Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-12-18 / 25. (305.) szám

Amerre a madár is jár

Azok, akik már belelapoztak a 2005. év Újpest-falinaptárába, látták: újdonságot' jelentenek a hagyományosan szép fotók mellett a légi felvételek. Valóban, ritkán van módunk az újpesti városházát, a Szusza Ferenc Stadiont, a Rózsa utcát, az önkormányzati bérlakások épületeit vagy a Váci utat övező Duna-kanyart felülről, madártávlatból szemlélni. A képeket az önkormányzat megbízásából a Buda- pestWings Kft. fotósa, Liber Ádám (28) készítette, nyár végén, egy Cessna repülőgép fedélzetéről. Beszélgetésünk apropóját a légi felvételek adták.- Ezek szerint nem idegen öntől a repülés?- Egyáltalán nem, bár nem kimondottan az utasszállító, nagy gépmadarak jelentenek számomra élményt. Amióta belekóstoltam, jobban szeretek kisgépre ülni. 2-300 méteres magasságból felülről látok mindent, mégis emberközeli léptékkel tárul elém a világ. Ilyenkor nemcsak a táj szépsége ragad meg, elfeledem azokat a bosszúságokat is - például a közlekedési dugókat, a szemetes járdákat, tereket -, amelyek a földön járva lépten-nyomon „megtalálnak”.- Ezek szerint ön természetfotós?- „Rendes” foglalkozásomra nézve vegyész- mérnök vagyok, ez a hivatásom, amit nagyon szeretek. Egy alapanyag-kereskedésben dolgozom. A fotózás a hobbim, korábban több pályázatra is beküldtem a képeimet. Szerencsés

vagyok, hogy e két dolog jól megfér egymással, még sohasem kényszerültem arra, hogy választanom kelljen közöttük. Mint sokan mások, jómagam is a természetfotózással kezdtem, tájakat, madarakat, virágokat örökítettem meg, majd az emberek ábrázolása keltette fel az érdeklődésemet. Amikor a barátaim megkérdezték, lenne-e kedvem légi felvételeket készíteni, nem sokáig haboztam. Olyan kihívásnak éreztem, amelyben a fotózási szenvedélyemet a természet megörökítésével újraélhetem. Bár egyre több cég kínálatában szerepel a légi fotózás, még nem vált igazán megszokott dologgá. Az újdonság is vonz természetesen. A Budapest- Wings Kft.-hez, név szerint Marozsi László cégvezetőhöz nemcsak üzleti, hanem baráti szálak is fűznek. Tudunk és szeretünk is együtt dolgozni.- Úgy tartják, a repülőgép vezetőjének a fotózáshoz is jó szeme kell hogy legyen...- Mindenesetre nem árt, ha ő is fotósként „látja” a fotózásra kiszemelt tájat, épületeket. A gépen ugyanis nagy a hangzavar, nemigen lehet a pilótát arra figyelmeztetni, kérni, hogy most egy kicsit jobbra vagy balra dőljön, avagy csináljon még egy kört. Szinte a fotós kézmozdulatát, fényképezőgép-tartását kell kiindulópontnak tekintenie. Fél szavakból is meg kell értenünk egymást. Az én pilótám Széchei Márton, a húgom vőlegényének a barátja. Ügyel a részletekre. Tisztában van azzal, hogy mi az elvárás a légi fotóval szemben, így képesek vagyunk együtt gondolkodni a repülés során. És persze azt is értékelem, hogy le- és felszállásnál finoman kezeli a gépet.- Van-e a pilótának fotósideálja?- Hogyne. Mivel a levegőben töltött idő igen drága, a pilóták szeretik, ha a fotós gyors, és emellett jól tájékozódik odafentről is. Ráadásul a ferihegyi légikikötő forgalmát sem akadályozhatjuk munka közben. Nem „állhatunk keresztbe” például a leszálláshoz közeledő utas- szállító gép légifolyosóján. Ezért ha tehetem, előtte a földön is megnézem a légi felvétel „célpontját”. így volt ez az újpesti képek esetében is.- Mire kell ügyelnie fotózás közben?- Mivel nagy a gép vibrációs hatása, sőt a sebessége is, nagy fénnyel és rövid exponálási idővel célszerű dolgozni. Elvárás a kicsi, ámde jól kezelhető fényképezőgép. Ha lehet, mindjárt kettő, biztos ami biztos, az ördög nem alszik alapon. Vannak esetek, amikor manuális beállításokat követően, máskor automata beállítással exponálok. A kedvenc fényképezőgépem most egy Minolta Dynax 5, ami egy rendkívül megbízható, „középkategóriás” típus, nem mondanám, hogy ritkaság. Sok családban honos példány.- Ezek szerint bármely Minolta-tulajdonos- ból lehet légi fotós?- Az első fel- és leszállás élménye a döntésben minden bizonnyal mérvadó lehet...-bkLiber Ádám