Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-04-07 / 7. (312.) szám
Mi a megoldás? „Dicsőséget vallják vele és ne (folytatás az 1. oldalról) Akik azt mondják, hogy a kerületi hatásköröket meg kell szüntetni, a kerületeket elöljáróságokká kell átminősíteni, és minden döntést a főváros kezébe kell adni, valamint a kerületi elöljáróságoknak a központban eldöntött feladatokat kell végrehajtani, azok nem mondanak igazat. Csak emlékeztetőül a felejtőknek és a fiataloknak: a tanácstörvény a tanácsok meghatározását a következő módon rögzítette: „A helyi tanácsok... a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik... A tanácsok az állam végrehajtó, rendelkező szervei”. Ide nekem az oroszlánt is! Az a hatalom, amelyik már csak saját központosításával van elfoglalva, és ezért önmagán kívül már senkiben nem bízik, az a hatalom kiabálja, hogy ide nekem az oroszlánt is. Aki saját tehetségtelenségéről úgy kívánja a figyelmet elterelni, hogy azt harsogja, hogy azért nem mennek a dolgok, / \ A tudományos konferencia programja 9.30- 10.00 Megnyitó Hock Zoltán alpolgármester 10.00- 10.30 Dr. Derce Tamás polgármester E mellett természetesen más megoldás is elképzelhető? 10.30- 11.00 Dr. Tóth Károly KRE Állam-.és Jogtudományi Kar, tanszékvezető Az önkonnányzati választások egy lehetséges modellje 11.00- 11.30 Szünet 11.30- 12.00 Dr. Szegvári Péter, a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke A főváros irányításának lehetséges variánsai 12.00- 12.30 Dr. Dantesz Péter Corvinus Egyetem Államigazgatási Kar, főiskolai tanár A fővárosi szervezet átalakításának hatása a hatósági tevékenységre 14.30- 17.00 Pódiumvita A vitát vezeti: Dr. Máthé Gábor, KRE I Állam- és Jogtudományi Kar, dékán I azért rossz a helyzet, mert mások is beleszólnak a dolgainkba. Amikor a fővárossal kapcsolatosan a pártpolitikusok azt kívánják elhitetni a közvéleménnyel, hogy a kerületeket meg kell szüntetni, akkor ez pontosan annak a jele, hogy képtelenek a feladatokat ellátni, és saját hibáikról, saját hozzá nem értésükről, saját tehetségtelenségükről kívánják a figyelmet elterelni. Milyen fővárosunk legyen? Mi hát a megoldás? Hogy Budapest, az ország fővárosa tetszhalott állapotából végre felébredjen, és végre elinduljon azon az úton, amelyet ma valamennyien szeretnénk végigjárni, és ahol a cél nem lehet más, mint hogy egy olyan fővárosa legyen az országnak, és mi magunk egy olyan fővárosban éljünk, amely nemcsak a szívünknek kedves, melyet nemcsak elvi hűségből szeretünk, hanem olyan legyen, ahogy Arany fogalmazott: „dicsőséget vallják vele és ne szégyent”. Felteszem a kérdést ismét: mi tehát a megoldás? Egység és különbözőség Budapest egy, és mégis megosztott. Egy, mert az elmúlt 130 évben és különösen 1950 után a város egyetlen testként fejlődött. Az életet biztosító infrastuktúra a különböző testrészeket egybeolvasztotta. Nincs értelme és nem szabad arról beszélni, hogy bármelyik kerületet, így például Újpestet le kellene szakítani a fővárosról. Azt a közigazgatási rendszert kell megtalálni, amely az eltérő jellegzetességű területeket, így különösen a külső kerületeket segíti abban, hogy ténylegesen a főváros részévé váljanak. Ezt a ténylegességet csak és kizárólag a belső kerületekével megegyező infrastruktúra biztosíthatja. Az egység mellett biztosítani kell a különbözőség érvényesülésének lehetőségét, hogy a különbség az egység mellett, azzal szervesen együttműködve fejlődhessen. Csak önmagában egy közigazgatási átalakítás nem ér semmit. A közigazgatási rendszer változtatása mellett egyszerre, egyidejűleg változtatni kell a kerületi önkormányzatok pénzügyi, államháztartási rendszerén, magyarul mondva a forráshoz jutás rendszerén. Lehetetlen az olyan önkormányzati autonómia, amelyik nem bír minimális gazdasági autonómiával sem. Budapest része az országnak, és Budapest pénzügyi, közigazgatási rendszerének a megváltoztatása az ország igazgatási és pénzügyi rendszerének a megváltoztatása nélkül nem lehetséges. Ha egyszer már tagjai lettünk az Európai Uniónak, ha pénzügyi bevételeink egy jó része a közösségtől származik, akkor közigazgatási és pénzügyi rendszerünket, amely többek között elosztja az Uniótól kapott pénzeket, olyanná kell tenni, amely a sajátosságaink megőrzése mellett a legtöbb ponton azonosul a Lajtától nyugatra lévő közigazgatási és pénzügyi rendszerrel. Belső pályára segítsük Az Európai Unióhoz való csatlakozásban rejlő lehetőségeket enyhén szólva is csak közepesen használjuk ki. Ha a továbbiakban sem vagyunk képesek határozottan lépni, akkor végérvényesen a bolygórendszer legkülsőbb, a naptól legtávolabbi köreire kerülünk. Valamennyiünk érdeke tehát, hogy minél inkább belső pályára kerüljön a mai magyar politikai rendszer. De ezen törekvéseken belül az egyes pártoknak az ország helyzetéhez és egymáshoz való viszonya nem sok reménnyel biztat. Nem lehet azt mondani, hogy az országért felelősséget érzek, az országért felelősséggel kívánok cselekedni szíwel-lélekkel, és ugyanakkor a másik oldalon lévőkkel semmilyen mértékben szót nem értve politizálok. Azok a változások, amelyekre szükség van, szinte kivétel nélkül 2/3-os törvények alapján jöhetnek létre. Az igazi hazaáruló az, aki zsigeri gyűlöletét másokkal szemben akkor sem tudja félretenni, ha az az ország kárára van. Budapestről az elmúlt években több mint 300 ezer ember költözött el. Vajon még hányán fognak elköltözni, mikorra a döntésre hivatottak megértik, hogy a jelenlegi út kizárólag a szakadékba vezet. És még valamiről: A legtökéletesebb rendszer sem működik jól, ha a végrehajtókban, ha a rendszert működtetőkben az az icipici kis szikra sem mocorog, amit tehetségnek hívnak. Nem kell sok idő ahhoz, hogy észrevegyük: hiányzik-e a rendszert működtető tűzkő, vagy végre életre kelti azt a lángot, ami felszabadítja a városért tényleg tenni akarók és tenni tudók energiáit. dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere
