Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)

2005-03-24 / 6. (311.) szám

8 ÚJPEST 2005. március 24. Valahol a diszkó és az opera határán... „Ének- és zongoraoktatás - állt hosszú éveken keresztül a tábla az Attila utca egy régi házának ajtaja felett. Elmentem mel­lette sokszor, még annak idején, iskolába menet, vagy mikor úszóedzésre siettem a Dózsába. Bár mindig szerettem énekelni, mégis csak négy évvel ezelőtt, huszon­négy évesen, anyu unszolására határoztam el, hogy felkeresem a szomszédunkban lakó zenetanárt, így jutottam el Fejesné Angyal Irénhez, akinek nemcsak kora, de szakmai tudása is tekintélyt parancsolt. Az első meghall­gatás után ő javasolta, foglalkozzam töb­bet az énekléssel, mert van hozzá- Említette, négy év­vel ezelőtt kereste fel az első énektanárt. Foglalkozott koráb­ban is énekléssel, vagy játszott valami­lyen hangszeren?- A gimnáziumi évek alatt az Erkel Gyula Új­pesti Zeneiskolában tanultam gitározni és zongorázni, így ezzel a zenei előképzettséggel láttam hozzá az ének­léshez az Attila utcában. Pár hónappal később, miután „kinőttem” az énektermet, Hormai Józsefnél, Bokor Juttánál és Pókai Eszternél, az Operaház énekeseinél folytattam a gyakorlást. Az alapok elsajátításával, tökéletesítésével töl­tött hónapok alatt, úgy érzem, nemcsak han­gom, hanem a zenei ízlésem is csiszolódott. A komolyzene iránti rajongásom egyre erőtelje­sebb lett, és ez megkönnyítette a döntést.- Mikor érezte azt, hogy „nagyobb szeletet” érdemelne az életéből az éneklés?- Körülbelül másfél évvel azután, hogy elkezd­tem énekórákra járni, elmentem egy meghall­gatásra, ahol beválogattak egy ismert operett­társulatba. Tanáraim szerint a mezzoszop­ránom jól illett minden darabhoz, így nem oko­zott gondot, hogy egyszer a Cigánybáróval, másszor a Cigányszerelemmel léptünk szín­padra - először itthon, aztán külföldön is. A tár­sulattal turnéztunk Kínában, Franciaországban és Észak-Európában, és akkor még nem tud­tam, hogy ezek a fellépések később az Opera­ház énekkarába is jó ajánlólevelet jelentenek: 2003-ban már az Operaház társulatával követ­kezett az újabb európai turné, melynek során többek közt Verdi operáiban, a Traviata és a Nabucco kórusaiban énekeltem.- És hogy jött az ötlet, maga írjon zenemű­veket?- Talán úgy tudnám megfogalmazni az érzést, hogy egy zenét hallottam magamban, mely modern volt, és egyben mégis klasszikus, kötő­dött az operához, de mégis új köntösben jelen­tek meg az ismerős dallamok. Szerettem volna kiadni magamból mindezt, és megmutatni az tehetségem’’-kezdi a beszélgetést az újpesti hölgy, aki pár hónapja nagy fába vágta fejszéjét. Bere Judit ugyanis elhatározta, hogy a klasszikus dallamok és a „gépzene” ötvözésével egy ez idáig ismeretlen zenei műfajt teremt, dalba öntött gondolatait pedig látványos show keretében osztja meg a zeneszerető közönséggel. Az első fellépésre tavaly került sor, ennek sikerével párhuzamosan a zenei anyag szakemberek körében is kedvező fogadtatásra talált. Ha minden igaz, az újpesti zeneszerző­énekes elkészült dalai nyárra már CD-re kerülhetnek. embereknek. Ezért kezdtem el zenét szerezni, dalokat írni. Természetesen ehhez a „megmu­tatkozáshoz” már jóval rögösebb út vezetett. Rá kellett jönnöm, hogy a tehetség mellett más feltételek teljesülése is szükséges ahhoz, hogy a magam útját járjam: félretett pénzemből pél­dául stúdiótanfolyamra jártam, ahol a szá­mítógépes zeneszerzés alapjait sajátítottam el, de az első profi stúdióberendezés előteremtése is kemény munka eredménye. Ezzel párhuza­mosan igyekeztem kapcsolatokat építeni, egyre több szakmabelivel ismerkedtem meg, ma már menedzser is segíti a munkámat.