Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-04-24 / 8. (263.) szám
2003. április 24. ÚJPEST Találkozás o k TT’orábbi számunkban írtunk J\ arról, hogy Káposztásmegye- ren a helyi református és katolikus közösségek - az újpesti evangélikus és baptista gyülekezetek nevében is - arra vállalkoztak, hogy bekopogtassanak a káposztásmegyeri lakásokba, s felajánlják segítségüket, szolgálatukat, evangéliumi hitüket a lakosoknak. Az érdeklődőknek adnak bibliai Újszövetséget, egyéb ingyenes keresztény irodalmat, illetve meghívják őket néhány előadás-sorozatra, amelyek a hit kérdéseibe bevezethetnek, Most arról kérdeztük őket: Hogyan sikerült a bemutatkozás, milyen benyomásokat szereztek, miért is vállalták sokan a részvételt? Józsi bácsi (73 éves): Az én életemben sok éven át három dolog volt fontos: a pénz, az ulti és a sör. 17 éve Isten megmentett. Értelmet adott életemnek. Azóta érzem a felelősséget, hogy nekem is tovább kell adnom ezt az örömhírt Jézus Krisztus szeretetéről. T. Árpád (45 éves): Nehezen vállalkoztam erre a feladatra, mert nagy a családom, és kevés az időm, meg nem is állt hozzám közel, hogy „bezörögjek” másokhoz. Azután nem kis vívódás után úgy döntöttem, hogy mégis nekiindulok. Hiszen életem gyökere a hit. Hátha valakit közelebb tudok én is segíteni Istenhez. Ö. Edit 26 éves angoltanámő: Én magam sem vagyok megkeresztelve, most készülök a keresztelésre a katolikus közösségben. Néhány éve hozzánk is bekopogtattak, és Jézusról akartak beszélni velem. Én akkoriban azt mondtam, hogy „ebben én nem hiszek!” De azóta sem felejtettem el ezt az esetet. Most nagy öröm számomra, hogy én beszélhetek Jézusról, akiben egy új életre, életem új értelmére találtam.- Hogyan készültek fel a bekopogtatásra? Hiszen a mintegy 8000 lakásba eljutni nem kis dolog...- Közösségünk tagjai felosztották a lakótelepet 20 körzetre, és egy-egy csoport vállalta saját körzete végigjárását. Azután ha egy csoport elkészült, segített a másiknak. Több alkalommal találkoztunk a bekopogtatókkal. Beszélgettünk a miszszió részletkérdéseiről, pl. arról, hogy miként tudjuk elkerülni, hogy lehetőleg senki ne vegye tolakodásnak bekopogtatásunkat... Vagy hogyan tudunk egyes sajátos esetekben segítségére lenni azoknak (pl. időseknek, betegeknek, szenvedőknek stb.) akikhez bekopogtunk...- Milyen fogadtatásban részesültek? Milyen tapasztalatokra tettek szert a bekopogtatás során?- Március 1-jén, szombaton indultunk neki a lakótelepnek mintegy 150-en, katolikusok, reformátusok és az EMO alapítvány munkatársai. Volt bennünk némi félelem is: hogyan fognak fogadni bennünket. De volt egy bizonyosság is, hogy érdemes elindulnunk, hiszen többen lehetnek, akik várnak a kereszténységgel való találkozásra. Köszönjük a káposztásmegyeri lakosoknak, hogy legtöbben udvariasan, érdeklődéssel fogadtak bennünket. Volt azóta már olyan is, aki telefonon hívott fel minket: sajnálja, hogy nem volt otthon, látogassunk el hozzájuk. A lakosok 10-15 százaléka küldött el bennünket, mondván: őket ilyen témák nem foglalkoztatják. A lakosok 50-60 százaléka vette át a meghívót, s mintegy 5 százalékban került sor rövidebb-hosszabb beszélgetésre közöttünk. Voltak, akik kedvesen behívtak minket, s hosszabban elbeszélgettünk. Ritkán volt részünk durva visszautasításban.- Mesélnének néhány különösen emlékezetes esetről? P. Juli: Többen mentünk saját szomszédságunkba, lakóhelyünk környékére. Sokakkal találkoztunk, akiket arcról ismertünk, s akik ismerősként fogadtak. Jó alkalom volt ez a találkozásra, megismerkedésre. V. Vera: Több családdal, személlyel találkoztunk, akik vártak egy ilyen találkozásra, egy vallás, vagy egy konkrét egyház meghívására. Volt köztük, aki kifejezetten a református, a katolikus stb. egyházhoz tartozott, de volt olyan is, akiben éppen csak elindult az Isten utáni vágy, s most örült, hogy helyet talált, ahol keresését folytathatja. Z. András: Egy édesanya elmondta fájdalmát, hogy ő korábban kérte gygrmekei megkeresz- telését, de az egyház vele szemben támasztott követelményeit félreértve, a helyzetet elutasításként élte meg. A mostani beszélgetés eloszlatta a félreértést, és biztatást adott, hogy a gyülekezet szívesen látja a családot. F. M. Zsuzsanna: Az egyik férfi ajtót nyitott, végighallgatott, aztán azt mondta: én nem vagyok megkeresztelve, de vannak itt ruhák, elvinnék? Magukra bíznám. F. Gyula: 190 lakás után Isten ajándékba egy olyan helyet adott, ahol így fogadtak: Olvastunk magukról az Újpest újságban. Már vártuk ma-* gukat, jöjjenek beljebb! Mivel kínálhatjuk meg?