Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-12-18 / 25. (305.) szám

így letűnt világ emlékének őre „A szmokingos, csokornyakkendős művész” az 1940-es években A z első világháború csatáiról csak lassan csordogáltak hazafelé a hírek, alig hallatszott még a távoli frontok ágyúdörgése. 1915-ben, Óbudán - a macskaköves utcák és kockás abroszos kertvendéglők vidékén - gyakran csendült fel a cigányzene és a magyar nóta. (Ezt a hangulatot később még Honthy Hanna is felidézte.) Közel kilencven esztendeje - egészen pontosan 1915. május 8-án - a városnak ezen a pontján látta meg a napvilágot egy kerek szemű kisfiú, Jolsvay Vilmos. Talán a hely szelleme is közrejátszott ab­ban, hogy e fiúból később országszerte ismert ze­neszerző és előadóművész vált. A négy testvér közül egyedül ő nyert bebocsá­tást a muzsika világába. Kiskamaszként már saját dallamokat őrzött a fe­jében, de gátlásai miatt nem lépett a nyilvánosság elé. Óbudától alig kőha- jításnyira, a nyári fürdőjéről híres Csillaghe­gyen mégis akadt egy műkedvelő zeneszerző - bizonyos dr. Illés Viktor Győző aki meghallgat­ta a fiú szerzeményeit. A tapasztalt kolléga párt­fogásába vette Vilmost, megtanította a kottaírás és -olvasás mesterségére, majd bemutatta a korszak egyik legjelentősebb nótaszerző-énekesé- nek, Morvay Károlynak, akivel életre szó­ló barátságot kötött. Ettől kezdve a fiatal Jolsvay Vilmos előtt nyitva állt a pálya, Vilmos bácsi szívesen mesél emlékeiről' (Fotó: Horath Dávid) ám a második világháború akadályt állí­tott a karrierje elé. Újabb esztendőket kellett várni, míg 1947- ben - éppen Csillaghegyen - megrendezték első estjét, s még abban az évben lemezre került az első dal is. A korszak divatos lemezsorozatában, a Mes­terhangban, három év alatt 19 szerzeményét adták ki. A nóták között immár tánc­dalok és sanzonok is szere­peltek. Lassan-lassan a gát­lásoktól is megszabadult, és maga is énekelt a szabad­téri színpadokon, mozik­ban vagy kultúrházakban rendezett zenés esteken. Harminc éven át volt a Ma­gyar Rádió nótaműsorainak állandó szereplője. Idő közben nem csupán nó­táiban, hanem saját életé­ben is rátalált a szerelem. A szeretetre méltó, csinos le­ány, Rákóczy Terézia neve sokak számára ismerősen cseng, hiszen képzett hangján nemcsak magyar nótákat, hanem operettáriákat is énekelt. A zenés műsorokban gyakran együtt lépett fel férjével. Együtt költöztek Újpestre is, és Terka néni 1992-ben innen távozott el örökre. Az ötvenes, hatvanas évek sajátossága, hogy míg a hétvégeken, nyári estéken a Jolsvay név az ünnepelt szerzőt és előadó- művészt jelentette, addig a hétköznapokon e- név viselője a Szállítóberendezések Gyá­rában dekorációkat készített. Főnökei jól ismerték „kettős életét”, kedvelték, meg­becsülték, és rendszeresen rábízták a vál­lalati ünnepségek szervezését. Hetvenéves korában elbúcsúzott a szín­padtól, de a közönség emlékeiben Jolsvay Vilmos ma is az a szmokingos, csokor­nyakkendős művész, aki egy műsorban szerepelt Szedő Miklóssal, Kazal László­val, Jákó Verával és a „kis Kabossal”. Egy­szer - az Eltörött a hegedűm című operett vidéki bemutatóján - Szilágyi Szabolcs és Zerkovitz Béla mellé szerzőként is odake­rült a neve a plakátra, amikor az ő nótái­val javították fel az eredeti művet. Dalai­nak sorát - melyek között a Valakit sze­retni, a Minden este rád gondolok, a Siratok egy álmot mindenképp a legnép­szerűbbek közé tartozik - lehetetlen felso­rolni. Táncdalait hallgatva A szerelem úgy kezdődik című és a Vámosi János által énekelt Valami történt, valami szép bizo­nyára sokaknak ismerős. Óbuda és Újpest között nem nagy a távol­ság, de kilencven év alatt megváltozott a világ. Csak a régi magyar nóták őrzik a talán sohasem-volt, idilli világot. Jártá- ban-keltében Vilmos bácsit néhányon ma is felismerik, hiszen akad, aki még emlék­szik az Egyesült Izzó vagy az Újpesti Mun­kásotthon színpadán rendezett fellépé­seire. A kerek szemű kisfiú ma sem hagyta abba az írást. Kilencvenévesen is alkot, a maga örömére. Időnként meghallgat egy-egy le­mezt, és hatalmas albumokba rendezi éle­te munkáját, emlékeit, fényképeit, kottáit és a plakátokat. Szeretné, ha mindez meg­maradna. Rojkó A. „Terka” nemcsak a színpadon, a magánélet­ben is társa volt

Next

/
Thumbnails
Contents