Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-04-07 / 7. (312.) szám
ÖNKORMÁNYZATÁNAK LAPJA 1840 XIII. ÉVFOLYAM • 7. SZÁM • (312. SZÁM)- 200S. ÁPRILIS 7- MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN • INGYENES BELSŐVÁROS • MEGYER • ISTVÁNTELEK • KÁPOSZTÁSMEGYER • SZÉKESDŰLŐ • KERTVÁROS • VÁROSKÖZPONT Mi a megoldás? „Dicsőséget vallják vele és ne Az elővárosok és a city témában rendez tudományos konferenciát április 13-án az Újpesti Városháza dísztermében a Budapesti Corvinus Egyetem Államigazgatási Kara, a - Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, valamint Újpest Önkormányzata. A rendezvényen - amelyre minden érdeklődőt tisztelettel várnak - előadást tart dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere is. Alábbi írása már a konferenciára készülés jegyében íródott és ébreszt gondolatokat. 1994 őszén az ország az önkormányzati választások révületében élt. Ez volt az első olyan önkormányzati választás, amikor nem minden tudás híján, mint 1990-ben, hanem a demokrácia gyakorlásának négyéves tapasztalatával és gyakorlatával a hátunk mögött választottunk helyi képviselőket saját ügyeink intézésére. Akkor valamennyi párt választási programjában szerepelt az a mondat, az a kijelentés, hogy a rendszerváltás legsikeresebb ágazata az önkormányzatiság, illetve az önkormányzatok. Ez a mondat csak akkor hangzott el. Azóta soha többé, és soha senki nem kérdezte meg a pártokat, hogy miért hagyták el ezt a mondatot. Talán emiatt, a fel nem tett kérdésre a válasz soha nem érkezett meg. A válasz, azt hiszem, azért nem érkezett meg, mert ma már azzal is úgy vagyunk, mint a rendszerváltás egészével: csak félig sikerült, felibe-harmadába, amúgy magyarosan. Elindulunk az úton, az induláskor a cél világos, aztán menet közben ez is búg, meg az is búg, mellékútra tévedünk, és lassan már a célt sem látjuk, amúgy igazi magyar módra. A budapesti önkormányzatok antalli öröksége - mondhatnánk akár azt is, hogy antalli ági vagyonkája - a fővárosi törvény volt. Az a fővárosi törvény, amely lehetővé tette, hogy a fent idézett választási mondat többek közt a fővárosi kerületekre is érvényes legyen. Mindez ma már a múlté. A fővárosi törvény, amely az ország egyötödének, 2 millió embernek az életét határozta meg, ma már a süllyesztőből is eltűnt. A fővárosi közgyűlésből a kerületeket képviselő tagokat kiebrudalták. A kerületeket a rájuk vonatkozó döntések meghozatalából gyakorlatilag kizárták, véleményük senkire és semmire nem kötelező. A kerületek saját bevételeikkel gyakorlatilag már nem rendelkeznek, minden bevétel a főváros nagy kasszájába folyik be, és a fővárosi önkormányzat a pénzt, amúgy tanácsi módra, maga osztja szét a kerületek között. Visszaállt a tökéletes tanácsi rendszer, felkenve rá egy kis demokrácialátszatot. Viseljük a tanácsrendszer összes hátrányát anélkül, hogy előnyeiből bármit is észrevehet- nénk. Akik azt mondják, hogy ez a fővárosi közigazgatási rendszer nem tartható, azoknak tökéletesen igazuk van. Akik azt mondják, hogy a közigazgatás megreformálásával Budapest lassú sorvadása, lassú haldoklása megállítható, azok nem mondanak igazat. (folytatás a 3. oldalon) Alkotmí H amarosan megkezdődik a bontás, és az Árpád út 57-59. szám alatt eltűnik a nyolc éve üresen álló Alkotmány filmszínház. A területen egy T alakú lakó- és irodaházat épít az új tulajdonos, a Kipkerszolg Kft. A befektetők igyekeznek megmenteni a mozi még meglévő berendezési tárgyait, és az új épületen emléktáblát kívánnak elhelyezni a hajdani filmszínházról. A terveket a Lukács és Vikár Építészi Iroda készítette. Az épületben negyvenhárom lakás és néhány iroda kap helyet. Az építtetők szeretnének kedvet csinálni az újpestieknek ahhoz, hogy komfortos otthonra találjanak a városrész legnagyobb forgalmú utcáján, az Árpád úton. A társasház első lakói a tervek szerint jövő nyáron költözhetnek majd új otthonukba, amelynek látványtervét adjuk közre lapunkban. (Filmszínházból lakóház című cikkünk 2. részét lapunk 5. oldalán olvashatják.)
