Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-06-05 / 11. (266.) szám

2003. június 5. 13 OárnkMi/z ónak Születésnap egy nagypapa szemével éves az újpesti Bajza iskola. Életko­romnál fogva lehettem volna akár az iskolaavató egyik résztvevője, ha történetesen Újpesten laktunk volna. Nekem azért izgalmas ez az eseménysorozat (tényleg események sorozata volt, sőt, még tart is), mert két unokám ide jár, jövőre a harmadik is. Ez egy érdekes iskola. Nemcsak azért, mert a gyerekek érdekesnek tartják (unokáim, cso­dák csodája, szeretnek iskolába járni), hanem azért is, mert Erika néni, Ági néni vagy egy másik tanító néni vagy tanító bácsi mindig ki­talál valamit, ami a nebulóknak tetszik. Szó sincs arról, hogy a tanítás nem fegyelmezett módon folyik, sőt a korosztályoknak megfelelő szinten öntik beléjük a tudást. A gyerekek nem is titkolják: a tanító nénik és bácsik, az igaz­gató bácsi is szigorúak, és nagyon szeretjük őket. Mindig kitalálnak valami olyat, ami a gye­rekeket, hogy úgy mondjam, feldobja. Most nemcsak a különböző szakkörökre gondolok. (Van itt alsó tagozaton is angol, matek, labda­játék, hittan, kézműves és még számos egyéb szakkör, nem tudnám felsorolni, mi minden, a Zeneiskola tanáraival zenei előkészítő, szol­fézs, furulya, zongora, fuvola, eljártak úszni, korcsolyázni is.) A vállalkozó kedvű elsősök a napköziben pél­dául színvonalas előadást tartanak egymásnak ki-ki a maga kedvenc témájából: dinoszauru­szok, Magyarország ragadozó madarai, az ele­fántok, a kacsacsőrű emlős stb. Mert mint elsős unokám mondta, az elsősök nagyon okosak, különösen az á-sok (én annak idején c-be jártam, és akkor mi voltunk a leg­okosabbak). Vannak olyan délutánok, amikor az osztályok keverednek, mert egy-egy tanító különböző foglalkozásokat tart a gyerekeknek, amiből szabadon választhatnak: anyagozás, bábkészítés, festés, rajz, kézimunka. Idén, az iskola jubileumát ünnepelve még több prog­ram szerveződött. Vetélkedőt szerveztek a ke­rület többi iskolájának meghívásával, érdekes­ség többek között az Ötágú síp vetélkedősoro­zat, mely keretében a gyerekek a határon túli magyarság életével, szokásaival, néphagyomá­nyokkal ismerkedhetnek meg. A sorozat egész évben zajlik, kb. kéthavonta kerülnek bemuta­tásra ezek a területek. Ebben minden osztály részt vesz: műsort adnak egymásnak, kiállítás­ra gyűjtenek tárgyakat, tablók készülnek, ven­déget hívnak... Egyik anyuka (a lányom, ahogy a menyemet hívom) a Vajdaságról készített egy vitrinkiállítást. Csak úgy megjegyzem, hogy Újvidéken született, és amikor az unokám osz­tálya ezt a feladatot kapta, a régi ismerősöktől, rokonságtól begyűjtött a dédanyja leánykorá­ban hímzett térítőjétől kezdve a speciális vaj­dasági öltözékekig mindent, ami jellemző, ren­geteg könyvet, mondókákat... Nemcsak a szü­lők, de a gyerekek is elmerengve álltak a kiállí­tás előtt. Remélem, marad néhány fotó, és úgy 20 év múlva a már felnőtt bajzások visszaem­lékeznek arra, hogy mi mindent kaptak az iskolától. Nagyra értékelem, hogy a suli nemc­sak a gyerekeket, hanem a szülőket is belevon­ja a különböző programokba. Ez tulajdonkép­pen nem újság. De ami nagyon fontos, nem kvázi szülő bevonásával erőltetett program, sőt a szülők kezdeményeznek is. Pláne a gyerekek. És ötleteiket elfogadják, segítenek véghezvinni. Nem tudok mindent, csak amit informátoraim elmondtak. Szerencsére nagyon sokat járnak a gyerekek színházba is az iskola segítségével, többször hétvégén. Nagyon elfogult vagyok, de hát egy nagyapának ez elnézhető. Bajza Balambér. Kabalababa. Hát ilyennek is kell lennie. Őszintén szólva nem igazán érde­kelt, míg rá nem jöttem, hogy a Bajza és a Ba­lambér ugyanolyan betűkkel kezdődnek. Egyébként a Balambér név nagyon tetszik. A babának sárga-kék színe van, mint az iskola zászlójának, évkönyvének, a Bajza DSE felira­tú testnevelés-felszerelésnek, és van belőle a lakásban (több is), a kulcstartón, a kártyanap­táron, a programfüzeten, az iskola fali­újságján. A Bajza családi sportnapot is szokott rendezni évente kétszer. Ilyenkor a szülők csapatai a tanárok csapatával versengenek fociban, kosár­labdában, van sakkbajnokság, pingpong is, és minden, amire van igény. Ez aztán mindig érde­kes, nagy esemény. A gyerekek végre szomba­ton is együtt lehetnek, sportolhatnak, játszhat­nak, szőhetnek új barátságokat. Az idei sport­nap különlegesebb volt. Sportpályán zajlott, ahol a szokásos büfé mellett bográcsban főtt a gulyásleves. Informátoraim szerint (unokáim) nagy sikere volt. A kerület többi iskolája is meghívót kapott. Sajnos a bajzások nagy álma, hogy megépül a 6:3 Sportcsarnok - minden erő­feszítés ellenére - az 50. születésnapra nem fog valóra válni, de egy napon biztosan. Szabó Szabolcs nagypapa ❖ A Bajza József Általános Iskola jubileumi ün­nepségét május 23-án tartotta az Újpesti Gyer­mek- és Ifjúsági Házban, amelyet - már az is­kolában - az egykori diákok részvételével szer­vezett zenés vacsoraest követett. Művészeti osztályos diákok kiállítása K ájus 16-án a Szőnyi Ist­ván Általános Iskola művészeti osztályainak alkotásaiból nyílt kiállítás az Új­pest Galériában. Hock Zoltán al­polgármester megnyitóbeszédé­ben kiemelte a művészeti okta­tás fontos, meghatározó szere­pét, a gyerekek kreativitásának ösztönzését. Felvételeinken Somogyi Károly- né igazgató asszony és Hock Zoltán alpolgármester, valamint az alkotó és érdeklődő „sző- nyis” diákok láthatók. (Fotó: Horváth D.)

Next

/
Thumbnails
Contents