- Milyen eredményt értek el a bekopogtagás- sal? Egyáltalán mérhetők ezek az eredmények?- Örültünk ennek a missziónak, erősebb lett bennünk a városrészért érzett felelősség. Elsőként közösségeink erősödéséről, a közöttünk levő bizalom növekedéséről tudunk beszámolni. Közösségeinknek mintegy 150-200 tagja nézett szembe azzal a kérdéssel, van-e bátorsága tanúságot tenni arról a hitről, ami életének alapját alkotja. S e tapasztalat a két felekezet tagjait közelítette egymáshoz. Jobban megismertük Káposztásmegyert, még közelebb került hozzánk ez a terület, ahogyan jártuk az egyes házakat: négyemeletes, tízemeletes, hosszú folyosós, rácsokkal teli, rács nélkülieket... ahogyan egy-egy emeleten élnek emberek, megbíznak egymásban, vagy éppen bizalmatlanok. Öröm volt látni egyes helyeken, hogy ismerik egymást, segítenek egymásnak. Egy-két új személy, család máris megjelent közösségeinkben. Az EMO-központba érkezett néhány kérés, hogy küldjenek nekik evangéliumot. Néhányaknak, akik kérték, tudtunk konkrétan is segíteni bajaik orvoslásában. Sz. Péter: agrármérnök vagyok. Én úgy éltem meg ezt a látogatást, mint egy magvetést. A magot sokfelé elvetettük. Ilyenkor még nem látszik semmi. Tapasztalatunk, hogy az ily módon elvetett mag sokszor évek múlva kel ki...- Mivel összegeznének?- Ez a szűkebb hazánk, itt élünk. Lehet, hogy lesznek, vannak olyanok, akikben a váratlanul jött zavarás emléke marad meg látogatásunkból. Sajnáljuk, ha egyeseknek zavart okoztunk. Részünkről azt szerettük volna mindenkinek jelezni, hogy közösségeink ajtói mindig szeretettel nyitva állnak mindenki számára. T Dankó Pista-emlékműsor K öszönöm városrészünk vezetőinek, Újpest Önkormányzatának, Hock Zoltán kulturális alpolgármesternek, az „Eötvös József’ Cigány- Magyar Pedagógiai Társaságnak (Rácz Gyöngyi elnökasszonynak), az Ady Endre Művelődési Központnak, az „Orosz”-cukrászdának, az Öreghalász étteremnek, a Biró Famüy-nyom- dának, a Karimpes-Bt-nek (Biator- bágyj- Sédl Károlynak, Zuchmann Tamás országgyűlési képviselőnek, Pintér Sándor-festőművésznek, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének, Rózsahegyi Zitának, az Újpest Televíziónak, az Újpest újságnak, hogy értékelték abbéli törekvésemet, hogy milyen fontos a kerület nótát szerető kisnyugdíjasainak időnként ilyen belépődíjmentes ajándék műsort átnyújtani. És végül köszönöm az én drága közönségemnek szeretetteljes figyelmüket és a tiszteletet kifejező virágokat, amik csak egyre nagyobb erőt és biztatást adnak ahhoz, hogy a jövőben újra felcsendüljenek itt Újpesten, szép magyar dalaink. László Mária rendező A Dankó Pista nótaköltő cigányprímás emlékére rendezett ZV,Most van a nap lemenőben” című jubileumi ajándék nótaműsoron a mi nyugdíjas klubunk tagjai közül nagyon sokan vettünk részt. Tisztelettel köszönjük a szervezőknek a rendezvény támogatóinak, a fellépő művészeknek és nem utolsó sorban László Mária rendező szervezőnek azt a csodálatos élményt, amiben résztvehettünk. Bízunk abban, hogy máskor is meghívnak bennünket, és mi jövünk, mert ráng nyugdíjasokra mindig lehet számítani minden területen. Tisztelettel: az Újpesti Munkás Klub nyugdíjasai S zeretnék köszönetét mondani Újpest Önkormányzatának és azoknak, akik segítették létrehozni a Dankó-emlékmű- sort. A rendezőnek, László Máriának és a sok támogatónak. Nagyon sokat jelentett nekünk, nyugdíjasoknak ez a rendezvény. Gyönyörű, méltó, színvonalas emlékezést láthattunk, hallhattunk Dankó Pista dalaiból, nótáiból. Örülünk, hogy városrészünk vezetői így is gondolnak ránk, és segítik ezeknek a rendezvényeknek a létrejöttét. Tisztelettel, sok nyugdíjas nevében: S. O.-né A rendezvényt az „Eötvös József” Cigány-Magyar Pedagógiai Társaság és az Újpesti Roma Kisebbségi Önkormányzat szervezte.
