Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-09-30 / 19. (299.) szám
2004. szeptember 30. ____ / '’I tanévkezdés mindig lehetőséget ad egy ''-I—I iskolában arra, hogy visszatekintsen az C/ L elmúlt nyárra, hiszen az oktatási intézmények pedagógusai a szünidő alatt is a diákokkal foglalkoznak a táborokban. Nincs ez másként a Babits Mihály Gimnáziumban sem, ahol ezen a nyáron a pedagógusok nyolc tábort, utazást szerveztek, amelyeken összesen 470 diák vett részt. Ezek többségének belföldi úü célja volt, de volt csoport, amely Szlovákiában, illetve Angliában és Skóciában volt. A belföldi táborokat az újpesti önkormányzat, az iskola alapítványa és a fővárosi önkormányzat is támogatta. Az évnyitón a részvevők hallhattak, a kiselőadásokon láthattak „életképeket” a táborokból. Ezek alapján biztosan Még mindig a nyárról elmondható: a diákok jól érezték magukat ezekben a táborokban, utazásokon. A Babits Mihály Gimnázium a korábbi években is kereste azokat az alkalmakat, melyek a tehetséges diákok számára valami különleges lehetőséget biztosítanak képességeik kibontakoztatására, ismereteik gyarapítására. Ezen lehetőségek egyike volt az európai ifjúsági parlamenten való részvétel is. Ebben az évben Kálmán Ildikó tanárnő közreműködésével Kaszai Márton 11. a osztályos diákunk Finnországban vett részt kéthetes táborozáson, ahol találkozhatott a sok- nemzetiségű, hasonló korosztályú diáktársakkal. A következőkben élményeiről olvashatnak. dr. Kövesdi István igazgató Két hét Finnországban I dén az a megtiszteltetés ért, hogy egy a Rotary Club által szervezett nyári táborban vehettem részt Finnországban. A Rotary Club 1905-ben, Chicagóban jött létre. Ma olyan emberek szervezete, akik hisznek az emberbaráti segítség fontosságában, akik minden szakmában magas etikai normákat állítanak, támogatják világszerte a békére való törekvést és a nemzetek közötti jó viszonyt. Jelenleg 31 500 Rotary Clubnak közel 1,2 millió tagja van. A klub diákoknak is szervez csereprogramokat. Ezek időtartama lehet 1 év, 3 hónap, illetve vannak rövidebb nyári táborok. E csereprogramok célja az, hogy a részt vevő diákok más nemzetiségűekkel ismerkedjenek össze, megismerjenek új kultúrákat, azokat el tudják fogadni. Ez felelőséggel is jár, hiszen a kiutazó diák ilyenkor saját hazájának a nagykövete. A rotarys nyári táborok időtartama 2 hét. Az első héten a résztvevők családoknál laknak. Legtöbbünknek, így nekem is, ismeretlen, új környezet volt Finnország, be kellett illeszkedni, összebarátkozni a vendéglátó családdal, szinte mindennap új emberekkel találkoztam. A résztvevők közül mindenki Ostrobothnia országrész városaiban lakott. Ez a terület Finnország nyugati partvidékén fekszik. A térség kétnyelvű, de vannak települések, ahol szinte csak svédek élnek. Én Pietarsaari városban éltem, amelynek azonban gyakrabban hallani a svéd nevét: Jakobstad. Itt az arány 55%- 45% volt a svédek javára, de a szomszédos Pedersörében már 90%-10%. Éz is jól mutatja, hogy Finnország alapvetően kétnyelvű ország. A család, amelynél laktam, kétnyelvű volt, a családfő finn, a felesége svéd, az ötéves gyermekük pedig már tökéletesen beszélt mindkét nyelven. Finnországban szinte mindenki jól beszél angolul. Az emberek kedvesek, közvetlenek, jellemző a tegeződés, és a rövid hei vagy moi szavakkal üdvözlik egymást. A legemlékezetesebb dolog Pietersaariban a nappalok hosszúsága volt. A város meglehetősen északon fekszik, közel a 64. szélességi körhöz, és bár augusztus elején voltam ott, este 11 órakor még olyan világos volt, hogy a szabad ég alatt lehetett olvasni. A hosszú nyári