Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-09-04 / 17. (272.) szám
2003. szeptember 4. ÍJ PEST Az Európai Unió A MAASTRICHT! SZERZŐDÉS Az 1992 februárjában Maastrichtban aláírt szerződés a Római Szerződés legátfogóbb reformjának tekinthető. Az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződés három pilléren nyugszik. Az első pillér az EGK-t létrehozó közösségi intézményeket fejleszti tovább, a második és harmadik pillér kormányközi jellegű együttműködést tesz lehetővé. Az előbbi létrehozza a közös kül- és biztonságpolitikát, az utóbbi a bel- és igazságügyi politika terén irányoz elő együttműködést. A szerződés a tagállami ratifikációkat (a nemzeti parlamentek jóváhagyását) követően 1993. november 1-jén lépett hatályba. A szerződés célja - többek között - az európai integráció új szintre emelése: az intézmények munkájában a hatékonyság és a demokrácia erősítése; a nemzetgazdaságok egymáshoz közelítése; a belső piac megvalósítása; az uniós állampolgárság létrehozása; az állampolgárok szabad mozgásának biztosítása, biztonságuk egyidejű garantálásával. Az EGK-t létrehozó szerződés kibővült a gazdasági és monetáris unió létrehozásának tervével, további közösségi politikákkal (pl. közös kül- és biztonságpolitika), illetve a már meglévők megerősítésével (szociálpolitika, szakképzés, ifjúságpolitika, kultúra, egészségügy, fogyasztóvédelem, transzeurópai hálózatok, iparpolitika, gazdasági és szociális kohézió, kutatás- és technológiafejlesztés, környezetvédelem). A bel- és igazságügyi együttműködés többek között kiterjedt a menekültügyi és bevándorlási politikára, a kábítószer-csempészet és a terrorizmus elleni harcra. Módosításra kerültek az ÉSZAK és az Euratom szerződései is. A szerződésbeli rendelkezések hangsúlyozzák a tagállamok nemzeti azonosságának tiszteletben tartását, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok melletti elkötelezettséget, továbbá a szubszidiaritás elvének az alkalmazását, vagyis hogy a polgárokat legközvetlenebbül érintő döntéseket nem központilag, hanem a ■lehető legalacsonyabb szinten, a hozzájuk legközelebbi fórumon kell meghozni. AZ AMSZTERDAMI SZERZŐDÉS Az Amszterdami Szerződés az integráció mélyítését, továbbfejlesztését szolgálta. A szerződést előkészítő, tagállamok közötti megbeszélések kiemelt figyelmet fordítottak az Unió külpolitikai mozgásterének erősítésére; a bélés igazságügyi együttműködés hatékonyságának növelésére; a döntéshozatalban a demokrácia erősítésére; az ún. átláthatóság (transz- parencia) és a polgárközeliség növelésére; a közösségi döntéshozatali mechanizmus rugalmasabbá tételére. A szerződés megerősíti az Unió alapelveit, és ezek betartását a tagság előfeltételévé teszi. Az Amszterdami Szerződést 1997. október 2-án írták alá, és 1999. május 1-jén lépett hatályba. A szerződés a „szabadság, biztonság és jog térsége” címén a Schengeni Egyezmény egy részét átemelte a 3. pillérből az 1. pillérbe, ezáltal közösségi politikává vált a vízumpolitika, a menekültügy, az EU külső határainak ellenőrzése, a bevándorlás és az együttműködés polgári jogi kérdésekben. Az Unió állampolgárait érintő változtatások közül a legnagyobb jelentőségű az önálló foglalkoztatási fejezet, illetve az Európai Szociális Charta rögzítése. A polgárközeliséget javító változtatás, hogy az európai állampolgárokat közvetlenül érintő politikákat minősített többségi szavazással és az Európai Parlamenttel közös döntéshozatali eljárással alakítják ki. A szubszidiaritásról külön jegyzőkönyvet csatoltak a szerződéshez. A közös kül- és biztonságpolitika (CFSP) hatékonyabbá vált a konstruktív tartózkodás bevezetésével, mert így lehetőség nyílt arra, hogy egyes tagállamok tartózkodása mellett is meg- szavazhatóak és végrehajthatóak legyenek a tervezett közös külpolitikai lépések. A CFSP főképviselője posztjának létrehozásával az EU- nak is lett „külügyminisztere”. Ennek megfelelően megváltozott az EU külső képviselete: a trojka helyébe (ami a soros, az azt megelőző és az azt követő elnökből állt) az aktuális és a soron következő elnökség, a Bizottság képviselője és a CFSP főképviselője lépett. Az intézményrendszer továbbfejlesztése terén a legjelentősebb problémákat Amszterdamban nem sikerült megoldani, ezért a 2000-ben összehívott kormányközi konferencia keretében - az Unió bővítése előtt - rendezni kellett a biztosok számának, a Tanácsban a szavazatok újrasú- lyozásának és a minősített többségi szavazás kiterjesztésének a kérdését. A NIZZAI SZERZŐDÉS Az Európai Unió annak érdekében, hogy intéz- ményileg is felkészüljön az új tagok fogadására, 2000 februárjában ún. intézményi kormányközi konferenciát hívott össze. A reformkonferenciát lezáró 2000. decemberi nizzai Európai Tanács által elfogadott Nizzai Szerződés az Amszterdamban behatárolt 700-ról 732-re emeli az Európai Parlament képviselői helyeinek felső korlátját, módosítja a tanácsbeli szavazati arányokat, valamint a Bizottság összetételét és megválasztásának módját: 2005. január 1-jével az új Bizottságba valamennyi tagország delegálhat tagot, de csak egyet. Amíg az Unió tagországainak száma el nem éri a 27-et, az egy ország egy biztos rendszert alkalmazzák, az Unió új tagjai számára is biztosítva belépésüket követően a .biztosállítás jogát. Miután az Unió 27 tagúra bővül, az immár a tagországok számánál kisebb létszámú Bizottság tagjait az egyenlőség elvén nyugvó rotációs rendszer szerint választják majd. A szerződés 35 további területre terjeszti ki a minősített többségi szavazással hozott döntések körét helyenként az Európai Parlament együttdöntési jogosítványait is bővítve, s újraszabályozza az ún. megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket. A szerződés mellékletei közül kiemelendőek a „Nyilatkozat az Európai Unió jövőjéről”, valamint a Bíróság statútumáról szóló függelékek. Az „EU Alapvető Jogok Chartáját” politikai nyilatkozatként fogadták el a nizzai csúcson. A szerződés ratifikációja jelenleg folyamatban van. (Fonás: www.kum.hu) 25 A közösségi jog • A KÖZÖSSÉGI JOG FORRÁSAI- Az alapszerződések, a Római Szerződés és a hozzá tartozó jegyzőkönyvek, az Egyesülési Szerződés, a Csatlakozási Szerződések, a Költségvetési Szerződések, az Egységes Európai Okmány, a Maastrichti Szerződés, az Amszterdami Szerződés.- Rendeletek, határozatok, irányelvek.- Azok a nemzetközi szerződések, amelyekben a Közösség aláíró félként szerepel (pl. GATT/WT0, Loméi Konvenció).- Az Európai Bíróság döntései, tehát a Bíróság által alkotott eseti jog. A jogszabályi hierarchiában (rangsorban) a közösségi jog a nemzeti jog felett áll; ellentmondó szabályozás esetén a közösségi jog az irányadó. • JOGSZABÁLYOK ÉS EGYÉB INTÉZKEDÉSEK Az Európai Közösség a döntéshozatali eljárás során a következő jogszabályokat alkotja: RENDELET (regulation): minden tagállamra nézve kötelező erejű, a tagállamok törvényhozásának külön intézkedése nélkül automatikusan a tagállamok nemzeti jogrendjének részévé válik. Rendeletet a Tanács és a Bizottság egyaránt alkothat, azok egyenlő erővel bírnak. HATÁROZAT (decision): teljes egészében kötelező azokra, akikre vonatkozóan megalkották, akár egyén, akár tagállam a címzett. IRÁNYELV (directive): szintén kötelező erejű jogszabály, de csak azon tagállamokra nézve, amelyekre vonatkozik. A nemzeti jog részévé kell tenni. A jogszabály általában az elérendő eredményt jelöli ki, de végrehajtásának módját és mikéntjét az adott állam határozza meg. Ajánlás (recommendation), vélemény (opinion): nem minősülnek jogi normának, de ebben a felsorolásban szokás megemlíteni őket, kötelező ereje nincs. A döntéshozatali eljárások tipikusan a rendeletek és irányelvek megalkotására vonatkoznak. Van azonban példa arra is, hogy határozat és ajánlás készítésekor is kikérik a Parlament és a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét. Az elfogadott jogszabályok kihirdetése az EK hivatalos lapjában (Official Journal) történik. • A GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI UNIÓ (EMU) A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása fokozatosan megy végbe. Az EU-tagországok a nemzetgazdaságok teljes egységesítése céljából az 1990-es évek közepére kialakították az egységes belső piacot, és közös valuta bevezetéséről döntöttek. A közös pénzhasználat megköveteli a közös pénzügyi (monetáris) politikát, a deviza- és árfolyam-politika közösségi szintre emelését. Az EMU harmadik szakasza 1999. január 1-jén lépett életbe, ekkortól jelent meg az új közös valuta, az euró mint számlapénz. Az „eurózónóba" tartozó 12 tagállam pénzügy-politikai lépéseit a frankfurti székhelyű Európai Központi Bőnk szabja meg, és felel a közös pénz stabilitásáért. A „kimaradók" (Nagy-Britonnia, Svédország, Dánia) továbbra is nemzeti hatáskörben hoznak monetáris és devizapolitikai döntéseket. Az eurózóna tagállamaiban 2002. január 1-jétől jelentek meg a forgalomban az új euró bankjegyek és érmék, a nemzeti valuták február 28-ig még érvényben voltak párhuzamosan az új pénzzel, de március 1-jétől az euró az egyetlen hivatalos fizetőeszköz. (Forrás: www.kum.hu) Sebestyén Béla alpolgármester
