Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-08-21 / 16. (271.) szám
14 2003. augusztus 21. Fókuszban az EU A korábbi cikkeinkben elsősorban a kis- és középvállalkozások európai uniós csatlakozás utáni helyzetéről és lehetőségeiről tájékoztattuk olvasóinkat. A következőkben röviden az Európai Unió kialakulásának történelmi hátteréről, az EU tevékenységét meghatározó szerződésekről, az EU közösségi jogáról, az EU intézményeiről, valamint az EU és Magyarország kapcsolatairól adunk általános ismereteket. Történelmi háttér Az egység békéhez vezet Az osztrák Richard Coudenhove-Kalergi szerint a háború csak Európa országainak egyesítésével kerülhető el. Az ő kezdeményezése alapján hozták létre 1923-ban a Pán-európai Uniót. A második világháború és az azt követő békekötés két egymásnak ellentmondó és a következményeket tekintve máig ható folyamatot indított el: Európa nyugati részének integrációját (egységesülését) és a kontinens kelet-nyugati megosztottságát. Nyugat-Európa békét, szabadságot és jólétet kívánt, és közösen akart fellépni a szovjet terjeszkedéssel szemben. Ennek kulcsát az integrációban találta meg. Az Egyesült Államok a Marshall-segéllyel támogatta a lerombolt Európa újjáépítését. Winston Churchill 1946-os zürichi beszédében az Európai Egyesült Államok létrehozásáról szólt, és egy európai unió megvalósítását javasolta. Úgy vélte, Európa békéjének kulcsa a két történelmi ellenség, Franciaország és Németország megbékélésében és együttműködésében rejlik. Jean Monnet, „Európa atyja” A francia Jean Monnet nevéhez fűződik az európai egység felé megtett első lépés. Egy újabb háború elkerülése érdekében azt javasolta, hogy Franciaország és Németország szén- és acéltermelését helyezzék egy nemzetek feletti testület igazgatása alá. Robert Schuman francia külügyminiszter rokonszenvezett e nézetekkel, és közösen dolgozták ki azt az elgondolást, amelyet 1950. május 9-én Schuman-tervként terjesztettek elő. Ennek eredménye alapján írták alá 1951-ben a párizsi szerződést, amely létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget (ÉSZAK) vagy más néven a Montánuniót. Az alapító tagok (Franciaország, Németország, a Benelux államok és Olaszország) nemzetállami hatáskörük egy részét átruházták egy nemzetek feletti szervezetre. A római szerződések - az EURATOM és az EGK AZ ESZAK-tagállamok külügyminiszterei 1955. évi messinai találkozójukon elhatározták, hogy az integrációt további két fontos területre terjesztik ki. Az elképzelés az ún. Spaak-jelen- tésen alapult, amely egy gazdasági unió és az atomenergia békés hasznosítását megvalósító unió létrehozásával foglalkozott. A tárgyalások eredményeképpen a Hatok 1957. március 25-én írták alá a római szerződést, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Az EGK-szerződés többek között rögzítette a közös piac létrehozásának szándékát: a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke áramlásának szabadságát. Létrehozták az integráció intézményeit: a döntéshozó tanácsot, a végrehajtó szervezetet, a bizottságot, továbbá az Európai Parlamentet (korábbi nevén közgyűlés) és a szerződések betartását felügyelő bíróságot. Az Euratom a nukleáris energia békés célú fel- használásának fejlesztését tűzte ki célul. 1967. július 1-jén lépett életbe az a szerződés, amely egyesítette az ÉSZAK, az EGK és az Euratom intézményeit. Ettől kezdve az integráció elnevezése Európai Közösségek (EK) lett. Az egységes európai okmány Az Egységes Európai Okmány az európai integrációs intézményrendszert megalapozó, alkotmányos jelentőségű dokumentumok egyike, amely 1987-ben lépett életbe. A dokumentum legfontosabb célkitűzése a római szerződésben foglalt célokhoz szükséges reformok végrehajtása. Központi témája a „belső piac” 1993 elejére történő kiépítése. Az integrációs folyamat erősítését több tényező is szükségessé tette: az EK csökkenő versenyképessége a világpiacon, a tartósan magas munkanélküliségi ráta, a széttagolt piacok magas költségeinek felismerése. Az