Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-06-05 / 11. (266.) szám

2003. június 5. történt Újpesti koncepciós per és halálos ítélet 2003. május 23-án volt 50. évfordulója annak, hogy kötél általi halálra ítéltek 4 újpesti kötő­désű fiatalt és egy újpesti szerzetest, a fiatalok lelki vezetőjét. További 7 fiatalt 8-15 év bör­tönre, s velük 3 szalézi atyát is 10-15 évre ítél­tek el. Egy szalézi kispap ugyanezen per folyamán belehalt a brutális vallatásba. Emlékezzünk Újpest történetéhez tartozik ez a drámai ese­mény, és fontos, hogy emlékezzünk rá, amint fontos, hogy minden igazságtalanul üldözött­re emlékezzünk - s ezzel elutasítsunk múl­tunkban, jelenünkben és jövőnkben minden embertelenséget. Az alig ismert perről P. Zsédely Gyula szalézi atya írt újabb kutatások alapján egy köny­vecskét (Sándor István vértanú, Budapest, Don Bosco, 2002). Idézi a Budapesti Hadbí­róság „szigorúan titkos” jelzéssel ellátott jegy­zőkönyvét, amelyben 16 személyt a demok­ratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel vádolnak, majd idézi az 1953. május 23-án hozott ítéletet: Zana Albert I. r. (rendű vádlott) - 21 éves, kö­tél, Ari László II. r. - 22 éves, kötél (később életfogytiglanra változtatták), Farkas Ferenc III. r. - 27 éves, kötél, Sándor István szalézi szerzetes, IV. r. - 39 éves, kötél, Hegedűs Haj­nalka V. r. - 16 éves, gimnáziumi tanuló, 8 év, Pál Sándor VI. r. 15 év, Hosszú Béla VII. r. 15 év, Guzi Imre VIII. r. 15 év, Bodocs Pál IX. r. 12 év, Horváth István X. r. 8 év, Ruzsinyszky József XI. r. 8 év, Pokomi János XII. r. 12 év, Ádám János katolikus lelkész, szalézi tarto­mányfőnök, XIII. r. 15 év, Varga György Ala­dár katolikus lelkész XIV. r. 10 év, Szitkei Károly katolikus lelkész XV. r. 10 év, Dániel Tibor kispap, XVI. r. 21 éves, 5 év (a börtön­ben agyonverték). A halálos ítéleteket 1953. június 8-án végre­hajtották. Mi is történt? WKKM' A szalézi szervezeteknek újpesti, Clarisseum- nak nevezett intézetében árva vagy szegény gyermekeket neveltek. Ebben az intézetben dolgozott Sándor István szalézi testvér. A sza­lézi szerzetesrendnek nem csak pap tagjai vannak. Sándor István is szakmunkás volt, munkáscsaládból származott: elsősorban ipa­ros fiatalokkal foglalkozott. A Rákosi-rend- szer ezt az intézet is a többi egyházi isko­lákhoz vagy otthonokhoz hasonlóan felosz­latta. Ekkoriban az ÁVH - az ávó, a korabeli titkos- rendőrség - állományát 1949-ben 30 ezer főre duzzasztották. Az árva gyermekek, s a mun­kásgyermekek látszottak „legmegbízhatóbb kádernek”, akikből jó ávóst lehet nevelni. így sorozták be azokat a fiatal fiúkat ávósnak, akik Sándor István keze alatt nevelkedtek. Kö­zülük a legjobbakat három hónapos átképző tanfolyamon a „pártőrség” tagjaivá képezték ki. Ők tiszti rangot kaptak, s feladatuk volt a párt - ahogyan akkor hívták: Magyar Dolgo­zók Pártja - legfontosabb vezetőinek, Ráko­sinak, Gerőnek stb. személyes védelme. Ezek a fiatalok azonban az árvaház államosí­tása és a szerzetesek elűzése után is kapcsola­tot tartottak lelki vezetőjükkel. Sándor István testvér - a szerzetesrendek felosztása után - a Persil gyárban munkásként dolgozott. A fiata­lok közötti nevelőmunkájáért „népnevelő elismerést” kapott! Rendszeresen összejártak volt diákjaival és azok néhány barátjával „ifjú­sági hittanra” a Clarisseum (ma is működő új­pesti kápolna) sekrestyéjéban vagy magán­lakásokon. Akkoriban azonban minden nem a párt által irányított ifjúsági összejövetelt til­tott a rendszer. A „véletlenen” múlt Egy „véletlenen” buktak le. Újpest főutcáján, az Árpád úton, e napokban egy új kocsmát nyitottak: Pokol csárda névvel. A bejárat elé ez volt írva: „Lépjen be a Pokolba!” Mai