- Besorolható valamilyen zenei műfajba, amit létrehoz, vagy ez tényleg valami telje­sen új?- Minden dalomat magam írom, elsősorban an­gol nyelven, de készült már dal olaszul, mely­nek hanganyagában egy kevésbé ismert Verdi- darab dallamait ismerheti fel a közönség. Mint mondtam, ezek a számok valahol a diszkó és az opera határán állnak, egy gépzenei elemek­kel készített alapra énekelek rá valamilyen álta­lam szerzett klasszikus darabot. Minden elké­szült szám egy hangulat, egy érzés, melyet ki­adok magamból, és ha jól csinálom, akkor ugyanezt a hangulatot érzi majd az, aki hallgat­ja a számaimat.- Mint mondta, más is bemutatkozott már hasonlóval a világon. Miben más akkor az ön zenéje?- A siker titka szerintem az, hogy a diszkót és a klasszikus operát jól ötvözze az ember, az első hallásra meghökkentő zenéhez pedig külön­leges látványban is része legyen a közönség­nek. Fellépéseimre például profi sminkes készít fel, emellett a fellépőruha kiválasztása szintén hosszadalmas folyamat. Én úgy gondolom, nemcsak zenében, de látványban is a maximu­mot kell kihozni a dologból. Soha nem adok elő egyszerre két számnál többet, mert akkor el­vesztené az előadás azt a varázsát, amitől az embernek földbe gyökerezik a lába.- Említette, az igazi fordulópont az első fel­lépés volt.- Igen, derült égből villámcsapás jelleggel jött a lehetőség, hogy fellépjek az év egyik legna­Fellépésen - a Kiscelli Múzeumban tartott rendezvényen gyobb könnyűzenei rendezvényén, a Temple Pleasure Partyn. A Kiscelli Múzeumban tartott fellépés nagy lehetőség volt számomra, így sokat dolgoztam azon, hogy tényleg tökéletes legyen a bemutatkozás. A monoton gépzené­hez szokott fiatalok is „jól vették” az előadást, hisz a több száz fős tömeg lélegzet-visszafojtva nézte és hallgatta a műsorszámot. Nagyon jó érzés volt ott lenni.- Tervei szerint a tavaszi hónapok a zene­szerzés jegyében telnek. Mik a további el­képzelései?- Természetesen nem bánnám, ha több fellépé­sen mutathatnám meg magam, de a nagy álom természetesen annak a CD-nek az elkészítése, melyet azután nemcsak rádiók, de zenecsator­nák részére is el tudnék küldeni. Szerencsére van még bőven gondolat és hangulat, amit megosztanék a hallgatósággal, így a számok elkészítésével talán nem lesz gond. Kiadót még nem kerestem, egyelőre csak a zeneszerzéssel és az anyagi feltételek megteremtésével fog­lalkozom. Huszonnyolc éves vagyok, és csak a zeneszerzésből egyelőre nem tudok megélni. Még körülbelül két évet adtam magamnak arra, hogy megvalósítsam az álmom, vagyis sikeres legyek ezen a területen. Ha nem érem el addig a zenémmel, amit szeretnék, akkor sem kesere­dem el. Szeretném még jobban felszerelni a stúdióm, melyben tehetséges fiataloknak és hobbiból zenélőknek tudok segíteni majd a saját CD-jük elkészítésében. K. E.

Next

/
Thumbnails
Contents