Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-12-18 / 18. (280.) szám
2003. december 18. Biztosan Te is tele izgalommal és szeretettel készülsz a karácsonyra. Néha már fárasztó is: mennyi rokonnak kell ajándékot venni! Aztán az ünnepi sütések! Olykor már rohanásba, idegeskedésbe megy át a szerétéiből indult készület. Mi is a karácsony, a karácsonyra készülés igazi tartalma, célja? Ezzel kapcsolatban szeretnénk megosztani az olvasókkal tapasztalatunkat, amely folytonosan alakul is. Hátha valakinek még segítséget jelent karácsonyi készületében! Advent: eljövetel. így nevezzük a karácsony előtti, négyhetes Jézus-váró időszakot. A keresztények hite és bizonyossága, hogy Isten megszólította az utat kereső embert. Kétezer éve karácsonykor a Szeretet-Isten emberré lett, hogy minket a teljesebb emberi életre, teljesebb szeretetre tanítson. Karácsony a szeretet ünnepe. A készületi idő, az advent családjainkban elsősorban azáltal válik ünnepélyessé, hogy törekszünk szeretetünknek, emberi kapcsolatainknak megfényesítésére: a családban, a munkahelyen, a közlekedésben, vásárláskor. Minden este az adventi koszorú fényénél kihúzunk - előre elkészített papírkákon - egy másnapra szóló feladatot, amit aztán teljesíteni próbálunk. Ilyesmiket: Ma különösen Anyára (valamelyik testvéremre) figyelek; fölhívom nagyszüleimet; ma megvigasztalok egy szomorkodót az óvodában; ma olyannal játszom, aki egyedül van; ma segítek teregetni, mosogatni; ma különösen a nagyszoba (a gyerekszoba stb.) rendjére ügyelek. Este aztán megbeszéljük, kinek hogyan sikerült. (Egy háromgyerekes édesapa) Adventre elhatároztam, hogy jobban odafigyelek az osztálytársaimra. Csináltam magamnak egy adventi naptárt, amelyben minden napnak volt egy „ablaka”. Az ablakok mögé beírtam egy-egy osztálytársam nevét. Reggelente kinyitottam egy ablakot, és aznap különös szeretettel próbáltam afelé fordulni, akinek a nevét olvastam: vittem neki édességet, többet beszélgettem vele. így olyan osztálytársaimhoz is közelebb kerültem, akikkel talán még soha nem beszélgettem... (Egy középiskolás lány) December 24-én délelőtt a nagylányom üdvözlőkártyákat készített, 30 darabot, mert rajtunk kívül ennyien laknak a lépcsőházban. A fiaim szaloncukrokat kötöttek rá, s férjemmel fölakasztottak egyet-egyet minden kilincsre. Engem is meglepett, milyen örömet okoztunk ezzel. Új kapcsolat indult el köztünk és szomszédaink között. Ha a liftben találkozunk, barátságosabban köszöntjük egymást, s egy-két szót váltunk. (Egy négygyermekes édesanya) Tavaly nagyon szép karácsony esténk volt. Először fordult elő, hogy nem az ajándékok kerültek az első helyre. Advent elején évek óta elhatározzuk, hogy törekszünk mindennap legalább egyszer örömet szerezni valakinek. Idén az volt az elhatározásunk gyermekeinkkel, hogy vegyük észre egymásban a szépet: advent elején kitettünk az étkezőasztalra egy dobozt, és megbeszéltük: ha észrevesszük, hogy a másik jót tesz, figyelmes, szeret - leírjuk és beledobjuk („Apa, észrevettem, hogy szeretettel szóltál a Leventéhez, pedig előtte felidegesített Téged! Enikő” - „Máté, koszi, hogy helyettem is elpakoltad az építőkockákat. Matyi" - „Enikő, örülök, hogy sokat játszottál ma Mátéval. Anya”). Máté még óvodás, így ő tollba mondta észrevételeit. Teltmúlt az idő. A doboz mellé tett üres cédulák gyakran elfogytak. Már közel jártunk karácsonyhoz, amikor mi szülők arra A Gajdos család, akik többek között a cikkben is megosztották élményeiket az olvasóval gondoltunk, mi lenne, ha az ajándékokat nem tennénk a karácsonyfa alá. Csak a Szentírás, a Jézus születését megjelenítő kis szobrok meg a gyűjtődoboz kerülne oda. Elérkezett a pillanat, megszólalt a karácsonyi csengő, és mindannyian a fa köré álltunk. A kis Máté meg volt lepődve, fel-alá járkált, kinézett az ablakon - talán azt remélte, hogy a szeme láttára hozzák be az angyalok az ajándékokat. Énekeltünk, felolvastuk az Evangéliumból a karácsonyi történetet, és végül kinyitottuk a dobozt, hogy lássuk, ki milyen szépséget vett észre a- másikban. Ahogy egyre-másra felolvastuk a leírtakat, úgy alakult át Máté viselkedése. Ugyanis ő kapta a legtöbb cédulát, az ő tetteit dicsérték leginkább. Jó volt látni, ahogy szomorúsága örömre fordult - és ezt nem az ajándékok váltották ki, hanem az öröm afelett, hogy észrevettük, hogy ő örömet szerzett másoknak. (Egy hatgyermekes család) Amióta december 24-én délután a katolikus közösséggel én is elmegyek az Újpesti Kórházba, hogy az ott fekvő magányos né- nikkel-bácsikkal elbeszélgessek, ajándékot vigyek nekik, egészen megváltozott számomra a karácsony... (Egy húszéves fiatalember) Azt tapasztaljuk, hogy minél nagyobb szeretettel élünk az adventben, a karácsonyi készület idejében, annál ünnepibb fénnyel telik meg a szívünk, és a körülöttünk élők szíve is. Ez a karácsony titka. A káposztásmegyeri katolikus közösség (Grafika: Simon András)