fülün- ket-szemünket ez a felírás már nem zavarná, hozzászoktunk ilyen hirdetésekhez. De akko­riban nem így volt még. A hit fogalmát, kife­jezéseit a nép nagy tiszteletben tartotta. A Clarisseumba, a találkozóra érkező fiatalok vezetőjükkel együtt úgy ítélték, hogy ez a hit kigúnyolása akar lenni. Másnap reggelre a fiúk fekete szurokkal kenték be a táblát. A kocsma vezetői az ávót hívták ki, s azokat a nyomozókutyák a Clarisseumhoz vezették. Itt fogták el Hegedűs Hajnalkát, az akkor 15 éves gimnazistát, aki éppen oda érkezett. Borzal­masan megkínozták az ÁVH-ban. A kínzás közben kiszedték belőle a csoport több tagjá­nak és a csoportot vezető szerzetesnek a nevét. De alighogy kiadták az elfogatóparancsot, Sándor Istvánt is értesítették a pártban levő barátai a történetekről. Ekkor a szalézi rend tartományfőnöke, Ádám László rendtársaival együtt előkészítette István testvér disszidálá­sát. A szaléziaknak korábban nyomdája volt. Útlevelet és hamis iratokat készített számára, s megszervezték az embercsempészt is, aki kivezeti őt Ausztriába. István testvér azonban az utolsó pillanatban úgy érezte, nem mene­külhet el, amikor tanítványai itthon ugyan­olyan életveszélyben vannak, mint ő. El­mondja barátainak, hogy hite, embersége nem engedi, hogy elmenjen. Marad. Ismerő­sök lakásán, álnéven bujdosik (utoljára Dáni­el Tibor szalézi kispapnál, akit a börtönben agyonvertek), s igyekszik erőt adni övéinek. A házmesternőnek feltűnik, hogy Tiborhoz és az álnéven ott rejtőzködő Sándor Istvánhoz sok levél érkezik. A leveleket ávós férjével fel­bontják, s így az ávó hamarosan letartóztatja Sándor Istvánt, Dániel Tibort és néhány sza­lézi szerzetest. Rövidesen utolérnek több fi­atalt is. a vád... IhHHHÍ Rákosi Mátyás, amikor tudomására jut, hogy a pártőrség tagjai közül többen egy vallásos csoportba járnak, a huszonéves ávós tisztek azonnali halálra ítélését kívánja. Hogy az ítélet jogossága igazoltnak lássék, a koncep­ciós perek logikája szerint megfogalmazzák a vádat: Sándor István lelkész emberit „be akar­ta építeni az állambiztonsági rendszerbe”, fegyveres csoportot szervezett az állam meg­döntésére. (Valójában ő nem akart beépülni, de tanítványait oda hívták be. Fegyveres el­lenállásról vagy politizálásról pedig egyál­talán nem volt szó.) Az ügyet illetően elő­kerültek a jegyzőkönyvek és szigorúan bizal­mas iratok. Az ÁVH-s fiatalokat érintő perben a hadbíróság hozta meg a döntést, 5 személy­re halálos ítéletet szabott, 12 személyre sok­éves börtönt. Akiket nem végeztek ki, azok ’56-ban szabadultak. Sándor István mind­végig a hit példás tanúja maradt. Sokszor összeverték a börtönben. De később sza­badult rabtársai tanúsítják, hogy a halálos ítélet tudomásulvétele után is békét sugárzott, s ő tartotta a hitet, a reményt cellatársaiban. A Clarisseum előtt tábla emlékezik a kivégzet­tekre és üldözöttekre. Az újpesti katolikus plébániák, az 50. évforduló alkalmával, em­lékszobrot terveznek állítani számukra. Sze­retnénk, hogy legyen az emberi hűségnek és a keresztény vértanúságnak is emlékszobra. Az újpesti és rákospalotai kerület katolikus lelkipásztorai J .......................................... ==^j, • Meghívó • Sándor István szalézi szerzetes, Zana Albert, Farkas Ferenc vértanúk 50 éve, 1953. június 8-án történt kivégzésére emlékeznek a Szent István Király Plé­bánián, a Clarisseumban pünkösdva­sárnap, június 8-án, 16 órai kezdettel. (Cím: IV., Árpád út 199.) Az emlékező szentmisét dr. Beer Miklós segédpüs­pök mutatja be, emlékbeszédet mond: Balás-Piri László, a Történelmi Igazság- ' tétel Bizottság alelnöke. A megemlékezésre mindenkit szeretet­tel várnak. ^ ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents