Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)

2004-08-02 / 17. (297.) szám

Szőrén ülték meg a lovat

Keleti lovas népek és a honfoglalás kori magyarok harcművészetét elevenítették fel Káposztásmegyeren. Kelemen Zsolt és barátai alacsony, hucul lovakon, ma már csak múzeumokban látható bőrvértezetben (bőrsisak, mellvért, lószügy- és fejvért...) mutatták be a pusztai népek harci eszközeit, taktikáját. Alacsony lovaik mozgása a kiváló idomítókat dicsérte. A vasárnap kora délután kezdődő bemutatójukon részt vevők számára most már egyáltalán nem tűnik furcsának az ember és ló „szimbiózisa”, ami a távoli, ázsiai puszták lakóinál még napjainkban is természetes dolog. Kelemen Zsolt, a szentendrei, farkasvári székhelyű Hagyomány- őrző és Kulturális Sport Egyesület vezetője 10-12 éve a keleti lovas népek harcművészetével foglalkozik.- A X. század előtti, hagyományos keleti lovas harcművészet megismeréséhez rekonstruálni kellett életmódjukat, felszerelésüket.

Fokost, lándzsát, íjat, kardot egyaránt használtak. A bőrpáncélt például csak fokossal lehetett átütni, karddal nem. A lovas népek a lándzsát nem dobó-, hanem vívófegyverként használták, amit a mostani bemutatón szemléltettünk is. Lovaik aprók voltak. Érdekesség, hogy a világon a legtöbb ló még napjainkban is ilyen apró termetű, csak Európából tűnt el ez a „típus”. A gyerekek bemutatóinkon szőrén ülhetik meg a lovakat. A kengyel annak való, aki már tud lovagolni.

A lovasbemutató öt bábuja ha nem is épségben, de átélte a lándzsa, íj használatát. A „harcosok” kardjaikat használva, pontos célvágásokkal sárgarépát is „hegyeztek”. Később mindenki kipróbálhatta reflexíjuk használatát, megülhette szőrén a lovaikat.

Amíg az egyik oldalon a bőrpáncélos pusztai harcosok debütáltak, addig velük szemben a káposztalovagrend harcosait ütötték lovaggá. Egy bővérűén komédiázó, a gyermekekkel együtt játszó csoport, a „Bab Társulat” állt elő az Űjpest-napok talán legeredetibb ötletével. A helyszín, Káposz- tásmegyer nevére és régi, népi játékokra alapozták a „káposztalovagok 7 próbája” nevet viselő programjukat. A most még apró, de jövendő lovagok egy káposztalabirintusban tettek eleget a hét kihívásnak. Mindegyik

próba ötletes, eredeti, egyszerű népi eszközökkel megvalósítható volt (káposztahordó lovaglás, egércsapkodó, erőfitogtató, sajtgurigálás...). Zugmann Zoltán, a társulat direktora vasárnap délután 3 órakor már a 289. lovagot, Nagy Viktóriát avathatta fel fakardjával.- Vándor utcaszínházként működünk, elsősorban óriás bábos produkcióinkról vagyunk ismertek. Az 1995-ben alakult társulat létszáma húsz fő körüli. A káposztalovagrendet erre az alkalomra, a káposztásmegye- rieknek hoztuk létre. Lehet látni is, minden próbánál szerepet kapott a káposzta. Bioorganikus játékokat alkottunk, régi magyar gyermekjátékok adaptálásával. Rendszeresen fellépünk hasonló programokkal a szentendrei skanzenban. Nemrég Zalakaroson voltunk, tegnap Tisza- újvárosban. A budai várban a Mesterségek Ünnepén, Győrben a barokk fesztiválon lehetett velünk találkozni.

G. T.

Hétvégi kézművesmesterek

Sokan már előre „fenték a fogukat” a káposztásmegyeri rendezvény kézműves programjaira - derült ki az odalátogatók szavaiból. Az ÁMK udvarán fehér sátrak sorakoztak, asztalokkal és rengeteg kisebb-nagyobb kezdő kézművesmesterrel. A térítés nélküli lehetőségek közül az ékszerkészítésnél (gyöngyfűzés), a térítésesek közül az Ötlettár Klubnál volt nagy tolongás. Igaz, az indiánfonat és a csuhémunkák készítésénél is foglaltak voltak a helyek. A pálmát azonban az arcfestés vitte el, ahol még sorszámokat is kellett osztani, több-kevesebb sikerrel. Amióta vannak Újpesti Városnapok, ületve Káposztásmegyeri Napok, azóta Czibor Ágnes festi a gyerekek arcát. - Hétköznap az ÁMK-ban vagyok óvó néni. A szakmám pedagógus, nem pénzkeresetből csinálom, máshová nem is megyek el. Igaz, szoktam ezt néha meglepetésként az oviban is csinálni, saját intézményünk gyereknapján, meg a nyári táborban. Az óvódásokkal és iskolás testvéreikkel az Esély Alapítvány tatai táborába járunk. Mindig sokan várnak a festésre, ezért osztok ki sorszámot. Ennek ellenére néha van vita... Egy kifejezetten bőrbarát festékkel festem az arcokat. Itt

van néhány könyv, lehet a minták közt válogatni. Vannak extrém minták is. Gyakran kérik a jing- jang vagy az UTE-zászló festését. Nagy az érdeklődés mindig, sötétedés előtt eddig még sohasem tudtam elmenni.

Az ékszerkészítést, gyöngyfűzést az ÁMK-ban tanító Hafnemé Erdődi Ilonától leshették el az érdeklődők. Elmondása alapján egyszer a bala- tonboglári nyári táborban kérték fel egy ilyen foglalkozás tartására. Nagy sikerélmény volt a gyerekeknek, ezért vállalta most is el.- Huzal karkötőből több mint kétszázat vettem, de délután 5 órára már mind elfogyott. Felnőttek, gyerekek egyaránt jönnek. A gyöngyök közül a rózsaszín és a gyöngyházas volt a sláger. Az Ötlettár Klub a Káposztásmegyeri Közösségi Házban működik, minden hónap második csütörtöki napján, délután 3 és 6 óra között - szakított időt pár szóra Haás Ágnes, a közösségi ház vezetője. Az itteni tevékenység során cserepeket, fedeles papírdobozokat, fakeretet, reggelizőlapot, gipszkereteket díszíthettek szalvétatechnikával (decoupage) az érdeklődők, ami a klubesteken is megtanulható.

Gyakorlat teszi a mestert- Egyszerű, mutatós technika ez. A díszítendő tárgyat lealapozzák, és amikor az megszáradt, akkor következik a szalvétázás. Van egy speciális ragasztó, amivel a szalvétát rá lehet dolgozni fára, cserépre, gipszre, gyertyára... A közösségi házban térbeli változattal is foglalkozunk, textilre is dolgozunk.

A Nádasdy Kálmán utcában lakó Bence József- né a hatéves Ivettel, lányával együtt dolgozik.- A lányom szobájába fog ez a cserép kerülni, ő

alapozta le. Minden ilyen rendezvényre eljárunk: Káposztásmegyeri Napok, egészségnapok, Újpesti Városnapok... g-