Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-05-06 / 9. (289.) szám
2004. május 6. Mi dan a taris tarisznyát vállára vető garabonciás diák a babona szerint vihar támasztására is képes, ördöngös vándorlegény volt. Alakját mára csupán a legendák őrzik. Kései utódainak - a ballagótarisznyát vállukon viselő, ünneplőbe öltözött végzősöknek - ördöngössége nem a természeti csodák teremtésében, inkább a középiskolai tananyag befogadásában keresendő. A garabonciás hol itt tűnt fel, hol ott; járta a világot, és megvolt az a különleges tulajdonsága, hogy sohasem lett belőle mesterember, tanító vagy professzor. Sohasem lett belőle felnőtt, és ezt nem is várta tőle senki. A mi ballagóink más úton járnak, mondhatni félúton a diák- és az annyit emlegetett „nagybetűs” élet között. Egyelőre csak a gimnázium osztálytermeit és folyosóit járják végig, és jelképes iszák- juk mindössze reményeiket, vágyaikat rejti. Többségük hisz a saját tudásában, kitartásában, és bízik abban, hogy a sikeres érettségi után számára is újabb tanulással töltendő évek következnek. Akad, aki munka mellett kíván diplomát szerezni, és azok is ott ballagnak a diákoszlopban, akik ősztől különböző álláshelyekre pályáznak. Egyelőre mindenki énekel. A garabonciás középkori latin diákdalokat dúdol a Carmina Buranából, a jelen gimnazistái erre a Gaudeamus igiturral felelnek. Országszerte orgonacsokrok és virágfüzérek között vonul a végzősök menete. Az elkövetkező hetekben eldől, hogy mennyit is ér a diákok ördöngössége. Nekünk, akik a „nagybetűsben” várjuk őket, van némi sejtelmünk arról, hogy a - garabonciásnak könnyebb dolga volt... * Mellékletünkben az újpesti önkormányzati gimnáziumok végzős osztályainak tablóját közöljük.
