Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-06-02 / 11. (316.) szám
jj PEST 2005. június 2. A gyerekek Bokrétája prilis 21-én és 22-én benépesült az if- *'~l—I júsági ház a Szűcs Sándor Általános Qj L Iskola tanulóival, pedagógusaival, szülőkkel, rokonokkal és ismerősökkel. Sokan voltak kíváncsiak az iskola janulóinak műso- $ rára, melyben szinte minden tanuló valamilyen szerephez jutott, vagy a színpadon lépett fel, k vagy rendezőként biztosította a program zavar- § talanságát. 1, Lévai András igazgató megnyitója után az iskola kórusa énekelt, majd az 1. a és a 2. a osztály mutatott be zenés-táncos összeállítást. Hegedűszóló következett, Szemelveisz Nikolett, harmadik osztályos tanuló játszott. Utána a harmadik osztályosok angol nyelvű anyák napi köszöntője hangzott el, majd Balogh Enikő fuvo- lázott. A zeneszám után a második osztályosok tornabemutatóját láthatta a közönség, és a har- § madik osztályosok verses összeállításából tudhattuk meg, hogy „Ilyenek vagyunk”. A verses műsort Martinék Patrícia és barátai látványos fitneszgyakorlata váltotta fel, majd Lotz Márton 5. osztályos tanuló zongorázott. Ezután egy öt | részből álló néptáncblokkot láthattunk, amelyben első, második és harmadik osztályosok szerepeltek. Az első részt a negyedik osztályo- § sok látványos fényjátéka zárta. | A szünet után az iskola dzsúdócsapatától láttunk egy gyors ritmusú bemutatót, majd Nagy Márton második osztályos tanuló szavalta Petőfi: Arany Lacinak című versét. Ezt az iskola FI I-KID csapatának látványos bemutatója kö- | vette, majd angol dalokat énekeltek a harmadik osztályosok. Ezután Mihályfi Dalma, nyolcadik | osztályos tanuló zongorázott. Német nyelvű Lázár Ervin meséje, A fájós fogú oroszlán a színjátszók előadásában mesejátékkal, a Piroska és a farkassal folytatódott a műsor, ezt követte a 7. b osztályosok kéziszergyakorla- ta. Ismét angol dal csendült fel, a 8. a osztályosok énekelték a Beatles együttes Yesterday című dalát. Ezután Szívós Balázs zongorázott, majd a 3. c osztály mutatott be egy ritmikus táncot. Ezt remek tornaparódia követte UTE címmel, melyet a 8. b osztályosok adtak elő. A fájós fogú oroszlán történetét a színjátszók jelenetéből ismerhettük meg. A műsort Magyar Eszter és Koza Viktória hegedűkettőse, valamint a nyolcadik osztályosok argentin tangója zárta. Mind a két napon telt házas előadásunk volt. Reméljük, mindent sikerült megmutatni abból, amit az iskolai feladatokon kívül megtanultak tanítványaink. Köszönjük az ifjúsági háznak a hátteret, elsősorban a technikus kitűnő munkáját. Köszönjük a zeneiskolai kollégák segítségét és a kölcsönkapott zongorát. Szeretnénk jövőre is Bokrétát. Reméljük, az is ilyen jól sikerül majd. dr. Szerényi Mária tanárnő Köszönet Iskolánk, a Szőnyi István Általános Iskola a J közelmúltban öt számítógéppel gazdago- j dott a Budapest Airport Rt. jóvoltából. Az anyagi lehetőségeink korlátozottak, így | nehéz új eszközökhöz hozzájutnunk. Bár | használt gépeket kaptunk, az örömünk még- j is óriási, hiszen a már meglévőknél moder- j nebb gépekhez jutottunk. Ezek a korszerűbb számítógépek lehetővé teszik az infor- maüka eredményesebb oktatását, nagymértékben segítenek abban, hogy diákjaink hatékonyabban élhessenek a gépek nyújtotta lehetőségekkel. Hálásan köszönjük az adományt az iskola tanulói és tanárai nevében. Somogyi Károlyné igazgató és a I Szőnyi István Általános Iskola diákjai | rQu Dm □ H áyJános író és költő a TT inden embernek megvannak a maga I Y | példaképei, minden szakmának meg- -L V9vannak a legjobbjai. De milyenek is ők? Hogy viselkednek a hétköznapokban? Mi, a Bródy Imre Gimnázium diákjai (színházőrült emberek lévén) különösen kíváncsiak vagyunk arra, milyen lehet egy író élőben, és nem csak a címlapon. Nemrégiben A Nagy Könyv programnak köszönhetően iskolánk vendége volt Háy János író és költő. Szerencsés választás volt, mert több darabját jelenleg is játsszák színházaink, mint például „A Senák” és „A Gézagyerek” címűt, így volt fogalmunk arról, miről is fog beszélni. A tetőteremben gyűltünk össze, és kört alkotva bámultuk a „sztárt", ahogy nyíltan beszél gondolatairól. (Meggyőzően, hiszen ritkán találkozni ilyen természetes, jelmez nélküli emberrel...) Idővel aztán egyre oldottabb lett a hangulat, s már szaporáztak a kérdések és válaszok munkát és magánéletet érintően egyaránt. Érdekes volt... mintha minden kedden együtt teadélutánoztunk volna évek óta. Tartottunk egy kis felolvasást is, részleteket és egy egész novellát hallgathattunk Háy Jánostól, és mindez nagy hatással volt ránk. Csodálkozva néztük, a- hogy a művész körbevezetett minket belső otthonában - ami a híres emberekről kialakult képpel ellentétben éppen olyan szerény, mint egy „hétköznapi” emberé. Megtapasztaltuk, hogy ugyanúgy vannak érzései, ugyanúgy nevet, ha valamit viccesnek tart, ugyanúgy vannak titkai... így hát másfél óra beszélgetés után úgy váltunk el egymástól, hogy arra gondoltunk - „ilyet lehetne még!” Addig is vigyázunk arra a darabkára, amit itthagyott nekünk, s talán Ő sem csak a.„kézzel fogható” ajándékok miatt fog emlékezni ránk... Csipái Bettina, „Csípi” a 10. d-ből