nappalokkal ellentétben télen naponta mindössze kb. 3 óra hosszat van világosság. Éppen ezért a finnek igyekeznek minél jobban kihasználni a nyarakat. Szinte minden családnak van saját nyaralója, finnül mökki. Ezeket legszívesebben isten háta mögötti helyekre építik, legtöbbjükbe nincs bevezetve víz, kerti mellékhelyiség van, sőt egy igazi nyaralóba még a villany sincsen bevezetve. Alapkövetelmény viszont, hogy vízpartra, erdő mellé épüljön, de ilyen helyeket nem nehéz találni Finnországban. A svédek a tengerre esküsznek, míg a finnek a tavakra. Minden nyaralónak van saját szaunája, mely egy vízparton álló külön épületben kap helyet. A finn családok általában 4-5 hetet töltenek el a nyaralójukban minden nyáron. A második hetet az áhtari táborban töltöttem, 17 különböző nemzetiségű fiatallal. Ähtäri egy 7000-es kisváros a finn tóvidéken. Fő látnivalója állatkertje, ahol Finnországban vadon is élő állatokat tartanak, illetve az állatkert mellett épült posztmodern szálloda. Mint azt a címe is mutatja: „Camp in the country of green gold”, a tábor elsősorban a finn erdők, az erdőgazdálkodás megismerésén alapult. Az erdők megőrzéséhez mi is hozzájárultunk: egyik nap fákat ültettünk. Szállásunk is egy faipari technikum diákszállójában volt, amit egy földszintes faházakból álló kis falunak kell elképzelni. Lehetett fürdeni a közeli tóban is, amely nem is volt olyan hideg. Napközben programokat szerveztek nekünk, az esték viszont szabadok voltak, habár itt már korábban, fél 11-11 körül besötétedett. Kevés idegen ország van, ahol ilyen jól éreztem magam. Finnországot mindenkinek ajánlani tudom, főleg a parlagfű-allergiások érezhetik jól magukat, hiszen ez ismeretlen ebben az országban. Kaszai Márton, 11. a /S\/S\Qf augusztus 16-tól VyVy^l. 19-ig olimpiai játékok színterévé változott a Karinthy Frigyes Általános Művelődési Központ Közösségi Háza. Az athéni olimpia tiszteletére rendeztük meg aktuálisan ezt a szünidei programunkat. Megismertük az olimpia kultúrtörténetét, szimbólumait, az „ötkarika” és az olimpiai láng történetét, az olimpiai láng útját, amely 27 országon keresztül vezetett Couber- tin báró sírhelyéig. Beszéltünk Coubertin báró életútjáról, az olimpiai játékok újraéledéséről és az eddig megrendezett olimpiai játékok színhelyeiről. Megnéztük és felelevenítettük az olimpiák kedves kabalafiguráit, amelyek közül az 1980-as moszkvai olimpia Misa mackója tetszett legjobban a gyerekeknek. A játszóházat vezető szakemberek tablókon mutatták be olimpiai bajnokainkat és éremtáblázatunkat. Méltatták Magyarország helyét és szerepét az élsportban, illetve az olimpiai sportágakban. Ismertették az atlétika fejlődését a kezdetektől napjainkig, megtudtuk, hogy a sportok királynője az atlétika. Érdeklődve hallgattuk a versenyágak és szakágak ismertetését, az állatvilág érdekességeit és különlegességeit a „sportban”. A kisiskolások mókás sor- és váltó- versenyeken vehettek részt, játékos erőpróbákon mérhették össze erejüket. A káposztásmegyeri pingponghagyományainknak megfelelően, egész héten játéklehetőséget is biztosítottunk a résztvevők számára igazolt asztaliteniszezővel. A kézműves foglalkozásokon papírból stadionmakettet, parafából olimpiai kitűzőt, agyagból medált készítettünk. Nemzeti színű kötelet fontunk kötélveréssel, fóliát festettünk, szobrot faragtunk Ytong téglából, és az ügyesebbek kipróbálhatták a selyemfestést is. Készült egy nagy, közös selyemzászló is. Nagyon jól éreztük magunkat, hiszen közel egy hétig mi is játékos résztvevői lehettünk a közösségi házban megrendezett olimpiának. Tóthné Ruzsinszki Ilona művelődésszervező
