Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-05-08 / 9. (264.) szám
2003. május 8. Közös múltunk - képekben Á prilis 15-én Kósa Ferenc újpesti művész képeiből nyílt kiállítás a budapesti Park Hotel Flamencóban. A különleges látásmóddal és fantáziával megáldott alkotó a bukaresti képzőművészeti akadémián kezdte tanulmányait, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. Évtizedeken át mint üzemi grafikus dolgozott Újpesten, a Magyar Pamutiparban. Több híres munkája - „Baromvásár”, „Favágók”, „Család” - mellett életének fő művét, az öt képből álló „A magyarság történeté”-t is megtekinthette ezúttal a közönség. „Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ezek a képek szépek, esztétikai élményt nyújtanak” - fejtette ki megnyitóbeszédében dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. Emellett utalt arra is, hogy az öt táblaképből álló, eredetileg freskónak készült sorozaton kívül a ’48-49-es szabadságharcot, valamint a székely nép életét, mítoszait, történelmét bemutató elbeszélő hangvételű alkotások jellemzik legjobban a művész pályáját. A népzenei bemutatóval fűszerezett megnyitón rossz egészségi állapota miatt sajnálatos módon nem vehetett részt maga az alkotó, de a képek így is önmagukért beszéltek: „A magyar mondavilág és az Árpád-házi királyok”, „A vegyesházi királyoktól Mohácsig”, „Az ország három részre szakadása”, „A török alól való felszabadító háborúktól Szarajevóig”, valamint „Magyarország az első világháborútól a második világháborúig” című alkotások nemcsak tömörségük és líraiságuk, hanem az adott kor hű ábrázolása miatt tették mára Európa-hírűvé Kósa Ferencet. • Alkotótábor Tiszaiakon • R égi emlékeim között él egy kép még abból az időből, amikor sokat jártam az országot, és többször eljutottam Tiszavas- váriba is. Egy ilyen utam során egy csodálatos, hófehér domboldal fogadott. Virágzott a mák. Ezt az élményt aki még nem látta, nem is tudja elképzelni. Én azóta is megpróbálom megfesteni, de még egyszer sem sikerült. Hasonló áhítattal emlékszem vissza egy késő nyári kompátkelésre is, amikor békalencsék borította víztükrön hajókáztunk Tokaj felé. És hogy nincsenek véletlenek, teltek az évek, és egyszer csak a tiszalöki polgármesteri hivataltól levelet kaptam a szövetségünkbe, hogy szeretettel várnak minket ide, egy alkotótáborba. És mi nagyon boldogan mondtunk igent. Az idő rövid volt, és gyorsan kellett szervezni. A következő év már kerekebbre sikeredett, és mi hajnaltól késő éjszakáig vagy a tájat jártuk, vagy az élményt festettük papírra, vászonra. A még szinte érintetlen Tisza, a legelő és a vízben napozó gulya, az erőmű műtárgyai mind, mind örök témáink maradnak ecsetünkre. Nemcsak a város, az erőmű vezetői is olyan szeretettel fogadtak, amilyenre még legszebb álmainkban sem gondoltunk. Külön élmény volt látni az erőművet belülről: az építéséről, felújításáról készített filmet: az emberek harcát az árral, és megcsodálni azt, hogy a víz ereje hogyan alakul át elektromos energiává, és ez az energia hogyan kerül be egy teljesen kiismerhetetlenül bonyolult kábelrendszeren keresztül az ország vérkeringésébe. Igaz, az itt termelt mennyiség csak elenyésző százaléka az össz-szükség- letnek, de mégis lenyűgöző. Csodálatos volt ezt összehasonlítani a szinte érintetlen Tisza- parttal, amelyen végigsétálva eljuthatunk a város szívéig. Közben „megmászni” a magas gátakat, amelyek a most pici kis patakocskának tűnő, de a filmen végeláthatatlanná duzzadó „tengertől” óvják a városka lakóit. Nagyon sokszor kell ezt átélni, hogy a sok benyomás egyszer csak képpé alakuljon, és az e- cset közvetítésével meg is jelenjen mások által is élvezhető formában. Bízunk abban, hogy a most tízéves jubileumát ülő város még sokáig befogadja majd az ott megpihenő művészeket, akik azzal próbálják meghálálni a kedvességet, hogy képekkel ajándékozzák meg Tiszalök lakóit, hogy ők is úgy nézzenek erre a csodálatos tájra, ahogy az megérdemli. Ezeket a sorokat írtam a második Tiszalöki Alkotótábor után, és most egy újabb, határon túli magyar alkotók részvételével megrendezett alkotótelep munkái is láthatók az Újpest Galéria falain. Köszönet érte mindazoknak, akik támogatták a táborok és a kiállítás létrejöttét. A kiállítást Zrinszki István, a tiszalöki és dr. Chikány Gábor, az újpesti önkormányzat közművelődési, oktatási bizottságának elnöke nyitotta meg. A tárlaton több a táborokban részt vett újpesti képzőművész munkái is láthatók. Jozefka Antal ❖ (A szerző az Újpesti Művészek Társaságának elnöke) Károly Róbert uralkodásától Mohácsig A kiállítást I dr. Derce I Tamás, I Újpest | polgármes- I tere nyitotta meg (Fotó: Zalka István) I
