Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-01-29 / 2. (282.) szám
2004. január 29. Tanterem Bodó György emlékére Bodó György tanár úrra emlékezve különleges házi ünnepséget tartottak január 21-én a Bródy Imre Gimnáziumban. A szó szoros értelmében a bensőséges jelző illette a hangulatot, annak ellenére, hogy e délutáni rendezvényen közel félszázan jelentek meg. A két esztendővel ezelőtt, 69 éves korában elhunyt, igen népszerű pedagógus emlékét ezentúl tanterem őrzi az újpesti gimnáziumban. Az Oktatási Minisztérium 2003-ban indította el a Nemzeti Iskolai Emlékezés programját. A magyar általános és középiskolák pályázat keretében arra kaphatnak támogatást, hogy nyugdíjba vonult, illetve a közelmúltban elhunyt tanáraik emlékét - táblával és pályájuk fényképpel illusztrált, keretbe foglalt ismertetésével - megőrizhessék. A Bródy Imre Gimnázium az egyik első volt a jelentkezők sorában. Szándékuk szerint Bodó Györgyről kívánták elnevezni az iskola egyik tantermét, arról a tanárról, aki megszakítás nélkül 47 évet töltött a pedagóguspályán. Évtizedeken át szaktanács- adóként is dolgozott, és szaklapokat szerkesztett. 1988-tól tanított Újpesten, a Bródy Imre Gimnáziumban, illetve annak jogelődjében. Aktív szerepe volt az iskola nappali tagozatos gimnáziummá válásában, a történelemtanárok munkaközösségének vezetőjeként kiemelkedő szakmai munkát végzett. Sokat segített a fiatal vagy éppen pályakezdő tanároknak; szerepe volt az iskola pedagógiai programjának, azon belül a történelem tárgy helyi tantervének kidolgozásában. Szót értett mindenkivel, legyen az kolléga, kisdiák vagy fogadónapra érkező szülő. Közvetlen hangján, sziporkázó humorával szinte azonnal megnyert mindenkit. Tekintélyt teremtett önmaga, tantárgya és ezzel valamennyi pedagógus számára. Az esti tagozaton 2001-ben érettségizett diákjai ezekkel a szavakkal mélA felejthetetlen tanár: Bodó Gyuri bácsi Szendrei Szilvia (képünkön jobbra) Füst Milán versével emlékezett a tanár úrra (Fotó: Horváth Dávid) tatták tanárukat: „Bodó Gyuri bácsi történelem- órái felejthetetlenek számunkra. Előadásait élvezettel hallgattuk végig, a száraz tényeket sajátos humorral fűszerezte. Látható volt, hogy a történelem nemcsak a munkája, hanem a szenvedélye is egyben. Hatalmas tudásával mindig elkápráztatta az osztályt, nemcsak a tanórákon tanított minket, hanem azon kívül is.” Az ünnepségen Prenner Károlyné igazgató asszony köszöntötte a megjelenteket - köztük Bodó György özvegyét és lányát -, majd személyes hangon emlékezett a tanár úrra. A Bodó György tanteremben jelenleg Király Béla osztályfőnök vezetésével a 9. d osztály tanul. A műsor további részében Szendrei Szilvia 11. b osztályos tanuló Füst Milán: Álom az ifjúságról című versét szavalta el, majd Derűjén András tanár úr lant kíséretében a diákok kamarakórusa énekelt. Végül rövid filmrészlettel emlékeztek Bodó Györgyre. r. a. Sportnap, és valami más kerület egyik iskolájában november 29-én délelőtt sportversenyt rendeztek szülők bevonásával. Közel 200 gyermek és felnőtt érezte magát jól pár órán keresztül. Nagyjából erről kellene szólnia ennek az írásnak, a kérdés csak az, hogy érdekel-e ez valakit? Vélhetően azon a 200 emberen kívül, aki ott volt, csak keveseket. Mást kellene hát írni e sportnap kapcsán. Mondjuk, a lényeget. Azt, hogy van egy hely Újpesten, ahol jó lenni. Mivel a hely éppen egy iskola, ezért bőven elegendőnek bizonyulna, ha gyereknek lenne jó ott lenni, de ezen a helyen felnőttnek is jó. Szülő vagyok, két gyerekkel. Az egyik két és fél, a másik csupán fél éve jár a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskolába. Szülőként, nagyobbik gyermekem első néhány iskolában töltött hete után jöttem rá, hogy hová keveredtem. Egy olyan iskolába, ahol rám is szükség van. Sőt, a kis tesóra is, de a nagypapa sem zavar senkit. Nem voltam ehhez szokva. Egykor diákként azt éreztem, hogy néha én is felesleges vagyok, most meg a gyermekem iskolájába én is kellek. Működik, és hív engem is. Hív, hogy legyünk együtt sportnapon, színházban, állatkertben, hangversenyen, erdőben, táborban, nyílt napon. Akad, hogy szólnak: ha van kedvünk, süssünk süteményt, amit a gyerekek eladnak, és a bevételből közösen segítünk egy határon túli bajba jutott iskolán. Én meg olyan szülő vagyok, aki boldog, hogy ilyen helyre talált. Legutóbb a sportnapon vettem részt, ahol pókjárásban közlekedtem, kötelet húztam, évtizednyi szünet után újra kidobósoztam, kosárlabda közben passzoltam anyukáknak, apukáknak, tesók- nak, pihenés közben meg adventi koszorút kötöttem. A végén kiizzadva indultam volna haza, amikor megállítottak, és megköszönték, hogy eljöttem. Szólni sem tudtam, pedig nekem is csak két szót kellett volna mondani: Mi köszönjük! Két „pécsis” szülő: Kövesdi és Szekeres apukák a 3. é és 1. z „képviseletében” A Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola pedagógusai szeretettel meghívják és várják a kedves szülőket és gyermekeiket az alábbi rendezvényeikre: • farsangi kézműves foglalkozást szerveznek a tanító nénik 2004. február 13-án 15-től 17 óráig az iskolában. • az Ady Endre Művelődési Központ lesz a színhelye a hangszeres növendékeik hangversenyének 2004. február 19-én 17 órai kezdettel. • hagyományainkhoz híven megrendezzük a táncgálát 2004. február 27-én 17 órakor az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! dr. Locsmándi Miklósné igazgató
