Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)

2003-05-08 / 9. (264.) szám

2003. május 8. Közös múltunk - képekben Á prilis 15-én Kósa Ferenc újpesti művész képeiből nyílt kiállítás a budapesti Park Hotel Flamencóban. A különleges látásmóddal és fantáziával megáldott al­kotó a bukaresti képzőművészeti akadémián kezdte tanulmányait, majd a budapesti Képzőművészeti Főis­kolán diplomázott. Évtizedeken át mint üzemi grafikus dolgozott Újpesten, a Magyar Pamutiparban. Több híres munkája - „Baromvásár”, „Favágók”, „Család” - mellett életének fő művét, az öt képből álló „A magyarság történeté”-t is megtekinthette ezúttal a közönség. „Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ezek a képek szépek, esztétikai élményt nyújtanak” - fejtette ki megnyitóbe­szédében dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere. Emel­lett utalt arra is, hogy az öt táblaképből álló, eredetileg freskónak készült sorozaton kívül a ’48-49-es szabad­ságharcot, valamint a székely nép életét, mítoszait, törté­nelmét bemutató elbeszélő hangvételű alkotások jellem­zik legjobban a művész pályáját. A népzenei bemutató­val fűszerezett megnyitón rossz egészségi állapota miatt sajnálatos módon nem vehetett részt maga az alkotó, de a képek így is önmagukért beszéltek: „A magyar mon­davilág és az Árpád-házi királyok”, „A vegyesházi kirá­lyoktól Mohácsig”, „Az ország három részre szakadása”, „A török alól való felszabadító háborúktól Szarajevóig”, valamint „Magyarország az első világháborútól a má­sodik világháborúig” című alkotások nemcsak tömör­ségük és líraiságuk, hanem az adott kor hű ábrázolása miatt tették mára Európa-hírűvé Kósa Ferencet. • Alkotótábor Tiszaiakon • R égi emlékeim között él egy kép még ab­ból az időből, amikor sokat jártam az or­szágot, és többször eljutottam Tiszavas- váriba is. Egy ilyen utam során egy csodálatos, hófehér domboldal fogadott. Virágzott a mák. Ezt az élményt aki még nem látta, nem is tudja elképzelni. Én azóta is megpróbálom megfeste­ni, de még egyszer sem sikerült. Hasonló áhí­tattal emlékszem vissza egy késő nyári komp­átkelésre is, amikor békalencsék borította víz­tükrön hajókáztunk Tokaj felé. És hogy nincse­nek véletlenek, teltek az évek, és egyszer csak a tiszalöki polgármesteri hivataltól levelet kap­tam a szövetségünkbe, hogy szeretettel várnak minket ide, egy alkotótáborba. És mi nagyon boldogan mondtunk igent. Az idő rövid volt, és gyorsan kellett szervezni. A következő év már kerekebbre sikeredett, és mi hajnaltól késő éj­szakáig vagy a tájat jártuk, vagy az élményt fes­tettük papírra, vászonra. A még szinte érintetlen Tisza, a legelő és a víz­ben napozó gulya, az erőmű műtárgyai mind, mind örök témáink maradnak ecsetünkre. Nemcsak a város, az erőmű vezetői is olyan szeretettel fogadtak, amilyenre még legszebb álmainkban sem gondoltunk. Külön élmény volt látni az erő­művet belülről: az építéséről, felújításáról készített filmet: az emberek harcát az árral, és megcsodálni azt, hogy a víz ere­je hogyan alakul át elektromos energiává, és ez az energia hogyan kerül be egy teljesen ki­ismerhetetlenül bonyolult ká­belrendszeren keresztül az or­szág vérkeringésébe. Igaz, az itt termelt mennyiség csak elenyé­sző százaléka az össz-szükség- letnek, de mégis lenyűgöző. Csodálatos volt ezt összehason­lítani a szinte érintetlen Tisza- parttal, amelyen végigsétálva eljuthatunk a város szívéig. Közben „megmász­ni” a magas gátakat, amelyek a most pici kis pa­takocskának tűnő, de a filmen végeláthatatlan­ná duzzadó „tengertől” óvják a városka lakóit. Nagyon sokszor kell ezt átélni, hogy a sok be­nyomás egyszer csak képpé alakuljon, és az e- cset közvetítésével meg is jelenjen mások által is élvezhető formában. Bízunk abban, hogy a most tízéves jubileumát ülő város még sokáig befogadja majd az ott megpihenő művészeket, akik azzal próbálják meghálálni a kedvességet, hogy képekkel aján­dékozzák meg Tiszalök lakóit, hogy ők is úgy nézzenek erre a csodálatos tájra, ahogy az meg­érdemli. Ezeket a sorokat írtam a második Tiszalöki Al­kotótábor után, és most egy újabb, határon túli magyar alkotók részvételével megren­dezett alkotótelep munkái is láthatók az Újpest Galéria falain. Köszönet érte mindazok­nak, akik támogatták a táborok és a kiállítás létrejöttét. A kiállítást Zrinszki István, a tisza­löki és dr. Chikány Gábor, az újpesti önkor­mányzat közművelődési, oktatási bizottságá­nak elnöke nyitotta meg. A tárlaton több a táborokban részt vett újpesti képzőművész munkái is láthatók. Jozefka Antal ❖ (A szerző az Újpesti Művészek Társaságának elnöke) Károly Róbert uralkodásától Mohácsig A kiállítást I dr. Derce I Tamás, I Újpest | polgármes- I tere nyitotta meg (Fotó: Zalka István) I

Next

/
Thumbnails
Contents