Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-08-02 / 17. (297.) szám
2004. szeptember 2. ÚJPEST _______________________? h etett meg az arra látogató, de azt is tapasztalhatta, hogy olykor még a legjobbak keze is megremeg: a számtalan megnyert mérkőzés mellett ugyanis egy döntetlent és egy vesztett csatát könyvelhetett el a mester ezen a napon... Szép számmal neveztek fiatalok a futballvil- lámtornára és a röplabdabajnokságra, melynek keretében a hétvégén több korcsoportban mérkőztek meg egymással a labda ifjú zsonglőréi. Gazdára talált így minden jutalomkönyv, sportszer, oklevél és serleg, akiknek pedig nem sikerült a helyszínen bizonyítaniuk, azok a játék örömével mindenképp gazdagabbak lettek. Vasárnap egy különleges futballmeccs helyilyen segítséggel persze könnyű! színe volt a Semsey park mögötti terület: az UTE-öregfiúk csapata és a Közművelődési Kör sportszerető tagjaiból álló csapat lépett ugyanis pályára: előbbiek Tóth András és Tóth János többszörös válogatott focistákkal megerősítve, utóbbiak Somos András, Újpest díszpolgárának vezetése alatt. A kiegyenlített küzdelem után mindkét fél elégedetten hagyta el a pályát, és barátságos mérkőzéshez illően már senki nem nézte, mi szerepel a képzeletbeli eredményjelző táblán. Szintén vasárnap délután vették birtokba a területet az erős emberek. A hagyományos Toldi-verseny ebben az évben nemcsak Újpestről, hanem a megyehatáron túlról is csábított versenyzőket. Magyar Zsolt örökös Toldi-bajnok bemutatója után többek közt pet- renceemelésben, faághajításban és súlykitartásban kellett teljesíteniük az összetett versenyre nevezőknek. A legjobban ezúttal az újpesti Németh József szerepelt, aki hosszú küzdelme után jogosan érdemelte ki a legerősebb embernek járó címet. K Aranyérmes lekvár Újpesten A városnapi programnak - mondhatjuk bátran- immáron elválaszthatatlan része a nábrádi szilvalekvár, mely a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis településről érkezett vendégek munkája nyomán négy éve minden alkalommal frissen készül a Semsey parkban. A kapcsolat, mely 1999-ben, a nagy tavaszi árvizek idején kezdődött Újpest és az alig ezer lelket számláló település között, évről évre szorosabbá válik: idén huszonnyolcán érkeztek a városnapokra azért, mert úgy érezték, eképp mondhatnak köszönetét Újpest Önkormányzatának az árvizek idején nyújtott anyagi segítségért. Hogy a kapcsolatot még szorosabbra fűzzék, híres szilvalekvárjuk mellett kukoricamálés töltött káposztájukkal és ízes fánkjukkal kedveskedtek idén is a látogatók seregének.- Nagyon örülünk neki, hogy évről évre nagyobb az érdeklődés sátrunk előtt. Azt tapasztalom, hogy az emberek a mai világban egyre jobban kezdenek rájönni, mennyire fontos a hagyományok megismerése, megőrzése. Mi kicsi településről jöttünk, ahol az öregek mellett a fiatalok is igyekeznek mindent megtenni a hagyományok ápolása érdekében. Emellett természetesen nem szabad elfelejteni azt sem, hogy fejlődik a világ, aminek mi is részesei vagyunk: az itt készült bioszilvalekvár és somlekvár például az idei párizsi világkiállításon aranyérmes lett, reméljük, ennek esetleges gyártásával talán még jobban bekapcsolódhatunk ebbe a fejlődésbe mi is - mondta Vargha Károly polgármester, a vendégcsoport vezetője. Arra a kérdésre, hogy mi a szilvalekvár titka, „szakavatott mester” válaszolt.- Először rúddal leverik a férfiak a szilvát, melyet az asszonyok gyűjtenek kosárba. Azután épül fel a katlan, mely alá alaposan befűtünk, és indulhat a lekvárfőzés. Nem magozzuk ki előre a gyümölcsöt, azt főzés közben paszíroz- zuk ki belőle. Nem akármilyen munka ez, hiszen négy üst ciberéből egy üst lekvár készül, a forró szilvának pedig közel harminchat órát kell főnie, állandó kevergetés mellett. Mi egész éjjel őriztük a lekvárt, így talán ma estére elkészül az utolsó adag is - avat be a kulisszatitkokba Tóth Béláné, aki már tavaly is részt vett a városnapi lekvárfőzésben.- A káposzta is régi recept alapján készült, füstölt hússal, darált hússal, rizzsel, kukoricadarával... el is foA vasárnap a lekvár- főzés jegyében telt Hosszú sorok kígyóztak a nábrádi töltött káposztás sátor előtt gyott tegnap mind egy szálig - teszi hozzá mosolyogva Vodák Józsefné, aki szintén több órát állt a forró üst mellett, mire asztalra került az ételköltemény.- Én úgy gondolom, nem kell a főztünknek reklámot csinálni. Majd az illat idecsábítja úgyis az embereket - tette hozzá búcsúzóul a polgármester, akinek magabiztosságát volt mire alapozni: a szilvalekvár és a szombati háromezer adagos töltött káposzta után ugyanis a frissen készült fánknak is akkora sikere lett, hogy az előre beígért bakatánc-bemutató helyett a forró olaj és a nyújtódeszka között jártak táncot estig az asszonyok. K.E.
