Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-10-14 / 20. (300.) szám
11] p-j r ^'-r UMl 2004. október 14. Tervek, remények A megújulás szándékával Mint ahogyan előző lapszámunkban már megjelent: tisztújító küldöttértekezletet tartott az Magyar Szocialista Párt Újpesti- Káposztásmegyeri Szervezete. A küldöttek dr. Gergely Zoltánt választották a szervezet elnökének. A 62 éves pártelnök önkormányzati képviselő, és az MSZP képviselőcsoportjának frakcióvezetője is egyben. A dr. Benkő Lászlót korábban frakcióvezetőként, most pártelnökként is váltó dr. Gergely Zoltánt megválasztása után terveiről kérdeztük. Elsőként arról: a személycsere eredményeként várható-e javulás, konstruktív együttműködés a képviselő-testületi munkában a baloldal és a polgári oldal között, illetve a városvezetéssel?- Nagyon remélem, hogy ez így lesz. Frakcióvezetővé választásom azt jelentette számomra, hogy az újbóli kapcsolatépítésben vannak támogatóim, pártelnökké jelölésem és a választás eredménye pedig arról győzött meg, hogy mások is szeretnék a kulturált vitastílust a frakción és a képviselő-testületen belül is meghonosítani. Akik régóta ismernek, tudják rólam, hogy a tárgyalásos rendezés és a véleménycsere pártján állok. Nem vagyok híve az erőből politizálásnak. A bizalmat, amit az újpesti-káposztásmegyeri szervezet elnökeként most megkaptam, elsősorban azzal érdemeltem ki, hogy a párt céljainak felmérésében rugalmasabb vagyok, mint az elődöm. Feladatom is ebből fakad: a képviselőcsoporton és a párton belül is a demokrácia minden lehetséges eszközével az egységre kell törekednem, hogy a feszültség szítása helyett a tolerancia alkalmazásával, az értelmes baloldali eszmét képviselve jelenítsük meg elképzeléseinket. Pártelnökként további feladatom, hogy rugalmasabb politikát folytassak, és segítsem a párt megújulását. Ebben segítségemre lesz a két újraválasztott alelnök és az újonnan megválasztott elnökség, amelyben az idősebb generációt képviselők mellett a fiatalok is szép számmal kaptak helyet és ezzel együtt feladatot. Az elnöki megbízatást 2006 őszéig, a következő önkormányzati választásokig vállaltam. Utána átadom a stafétabotot a fiataloknak.- Napjainkban a közéletben azt tapasztaljuk, hogy a feladatok egy kézben való koncentrálása helyett inkább a szétosztás a követendő. Szerencsés dolognak tartja-e, hogy ön egy személyben az újpesti pártelnök és a frakcióvezető is?- Jómagam is a feladatok szétosztásának és a funkciók szétválasztásának a híve vagyok. Ugyanakkor elismerem, hogy vannak olyan esetek, amikor rövid időintervallumban szerencsés lehet a „kettőzés”. Úgy vélem, az MSZP Újpesti-Káposztásmegyeri Szervezete számára előnyös lehet a mostani helyzet. Korábban ugyanis - amikor más volt a pártelnök és más a frakcióvezető - volt arra példa, hogy a párt olyan feladatot várt el a frakcióvezetőtől a képviselő- testületi munkában, aminek a teljesítése konfliktusok forrásává vált. Munkám a két megbízatás együttes hatásaként akkor érik be, ha a képviselő- testületi munkában és a pártéletben is bekövetkezik a sokunk által vágyott és remélt változás, és 2006ban sikeres választási részvétellel tehetjük fel a pontot az i-re. Hiszen nincs az újpesti képviselő-testületnek még egy olyan képviselőcsoportja, amely 12 év után, sőt a mostani ciklus feléhez közeledve is az eredmények összegzése helyett még mindig az „alapozásnál”, a képviselőcsoport összetartásánál tartana.