Újpest, 2005 (13. évfolyam, 1/306-25/330. szám)
2005-03-24 / 6. (311.) szám
2005. március 24. 5 tói, hogy a magyar ember átlagos életkora még mindig 8-10 évvel alacsonyabb, mint a fejlettebb társadalmak polgáraié. A túldolgozás, a sok stressz, a reménytelenség sokszor öngyilkosságba torkollik. Napjainkban is keressük a szabadság útját - emlékeztetett a másfél száz évvel ezelőtti események tükrében a szónok. Szólt a társadalmunkra ma jellemző helyzetről, a kettészakítottságról, ami sok kérdést vet fel a jövőre nézve is. Dr. Tomka Ferenc utalt beszéSzéles András, a népművészet mestere citerán játszott, és 1848-as dalokat énekelt is ez lehet a magyarság megújulásának feltétele. Ezt követően a megemlékezés virágait helyezték el a Petőfi-szobornál a jelenlévők. Újpest Önkormányzata nevében dr. Vitális Edit jegyző és dr. Derce Tamás polgármester rótta le kegyeletét, majd a pártok, szervezetek, kisebbségi ön- kormányzatok képviselői és a civil megem- lékezők helyezték el koszorúikat, csokraikat. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget.-b(folytatás a 4. oldalról) Az Erkel Gyula Újpesti Zeneiskola fúvósai Dóra László vezetésével dében a társadalmi élet azon kérdéseire, amelyek bennünket a családban a mindennapok során foglalkoztatnak. Plébánosként gyakran kérdezik tőle - utalt rá -, hogyan s miben leljük meg az élet értelmét? Hogyan tudunk egymásnak segíteni, hogyan induljunk el embertársaink felé, hogy a jövő testvéri társadalmát segítsük létrehozni, mert ez és csakmagyar! és az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc szabadságeszméje mit jelent ma nekünk? A szabadság- és az egymás iránti szeretet, a testvériség és az odafigyelés hogyan nyilvánul meg napjainkban, milyen szabad vagy szabadabb jövő felé haladunk, hogy azok nyomába lépjünk, akik nemzetünket előbbre kívánták vinni? Emlékeztetett arra, milyen rabságaink vannak ma. Például nem tudtunk szabadulni társadalmunk sebeitől, atAz ünnepség résztvevői (Fotó: Zalka István)