Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-10-30 / 21. (276.) szám

6 2003. október 30. A művészet örök II. rész Százéves a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar tek. A kirobbant első világégés majdnem szétrob­bantotta a kórust is. A többéves kényszerszünet után a húszas években került sor az újjászületés­re. Mihalek Ferenc és barátai ösztönzésére éledt újjá a dal Újpesten. A több mint félszáz dalost számláló kart Novák Károly zenetanár vezette. Több fényesen ragyogó serleg állít emléket az elkövetkezendő időszaknak. A Tungsram Daloskor fennállásának 30. évfor­dulóján András Béla karnagy vezetésével a kar a megzenésített Ady-verset, a Fölszállott a pávát, Kodály Zoltán kórusművét tűzte műsorára. Az évtized végére átalakult a kórus. Kováts Andor vette át a vegyes karrá fejlesztett dalkör veze­tését. AII. világháború pusztításainak eltakarítá­sával egy időben Mikulás István és Mihalek Fe­renc kezdeményezésével megkezdték a már ad­dig is nagy múltú férfikar ismételt újjászer­vezését. A kórus élén az évek során dr. Ujj Józse­fet Kiss Dénes követte. A ’45 utáni sikerek főbb állomásai a Pécsi Dalosverseny, a Ligetben ren­dezett Dalostalálkozó, az Állami Operaházban rendezett díszünnepély, s külön említendő az énekkar első lemezfelvétele a Marnitz Frigyes­féle stúdióban, az Egyesült Izzó szimfonikus zenekarának kíséretével. A kórus nem egészen három év alatt további száz alkalommal lépett a nagyközönség elé, többek között a Zeneművé­szeti Főiskolán, a Bartók-teremben a Magyar Rá­dióban... A kórus fél évszázados fennállá­sának tiszteletére - a dalárda életében első alkalommal - rende­zett díszhangverseny­re Kodály Zoltán is el­látogatott. Az eddigiekhez ha­sonló sikert hoztak a további fellépések is, a 'nmto­A Tungsram Kodály Zoltán férfi­kórusának archív tablóképe Előző lapszámunkban már hírt adtunk az ese­ményről, hogy fennállásának 100. évfordulóját ünneplő Tungsram Kodály Zoltán Férfikar ok­tóber 20-án hangversenyt ad a Pesti Vigadóban. Azóta elhalkult a taps, kialudtak a hangver­senyterem reflektorai, a színpad lámpái, remél­hetőleg örök élménnyé nemesedett a nagy­szerű program. „Akarok inkább pusztában laknom / Vadon erdő­ben széjjelbújdosnom / Hogynem mint azok kö­zött lakozom / Kik igazságot nem hagynak szóla- nom” (Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus) A száz év alatt sokat változott a világ, de a kó­rus mindvégig ragaszkodott az imént papírra vetettek szelleméhez, ahhoz, hogy a zene nyel­vén kimondja a zsigerekbe ivódott emberi igaz­ságokat. A kezdetek WtKHi A XIX. és XX. század fordulóján kezdődött a kórus krónikája, amikor még senki nem sej­tette, hogy közel másfél évtized múlva orszá­gok, népek sorsát eldöntő fegyverdörrenés hal­latszik Szarajevóból. Akkor kezdődött a dalár­da története, amikor még a „boldog békeidők­ben” éltek az emberek. Az idő tájt alapították az Egyesült Villamossági Rt.-t, a cég központját pedig Újpestre helyezték. Az Edison által felfedezett szénszálas izzólámpát 1903-ban felváltották wolframszálassal, amivel meg is hódították a piacot. De ezzel egy időben kö­zönséget hódítani indult útjára egy másik kez­deményezés, a dalkör is, a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar elődje, amely az egykori his­tóriák szerint Horváth Ferenc főgépész kezde­ményezésére jött létre. A dalárda az 1902-ben életre hívott Egyesült Villamossági Részvény- társaság Dal- és Önképző Egyletének egyik alosztályaként kezdte 1903-tól működését. Az akkori célkitűzés bő három emberöltő eltelté­vel sem igen változott: „a magyar zenekultúra és a hazai nyelv művelése”. Az óriási fejlődésnek indult cég felvette az Egye­sült Izzólámpa és Villamossági Rt. (EIVRT) ne­vet. 1909-ben nevezték be a Tungsram védjegyet. A gyár fejlődésével párhuzamosan a dalárda is fejlődött. Programján operettrészletek, műdalok, népdalok, hazafias jellegű kórusművek szerepel­születésnapi Kodály-koncert, az V. Zenei Feszti­vál éppúgy, mint a gyöngyösi fellépés, ahol Andor Ilona Kossuth-díjas karnagy azt mondta: „úgy zengett a kórus, mint az orgona”. 1966-ban került a kórushoz a Kossuth-díjas, kiváló művész Vásárhelyi Zoltán karnagy. Az ő dirigálásával nyerte el a kórus az „arany diplomát” és a „Kiváló Együttes” címet. A kórus életében 1970 is neve­zetes állomás, akkor vette fel Kodály Zoltán nevét. Hosszú és eredményes művészi teljesít­ménye után még abban az évben vonult nyuga­lomba Kiss Dénes, s immár Bánhegyi Sándor művészeti irányításával folytatta tovább tevé­kenységét a kórus. A hetvenes években került zongorakísérőként a hírneves karmester lánya, Failoni Donatella a Tungsram Kodály Zoltán Fér­fikarhoz. Napjaink dalosai A kórus legutóbbi években végzett szolgálatáról, a hazai és külhoni fellépéseiről előző lapszá­munkban már szó esett. A mostani, ünnepi alka­lomból kijáró gratuláció mellé társul a meggyő­ződés, hogy az utódok s majd azok utódai to­vábbviszik a nemes hagyományt, a magyar és az egyetemes zenekultúra ápolását. Végezetül, hogy háborúkban, forradalmak idején, ínséges és él­hetőbb időszakokban mostanáig fennmaradt a Tungsram férfikara, álljon itt a maiak neve is: Pálinkás László, Nagy Imre, Horváth László, Mezey Róbert, Grósz János, ifj. Pálinkás Péter, Hlavács Attila, Bodor Béla, Szlávik János, Cséplő Csaba, Lenkefy Zoltán, Naszvagyi Vilmos, Szűcs Gergely, Pataky István, Ormándy József, Papp Gyula, Molnár Gyula, Veő András, Kurján Gyula, Amster Tamás, Kovács Géza, Czira József, Kovács Géza, Gasparik Károly, Vértes Pál, Pálinkás Péter (vezető karnagy), Wohl Ferenc, Gál László, Stei­ner Endre, Lendvay Vilmos, Dinnyés István, Ha­vasi László, Henschl Imre, Bognár László, Szal- kay Ferenc, Pataki Géza, Zsuppán József, Almási József, dr. Kiss Kornél, Bulicka Pál, Papp Béla, Vida István, Debreceni Ferenc, Farkas Zoltán, Kiss Gábor, Tompa Tibor, Varga Antal, Kerekes Zoltán, Kürtösi János, Spischak János és Selyem József. Összeállította: Rendek Jenő Találkozás Kodály Zoltán műveivel

Next

/
Thumbnails
Contents