okmányban jelzett belső piac lényegében azonos a római szerződés „közös piac” fogalmával: jelentése, hogy az EK piacának úgy kell működnie, mint ha egyetlen állam piaca volna. Az egységes piac kialakulását sokáig akadályozta a nemzetenként eltérő szabványok és szabályok alkalmazása. Az EK-n belüli forgalomban számos korábbi, vámon kívüli (egészségügyi, állat-egészségügyi, műszaki, minőségi, fogyasztóvédelmi) akadály megszűnt, miközben felszámolták az egymás közötti forgalomban a belső határok átlépését kísérő adminisztrációt is. Az okmány kiterjesztette a többségi szavazással eldönthető kérdések körét, megerősítette a pénzügyi unió létrehozásának szándékát, és közös politikát alakított ki a környezetvédelem és a műszaki-tudományos fejlesztési együttműködés terén. A dokumentum megteremtette a későbbi politikai unió alapját is. (Forrás: www.kam.hu) Sebestyén Béla alpolgármester Az integráció története 1950. május 9.: Német-francia közös levél a szén- és acélközösség létrehozásáról, hogy „elképzelhetetlenné, sőt kivitelezhetetlenné váljon közöttük a háború”. 1951. április 18.: a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megalakítja a szén- és acélközösséget (Montánunió). Nemzetek fölötti szervezet, ezért máris megkezdődik „nemzetállami” bírálata. Párizs nem engedi létrehozni a tervezett védelmi közösséget. 1955. június: Messinában a Montánunió külügyminiszterei elhatározzák: több ágazatra kiterjedő Közös Piacot formálnak a szén- és acélközösségből. 1957. március 25.: Római szerződés: a hatok Európai Gazdasági Közösséget alakítanak. Kialakulnak a máig érvényes célok, elvek, módszerek a nemzetek feletti és a tagállamközi egyeztetés rendszerében. 1965-1967: Létrejönnek az addigi integrációs szervezeteket egybefonó Európai Közösségek vezető szervei: a nemzetek feletti bizottság, a tagállamközi tanács, amelyek a parlamenttel és a bírósággal együtt máig a fő szervek. Az EK a világon páratlan jogközösséggé válik. 1972: Északi bővítés. Nagy-Britannia, Írország, Dánia és Norvégia aláírja a csatlakozási szerződést, de az utóbbiban a népszavazás nemet mond. 1973 első napján a britek, az írek és a dánok belépnek, a norvégok azóta sem. 1981: Görögország egyedüliként belép, hogy megszilárduljon a junta utáni demokráciája. Az immár tízek között felmerül a gazdasági térség szociális térséggel való kiegészítése. 1983: Ünnepélyes nyilatkozat a további integrálódásról: politikai, monetáris és gazdasági Európai Unió létrehozásáról. 1986: A diktatúrák alól kiszabaduló Spanyol- ország és Portugália belép. Módosítják az alap- szerződéseket, létrehozzák az Egységes Európai Aktát. Ennek fő eleme, hogy 1993-ra jöjjön létre az egységes belső piac, valamint a társadalmi és szociális kiegyenlítődés segítésének rendszere. Közös helyett egységes piac, piaci mellett fejlesztési integráció jön létre. 1991-1996: Európai megállapodás először Magyarországgal, majd a többi keleti jelentkezővel. 1992. február: Életbe lép a maastrichti szerződés, kialakul az uniós polgár fogalma, az új közösségi és tagállamközi hatásköri rendszer, megkezdődik a szegényebb tagállamok külön támogatása. A gazdasági közösségen túlmenő új név: Európai Unió. 1993. június: Elfogadják a keleti jelentkezők elé támasztott feltételeket, és társulási szerződéseket kötnek velük a felkészítésről. 1995: Ausztria, Svédország és Finnország belép. 1997-1999: Amszterdami szerződés: az emberi jogok, a polgárok Európája. Schengeni szerződés, a belső határok akadálytalan átjárhatósága. 1998. március: Megkezdődnek a keletiek csat lakozási tárgyalásai. 2000. december: A nizzai szerződés újraosztja az intézményi erőviszonyokat, hogy felvehetőek és beilleszthetőek legyenek a keleti tagjelöltek is. 27 tagú EU-val számolnak. 2003. április 17.: A tízek csatlakozásának aláírása után hivatalosan megígérik a balkáni államoknak, hogy előttük is nyitva az ajtó. 2003. június: A bővítés egyelőre kész, az Európai Konvent elkészíti az EU újabb mélyítésének tervezetét. (Forrás: www. nol. ha)