- Ön szerint miért vannak még mindig az alapozó szakaszban?- Ennek több oka is van. Az önkormányzatiság léte óta az MSZP képviselőcsoportja változott a legtöbbet. S ha nem tartja túlzásnak a kijelentésemet: mi ezt drámai változásnak ítéltük és ítéljük is meg a mai napig. Az MSZP képviselőcsoportja a negyedik ciklusban vesz részt az újpesti képviselő-testület munkájában. Létszámunkat tekintve a csúcsot kétszer értük el, többségben voltunk. Emellett polgármestert egyetlen alkalommal sem tudtunk adni Újpestnek. Szavazótáborunk erejét erőfeszítéseink ellenére nem tudtuk és a mai napig sem tudjuk megjeleníteni az önkormányzati politikában. Az 1994-es önkormányzati választást követően két év alatt morzsolódott fel a többségünk és egy alpolgármesteri státusunk. 2002-ben ennél is tragiku- sabb volt a helyzet, a győztes választást követően két hónap leforgása alatt veszítettük el a győzelmet, és kerültünk a testületben kisebbségi pozícióba. Korábbi reményünk, hogy legalább három alpolgármestert adjunk a városvezetésbe, Szálkái István személyében egy alpolgármesteri férőhellyé redukálódott. Mindez megosztotta a frakció tagjait is, a pártot is. Többen úgy vélték, mivel voltam már pártelnök és képviselő is, a stílusváltást én tudnám a legjobban képviselni. Bár megtisztelő volt a bizalom, sok mindent elölről kellett kezdenem, amikor frakcióvezetőnek választottak.- Mit vártak el öntől?- A képviselőtársak abban hittek, hogy meg tudom menteni a frakciót a további szétdarabolás- tól, és újból fel tudom építeni a közösséget, segíteni tudom a párt megújulását. Nekem az a véleményem, hogy tudomásul kell vennünk, hogy ellenzékben, kisebbségben politizálva kevés a mozgásterünk, szűkösek a lehetőségeink az érdekérvényesítésre. De ez önmagában még nem tragédia. Nem biztos, hogy az a jó módszer, ha foggal-körömmel ragaszkodunk a választásra készült várospolitikai irányelveink megvalósításához. Lehetséges, hogy például az az óvatos vagyongazdálkodási politika, amely az önkormányzat vezetőinek sajátja, hosszú távon bizony eredményt hozó lesz. Törekednünk kell arra, hogy a baloldali értékeket észérvek mellett képviseljük. Én a városvezetéssel lévő kapcsolatunk normalizálásáért szállók mindig síkra, elvetem a bozótharcot. Nekem ez lényeges kérdés, mert úgy vélem, az újpestieket kell szolgálnom, és megtalálnom azokat a közös pontokat, ahol bekapcsolódhatnánk a döntés-előkészítés folyamatába. Meggyőződésem, hogy nekem nem az országos politika feszültségeit, ellenállási pontjait kell megjelenítenem, hanem támogatnom kell - frakciószinten is - a baloldali eszmével szinkronban lévő vagy abba hozható dolgokat. Régi vesszőparipánk a szociális támogatások kiszélesítése. Szeretném remélni, hogy előbb-utóbb ebben is konszenzusra juthat a városvezetéssel együtt a képviselő-testület két oldala. Ehhez tárgyalássorozat szükséges, nem elég a képviselő-testületi jelenlét.- Hogyan lát ehhez hozzá? Bekopogtat Újpest polgármesteréhez, alpolgármestereihez, és részt kér a feladatokból?