Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-03-24 / 6. (311.) szám
8 ÚJPEST 2005. március 24. Valahol a diszkó és az opera határán... „Ének- és zongoraoktatás - állt hosszú éveken keresztül a tábla az Attila utca egy régi házának ajtaja felett. Elmentem mellette sokszor, még annak idején, iskolába menet, vagy mikor úszóedzésre siettem a Dózsába. Bár mindig szerettem énekelni, mégis csak négy évvel ezelőtt, huszonnégy évesen, anyu unszolására határoztam el, hogy felkeresem a szomszédunkban lakó zenetanárt, így jutottam el Fejesné Angyal Irénhez, akinek nemcsak kora, de szakmai tudása is tekintélyt parancsolt. Az első meghallgatás után ő javasolta, foglalkozzam többet az énekléssel, mert van hozzá- Említette, négy évvel ezelőtt kereste fel az első énektanárt. Foglalkozott korábban is énekléssel, vagy játszott valamilyen hangszeren?- A gimnáziumi évek alatt az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskolában tanultam gitározni és zongorázni, így ezzel a zenei előképzettséggel láttam hozzá az énekléshez az Attila utcában. Pár hónappal később, miután „kinőttem” az énektermet, Hormai Józsefnél, Bokor Juttánál és Pókai Eszternél, az Operaház énekeseinél folytattam a gyakorlást. Az alapok elsajátításával, tökéletesítésével töltött hónapok alatt, úgy érzem, nemcsak hangom, hanem a zenei ízlésem is csiszolódott. A komolyzene iránti rajongásom egyre erőteljesebb lett, és ez megkönnyítette a döntést.- Mikor érezte azt, hogy „nagyobb szeletet” érdemelne az életéből az éneklés?- Körülbelül másfél évvel azután, hogy elkezdtem énekórákra járni, elmentem egy meghallgatásra, ahol beválogattak egy ismert operetttársulatba. Tanáraim szerint a mezzoszopránom jól illett minden darabhoz, így nem okozott gondot, hogy egyszer a Cigánybáróval, másszor a Cigányszerelemmel léptünk színpadra - először itthon, aztán külföldön is. A társulattal turnéztunk Kínában, Franciaországban és Észak-Európában, és akkor még nem tudtam, hogy ezek a fellépések később az Operaház énekkarába is jó ajánlólevelet jelentenek: 2003-ban már az Operaház társulatával következett az újabb európai turné, melynek során többek közt Verdi operáiban, a Traviata és a Nabucco kórusaiban énekeltem.- És hogy jött az ötlet, maga írjon zeneműveket?- Talán úgy tudnám megfogalmazni az érzést, hogy egy zenét hallottam magamban, mely modern volt, és egyben mégis klasszikus, kötődött az operához, de mégis új köntösben jelentek meg az ismerős dallamok. Szerettem volna kiadni magamból mindezt, és megmutatni az tehetségem’’-kezdi a beszélgetést az újpesti hölgy, aki pár hónapja nagy fába vágta fejszéjét. Bere Judit ugyanis elhatározta, hogy a klasszikus dallamok és a „gépzene” ötvözésével egy ez idáig ismeretlen zenei műfajt teremt, dalba öntött gondolatait pedig látványos show keretében osztja meg a zeneszerető közönséggel. Az első fellépésre tavaly került sor, ennek sikerével párhuzamosan a zenei anyag szakemberek körében is kedvező fogadtatásra talált. Ha minden igaz, az újpesti zeneszerzőénekes elkészült dalai nyárra már CD-re kerülhetnek. embereknek. Ezért kezdtem el zenét szerezni, dalokat írni. Természetesen ehhez a „megmutatkozáshoz” már jóval rögösebb út vezetett. Rá kellett jönnöm, hogy a tehetség mellett más feltételek teljesülése is szükséges ahhoz, hogy a magam útját járjam: félretett pénzemből például stúdiótanfolyamra jártam, ahol a számítógépes zeneszerzés alapjait sajátítottam el, de az első profi stúdióberendezés előteremtése is kemény munka eredménye. Ezzel párhuzamosan igyekeztem kapcsolatokat építeni, egyre több szakmabelivel ismerkedtem meg, ma már menedzser is segíti a munkámat.- Besorolható valamilyen zenei műfajba, amit létrehoz, vagy ez tényleg valami teljesen új?- Minden dalomat magam írom, elsősorban angol nyelven, de készült már dal olaszul, melynek hanganyagában egy kevésbé ismert Verdi- darab dallamait ismerheti fel a közönség. Mint mondtam, ezek a számok valahol a diszkó és az opera határán állnak, egy gépzenei elemekkel készített alapra énekelek rá valamilyen általam szerzett klasszikus darabot. Minden elkészült szám egy hangulat, egy érzés, melyet kiadok magamból, és ha jól csinálom, akkor ugyanezt a hangulatot érzi majd az, aki hallgatja a számaimat.- Mint mondta, más is bemutatkozott már hasonlóval a világon. Miben más akkor az ön zenéje?- A siker titka szerintem az, hogy a diszkót és a klasszikus operát jól ötvözze az ember, az első hallásra meghökkentő zenéhez pedig különleges látványban is része legyen a közönségnek. Fellépéseimre például profi sminkes készít fel, emellett a fellépőruha kiválasztása szintén hosszadalmas folyamat. Én úgy gondolom, nemcsak zenében, de látványban is a maximumot kell kihozni a dologból. Soha nem adok elő egyszerre két számnál többet, mert akkor elvesztené az előadás azt a varázsát, amitől az embernek földbe gyökerezik a lába.- Említette, az igazi fordulópont az első fellépés volt.- Igen, derült égből villámcsapás jelleggel jött a lehetőség, hogy fellépjek az év egyik legnaFellépésen - a Kiscelli Múzeumban tartott rendezvényen gyobb könnyűzenei rendezvényén, a Temple Pleasure Partyn. A Kiscelli Múzeumban tartott fellépés nagy lehetőség volt számomra, így sokat dolgoztam azon, hogy tényleg tökéletes legyen a bemutatkozás. A monoton gépzenéhez szokott fiatalok is „jól vették” az előadást, hisz a több száz fős tömeg lélegzet-visszafojtva nézte és hallgatta a műsorszámot. Nagyon jó érzés volt ott lenni.- Tervei szerint a tavaszi hónapok a zeneszerzés jegyében telnek. Mik a további elképzelései?- Természetesen nem bánnám, ha több fellépésen mutathatnám meg magam, de a nagy álom természetesen annak a CD-nek az elkészítése, melyet azután nemcsak rádiók, de zenecsatornák részére is el tudnék küldeni. Szerencsére van még bőven gondolat és hangulat, amit megosztanék a hallgatósággal, így a számok elkészítésével talán nem lesz gond. Kiadót még nem kerestem, egyelőre csak a zeneszerzéssel és az anyagi feltételek megteremtésével foglalkozom. Huszonnyolc éves vagyok, és csak a zeneszerzésből egyelőre nem tudok megélni. Még körülbelül két évet adtam magamnak arra, hogy megvalósítsam az álmom, vagyis sikeres legyek ezen a területen. Ha nem érem el addig a zenémmel, amit szeretnék, akkor sem keseredem el. Szeretném még jobban felszerelni a stúdióm, melyben tehetséges fiataloknak és hobbiból zenélőknek tudok segíteni majd a saját CD-jük elkészítésében. K. E.
