Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-09-04 / 17. (272.) szám
2003. szeptember 4. 15 Családok örömére Hiripi Ferenc és Gyarmatiné, Tünde munkahelyi kollégák. Mindkét család hosszú évek óta lakik Káposztásmegyeren, és mint lokálpatrióták szomorúak, ha azt tapasztalják, hogy elhanyagolt, szemetes a park vagy szűkebb környezetük, és örülnek - mint most -, ha kulturált közegbe csöppenhetnek. Hiripi úr meg is jegyzi, milyen színvonalas az idehallatsző muzsika. Egybehangzóan mondják, hogy ez a lakótelep még szebb lehetne, ha az itt lakók közül többen törődnének környezetükkel, Gyarmatiné, Tünde férje kihasználva a szabad idő adta lehetőséget most is a környezetszépítő egyesületet szervezi. Most itt. a gyerekekkel, Leventével, Gyurikával és másokkal együtt jól érzik magukat, de mint köztudott, sajnos nehéz megmozdítani az embereket, összehozni a családokat.- Rajtunk nem múlik - mondják. Ezzel búcsúzunk. Csak jót tudok mondani A nagypapa, Csóka László nyakában a kis László, míg a másik unoka, Zsolt feszülten figyeli a Semsey parkban, a nagyszínpadon mókázó bohócot. A piros orr, a tarka öltözet a móka, a harsány előadásmód a minden figyelmet lekötő varázslat. Ha a felnőtt számára a produkció nem is ugyanazt az élményt jelenti, mint az unokának, azért a nagypapa is jól érzi magát.- Ez a helyes, erre és az ehhez hasonló rendezvényekre nagy szükség van, és a jövőben is költeni kell az önkormányzatnak - mondja Csóka úr. Az emberek nap mint nap a megélhetésért hajtják magukat, valahol, valamilyen módon ki kell kapcsolódniuk, és, mint itt, nem árt, ha kulturált módon teszik ezt. Ma már - nem úgy, mint az én gyerekkoromban - sajnos legtöbben magukra csukják az ajtót. Ez, amit mi Újpesti Városnapoknak hívunk, azt is jelenti, kinyílik egymás felé az ajtó, és ezt csak helyeselni lehet. Csak jót tudok mondani a városnapi rendezvényekről. Az eső sem zavarna Jágnecs Miklósáénak, mint látszik is, napokon belül megszületik a második gyermeke. Az örömteli eseményt megelőzően azt is mondhatnánk tréfásan, hogy a kisbaba - mivel az anyuka a 2003-ik évi Újpesti Városnapokon járt - túl van első „majálisán.” Nem úgy Jágnecsék, akik máskor is eljönnek, s megelégedésre négy éve laknak Káposztásmegyeren, első önálló otthonukban. Ma, azaz vasárnap ebéd után ismét immár teljes létszámban a család meglátogatja a nekik tetsző programokat, s természetesen sétálnak, levegőznek, játszanak a kétéves Vikivel, aki ha délelőtt nem is, talán délután felül a nem túl gyors járatú, kicsiknek üzembe állított körhintára. Miközben szó esik a családi programról, a mama az eget kémleli, és megjegyzi: az eső sem zavarna. Csodás volt a tűzijáték Thnránszky Győzőt és családját, feleségét, leányát, Simonná Thnránszky Évát és az unokát, Csaba Viktort a nagysátor szomszédságában kapta fotósunk lencsevégre. A fiatalasszony dicséri elsőként a városnapok programjait. Csodálatos volt a tűzijáték is - mondja. A beszélgetés során szóba kerül, hogy az ehhez hasonló rendezvények mennyire szükségesek még akkor is, ha valamiért ezt még többen nem mondják ki. A szórakozáson, kikapcsolódáson kívül - ami szintén elengedhetetlen - fontos az emberi kapcsolatok újraélesztése.- Egy látásból már ismert házbeli családdal itt „jöttünk” össze - fűzi hozzá a fiatalasszony. Akiket a fiatalok kedvelnek Zene, zene, zene. De nem mindegy, hogy milyen. A Makádi házaspár szigorú kritikusa az előző években ‘ szereplő zenekaroknak. Makádiné Pap Andrea, a kis Márk édesanyja - a család szószólójaként - elmondja, hogy a Semsey parki programokkal, de főleg az idén fellépő zenekarokkal maximálisan meg vannak elégedve. Örülnek, hogy olyan együtteseket hívtak, akiket a fiatalok kedvelnek. Az apa, Zsolt közbeveti: az ő hangzásviláguk a miénk is.-rendek-
