Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-10-28 / 21. (301.) szám
JJ PEST 2004. október 28. A gyertyák fényénél... (folytatás a 3. oldalról) Újpest, szeretett városrészünk sem maradt ki az össznemzeti megmozdulásból. 24-én ledön- tötték itt is a megszálló hatalmat jelképező emlékművet. Talapzatára sajnos hamarosan egy ártatlan, ifjú mártír, Polcz Béla magyar zászlóval letakart holteste került. Kósa Pál javaslatára megalakult a Forradalmi Bizottság is, mely igyekezett gátak közt tartani az indulatokat. Az elnökséget először dr. Rajki Márton, majd 28-ától Kósa Pál vállalta el. A kerületben nem voltak gyilkosságok, lincselések, egyéni leszámolások. Az üzemek és gyárak egyöntetűen csatlakoztak az országos sztrájkhoz. Megalakultak a munkástanácsok is. Országos jelentősséggel bírt a fogságából szabadult Mindszenthy József bíboros, prímás újpestiek által biztosított védő kísérete. Tiszta forradalom volt. A testvéri összefogás, a becsületesség, az egymást segítő szeretet szép példájának emlékét őrzöm ezekből a napokból. Sajnos, hamarosan véget ért ez a 13 nap, és megkezdődött a kegyetlen megtorlás időszaka. (Fotó: Horváth Dávid) November 4-én már a szovjet tankok egyengették nálunk a „béke útját”, és néhány tank belsejében már az új kijelölt vezetők ültek, akik átvették a hatalmat, az ország irányítását. „...ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon. ” Az újpesti ’56-osokról készült jegyzőkönyv, mely közel 400 oldal, a felkelésben részt vevőket így nevezi: csavargók, huligánok, munkásárulók, és velük tartott a csőcselék. A „Kósa és társai” pernek 33 vádlottja volt. A tárgyalások három évig tartottak. A 33 vádlott közül hetet halálra, hét vádlottat életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. 19 vádlott összesen 189 évi börtönbüntetést kapott. Kik voltak ezek a mártírok? Kósa Pál asztalosmester, a sógornőm édesapja; Gábor László munkaügyiosztály-vezető; Csehi Károly festő és mázoló; Gémes József vegyipari munkás; Koszterna Gyula lakatos; Somlyói Nagy Sándor huszár alezredes és dr. Rajki M. Márton ügyvéd. Az emlékezés virágaként szeretnék felidézni Rajki doktorról egy gondolatot. Egysaroknyi távolságra laktunk egymástól. Köz- tiszteletben álló személy volt, akinek becsületességéhez nem fért kétség. Hitében elkötelezett, hazájához hűséges, embertársainak önzetlen segítőjeként ismertem meg. Számomra példakép volt. Bűnéül rótták föl, hogy mindig ragaszkodott, csökönyösen ragaszkodott az igazsághoz. A felismert igazság szerint rendezte az életét, és vállalta annak áldozatul adását is. Ugyanúgy, mint Szent Pál, aki a felismert igazság birtokában nevét Saulról Pálra változtatta, és hősiesen vállalta a vértanúságot is. A családtól tudom, hogy úgy ment a tárgyalásra, hogy mindig magával vitte a tiszta fehérneműt. Nem lehetett tudni, hogy akit véd, azt elítélik-e, vagy sem, mert ha elítélik, akkor a védőügyvéd is megy vele a börtönbe. Beszédeit hallgatva, itt, a Trombita téren is, mindig a békességet, a keresztény megbocsátást, szeretetet hirdette. Halála után a börtönből megkapta a család a zakóját, melynek válltömőjében egy csontból faragott keresztet találtak. A rendszer cinikusságát, nemzetellenességét jellemzi, hogy a halálos ítéleteket 1959. március 15-én, vasárnap, a nemzeti ünnepen hirdették ki. Az ítéleteket néhány hónap múlva végrehajtották. Találóan jellemzi a kort a „humoralista” sok évvel ezelőtt elhangzott mondata, melyet mint a hatalom képzeletbeli megszemélyesítője mondott: „Mi materialisták vagyunk. Nem akarunk mást, csak a lelketeket!” Emlékezzünk, és gondolkodjunk! A mártírok megtalálták életük értelmét a másokért, értünk hozott áldozatban. Hálával és tisztelettel hozzuk ide a kegyelet virágait. Gyújtsuk meg a gyertyákat, melyek egyben jelképek is! Önmagukat fogyasztva sugározzák a fényt, meleget másoknak. Nekünk is van még bőven feladatunk! Angyal, ne szűnj meg hírt adni a csodáról, a szabadságról, mely oly becses érték, de segíts abban is, hogy az igaz lelkek megértsék! Az Újpesti 56-os Forradalmi Szövetség a Görgey úton lévő 1956-os emlékparkban emlékezett az ünnepnap délelőttjén a szabadság- harc 48.évfordulójára. A megemlékezésen két nemzedék nevében Gyevát Ottó, a szövetség elnöke és ifj. Gyevát Ottó mondott beszédet. Újpest Önkormányzata képviseletében dr. Derce Tamás polgármester koszorúzott. (Fotó: Horváth Dávid) Gyevát Ottó beszéde közben, valamint Bajzák Jánossal, koszorúzás közben Az 1956-os emlékparkban