- Ez nem ilyen egyszerű. Meggyőződésem szerint mindkét félnek közelednie kell egymáshoz. Azt remélem, hogy személyemet elfogadják a város vezetői, és elhiszik: a város érdekében szeretném visszaállítani azt a frakcióvezetői szintű egyeztetési mechanizmust, amely jó néhány évvel ezelőtt jól működött az önkormányzatban. Szeretném, ha a munka alapja újra a bizalom volna. így a bekopogtatás nem marad el. Ehhez persze a másik oldalnak is változnia kell, és túl kell lépnie az MSZP-frakció néhány tagjának tevékenységéből fakadó negatív tapasztalatok okozta sebeken. De a jelen is feszültségektől terhes. Sokszor veti például a szemünkre a polgármester úr, hogy nekünk ellenzékben könnyű a dolgunk, hiszen nem vállalunk felelősséget például a költségvetésért, hiszen szavazatunk csak tartózkodássá érik. Ugyanakkor az ellenzék általában tartózkodni szokott ilyen nagy horderejű kérdéseknél. Ám ha statisztikát készítenénk a testületi ülés elé kerülő anyagok elfogadásáról, kiderülne, hogy az általunk is támogatható dolgokat mindig megszavaztuk, s ezek voltak többségben. Szeretném, ha a másik oldalon ülők és a város vezetői is belátnák: eltelt egy kis idő, és változtak - az együtt- ihűködést akarva és a szakmaság irányába fordulva- a mi frakciónkban is a képviselők. A párt pedig a politikai-elvi síkon ad lehetőséget az együttműködéshez, erősítve ezáltal a frakció konszenzuskeresési lehetőségét is. Az újak, vagyis az MSZP-frakció túlnyomó többsége meg akar újulni, és tudását, tapasztalatát ajánlja a város problémáinak megoldásához. Hiszem, hogy ennek eredményeként kevesebb lesz az olyan kritikai hangvétel is frakciónkkal szemben, hogy mi Újpest érdekei ellen szavazunk. Örömmel vennénk például egy olyan munkaértekezletet, ahol több évre szóló fejlesztési lehetőségekről esne szó, és meghatároznánk azokat a közös kapcsolódási pontokat, amelyekre valamennyien építeni tudnánk.- Ezek szerint ön hosszú évek eltelte után az együttműködés híve. Teljes támogatásra talált ez a nézet az MSZP helyi szervezetében és az önkormányzati frakcióban?- Nem ment egyik napról a másikra. De hogy ez a helyes irány, azt egyre többen belátták. Sokan támogatnak ebben. Mi, akik a szakmaiságot, a tudást mindenek fölött elvárjuk attól, aki politikai pályára lép, görcsösen ragaszkodtunk például a 2002-es őszi helyhatósági választások után a tisztségek elosztásánál a szavazati arányok pontos megjelenítéséhez. Nekem erről más a véleményem, Újpestnek érdeke, hogy a polgármester olyan helyetteseket válasszon maga mellé, akikben megbízik, s akik uram bocsá’ 10-12 éve jól teljesítenek. Hock Zoltán MDF-es és Nagy István fideszes alpolgármester újraválasztására gondolok, akik a kezdetek óta meghatározó személyiségei területüknek... Abban bízom, az idő bebizonyítja, hogy ez az egyedüli célravezető magatartás. S talán eljutunk addig az újpesti politikában, hogy az itt élők érdekében a szakmai tudás, a tapasztalat alapján oszthatja majd el a városvezetői és egyéb feladatokat a mindenkori polgármester, nem pedig a választás százalékos, úgymond matematikai eredményeihez való ragaszkodás arányában. Két évem van arra, hogy bebizonyítsam a békés egymás mellett élés lehetőségét és annak célszerűségét is.- Hogyan jut ilyen időigényes feladatra ideje, hiszen ön orvos...- A BM-kórház aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályának vezetője voltam korábban. Amikor a társadalmi munkám így megnövekedett, döntöttem: hatórás munkát vállaltam, és leköszöntem az osztály vezetéséről. Szerencsém volt, hogy így alakíthattam az életemet, és nem kényszerülök választásra a kórházi és a közéleti munkám között. Bangha Katalin
