Újpest, 2004 (12. évfolyam, 1/281-25/305. szám)
2004-01-15 / 1. (281.) szám
12 ( JJ PEST 2004. január 15. Megkerülte hajójával a földet A Viktoria kalandjai M egtörtént a hajó és a legénység kiléptetése Horvátországból. 20 óra 30 perckor a kikötőköteleket elengedjük, és 21 órakor kihajózunk a pulai öbölből. 138 fokos útirányba haladva 22 óra 15 perckor elérjük az Isztriai-félsziget Kamenjak pontját, majd 180 fokot tartva az olaszországi Ancona irányába kormányozzuk a hajót. Lassan eltűnnek a parti fények, a Viktoria teljes sötétségben motorral halad. Csak a hajó pozíciófényei világítanak. A fedélzeten az indulás utáni felfokozott hangulatot felváltja a már korábbi hajózások alatt kialakult és megszokott tevékenységek nyugalma, gyakorlata. Heten tartózkodunk a Viktórián. 4 órás őrségbeosztásban vagyunk (egy-egy szolgálatban ketten), így mindenkire 8 óra szaMintegy 45-50-en gyűltek össze magyar lobogókkal felszerelkezve a pulai ACI marinában. 2003. szeptember negyedikén 11 órakor kisebb ünnepségre készülődtek. Barátok és ismerősök azért utaztak Pulába, hogy köszöntsék a kikötőbe megérkező vitorlást, amely magyar lobogó alatt, magyar - sőt újpesti - kapitánnyal a fedélzetén megkerülte a földet. A négy évig tartó útra húsz évig készült. Az újpesti születésű Görög Péter a küldetés 2/3-át egyedül, 1/3 részét barátaival tette meg. 1999. július 3-a, az indulás napja. A Viktoria feltöltve élelemmel, vízzel, üzemanyaggal elindult a kikötőből, átállva a vámmólóhoz, hogy a szükséges formaságok elintézése után magyar lobogó alatt hajózva, Újpest zászlójával a fedélzetén búcsút inthessen a horvát partoknak. Heten szándékoztunk nekivágni a Pulától a Kanári-szigetekig tartó útnak Görög-Battlay- Gaál-Gyocsos-dr. Hantos-Holka-Koleszár összeállításban, emlékezik vissza a kapitány. bad idő jut. Sajnos teljes szélcsend van, továbbra is motorozunk. Miután elhaladunk egy há- romárbocos vitorlás mellett - amely kivilágított fedélzetével szemet gyönyörködtető látványt nyújt - reggel 5 óra után megpillantjuk az Adria közepén levő olajfúró tornyokat, ekkor 44 fok 09,1 északi és 13 fok 48,5 keleti pozíciót mutat a globális helymeghatározónk. Másnap 12 óra 30-kor már az olasz partoknál, Anconától 14,5 mérföldre 130 fokra módosítjuk az útirányunkat Brindisi felé. Továbbra is teljes szélcsend van, a hajókonyhában ebéd készül. Konyhánk egy hűtőszekrényből, egy kétrészes hideg-meleg vizes mosogatóból és egy kétégős, sütővel ellátott gáztűzhelyből áll a Viktórián. A tűzhely a súlypontjában egy tengelyen van felfüggesztve, amely így mindig vízszintesen áll, bárhogy is hánykolódik a hajó a háborgó tengeren. Másnap 24 órakor feltűnik a Vieste világítótornya, amely 15 másodpercenként fehér fénnyel felvillanva küldi a jelzéseit az arra hajózók- nak. Két napja indultunk el Púiéból, 41 fok 31,0 észak és 16 fok 50,2 kelet a földrajzi pozíciónk, 48 óra telt el folyamatos motorozással, amikor délelőtt 11-kor a moVulcano tor leáll. Még nem tudjuk, mi történt, nekilátunk a hibaelhárításnak. Szerencsénkre a szél feltámad, sebessége 36 km/órásra erősödik. A baj csak az, hogy iránya déli-délkeleti, így negyedszélben kell vitorlázni. Kiderül, hogy a motor leállását az üzemanyag-vezeték dugulása okozta. Előkerül az autópumpa. Autópumpa a fedélzeten Az üzemanyag-vezeték átfúvásával szüntetjük meg a dugulást. Ki gondolná, hogy egy föld körüli vitorlástúrára ennyi mindent kell magával vinnie az embernek? 12 óra 7 perc, a motor újból működik. A szél szemből fúj, ezért a vitorlát leszereljük. Háromnapi motorozás után (a párórai vitorlázástól eltekintve) az üzemanyagunk fogytán van, ezért - bár eredetileg nem terveztük - úgy határozunk, hogy kikötünk Brindisiben. 8.00 órakor 40 fok 52,2 észak és 18 fok 00 kelet a pozíciónk, amikor megpillantjuk a kikötőt. 9.30-kor kikötünk. A kikötő jól védett, hosszú öböl, amelynek a nyugati végében található az üzemanyagtöltő állomás. Tankolás, városnézés, 12.00-ra tűzzük ki az indulást. Brindisi 100 km-re fekszik Baritól keleti irányban, a Földközi-tenger keleti része hajóforgalmának jelentős kikötője. A védett, belső kikötő két ágra oszlik: nyugatra van a Seno di Ponente (600 méter hosszú), nagy hajógyárakkal és egy stranddal, keletre a Seno di Levante (450 méter hosszú), ahol még a legnagyobb hajók is kiköthetnek. Egy 525 méter hosszú csatorna köti össze a két ágat a külső kikötővel, a Sant Andra-szigettel, amelyet egy 15. századi erőd véd. A Viale Regina Margheritától motorcsónakkal kelünk át a Seno di Ponentén az 1933-ban elesett olasz tengerészek számára állított Mom- mento al Marinaio d’Italiához, egy 53 méter magas hajókormány alakú téglatoronyhoz, amelyről, lifttel feljutva, szép kilátás nyílik a kikötőre és környékére. 12.05-kor a kikötőköteleket elengedjük, majd a kikötőből kimotorozva 12-kor a kikötőbejárattól 3 mérföldre, a külső bóját elhagyva, 191 fokos útirányt felvéve, délnyugatnak tartva az Otrantói- szoros felé vesszük az irányt. Sajnos a vitorlázáshoz elegendő szelünk továbbra sincs. Az indulástól számított 5. napon éjfélkor 225 fokra délnyugatra hajózunk az Otrantói-öblöt elhagyva, amikor gyenge délnyugati szelet kapunk. Vitorlát fel! - hangzik az ügyeletes utasítása, így vitorlával és motorral hajózunk tovább. Az olasz „csizma” szárát Szicíliától elválasztó szorosban az árapály-ingadozás hatására erős váltakozó irányú áramlás van, amely esetenként olyan örvényléseket hoz létre, hogy az a
