Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-03-27 / 6. (261.) szám
2003. március 27. 23 A főváros történeti múltját bemutató program- sorozat március 5-i rendezvénye Újpestet állította középpontjába A Budapesti Honismereti Társaság meghívására számos helytörténész és érdeklődő látogatott az Újpesti Polgár Centrumba. A megjelenteket Károlyi László gróf köszöntötte, majd - a házigazda szerepében - Gábriel Tibor, a Városunk című lap főszerkesztője ismertette a délután programját. Buda Attila Károlyi-kutató, az ELTE BTK Irodalomtörténeti Könyvtárának vezetője Karvaly a címer közepén - a fóti Károlyi család szerepe az észak-pesti települések létrejöttében és fejlődésében címmel tartott előadást. Történelmi áttekintésében többek között kitért a gróf Károlyi István által megfogalmazott és aláírt alapító- levél társadalmi és gazdasági jelentőségére, valamint Újpest és a főváros kapcsolatának alakulására. Az ismeretterjesztő előadást követően dr. Zámbó Gyula, az Újpesti Hely- történeti Alapítvány elnöke bemutatta az 1992- ben létrehozott civil szervezet történetét, jelenFelvételünkön a vendéglátók és az előadók: nagykárolyi Károlyi László, Szöllősy Marianne, nagykárolyi Károlyi Erzsébet, dr. Zámbó Gyula és Buda Attila (Fotó: Zalka I.) légi tevékenységét, és szólt a tervekről is. Beszámolójában az önkormányzattal való együttműködés kiemelkedő példájaként említette az Újpesti Helytörténeti Értesítő című negyedéves lapot, amelynek legfrissebb száma éppen e rendezvény alkalmából jelent meg. A várostörténeti délután befejező programjaként az Újpesti Helytörténeti Gyűjteményben Szöllősy Marianne tartott tárlatvezetést.-rójÚjpesti históriák Biró Endre a magyar kultúra lovagja Az újpesti képző- és alkotóművészek támogatója, meghívók és katalógusok nagylelkű készítője, a kultúra elkötelezett híve: Biró Endre néhány hete különleges kitüntetést vehetett át. A családi méretekben működő nyomda - a Biró Family - alapítója immár a magyar kultúra lovagja. Bár e kitüntetésre a szigethalmiak terjesztették fel, Újpest ugyanolyan büszke mecénására. Biró Endrével régi barátja, Kanizsai József író-költő beszélgetett. Az idén negyedik alkalommal adták át Budapesten - ünnepi műsor keretében - a Stefánia Palota Ovál termében a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést. A díjazottak között volt Biró Endre, akit Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke ütött lovaggá, és Búza Barnától oklevelet és bronz emlékérmet vehetett át.- Milyen érzés volt ekkora közönség előtt s e lélekemelő szertartás közepette a lovaggá ütés pillanata?- Lámpalázam nem volt a nagy közönség miatt, hiszen néptáncosként nagyobb publikum előtt is felléptem már. Viszont túlzás nélkül mondhatom, egy kicsit meghatódtam. A legszebb pillanat az volt, amikor az avató kard a vállamat érintette. Felemelő érzés volt ott állni, bal oldalamon a lovagi pajzs, vállamat megérinti a kard, s a jobbomon ott van a Szent Korona másolata, koronaőrökkel, s minden szem rám szegező- dik... Kívánom, hogy ezt a pillanatot sok barátom, jóakaróm, társam átélje, akik szintén sokat tesznek, tettek a magyar kultúráért, a művelődésért és annak megőrzéséért. Természetesen boldog vagyok, hiszen ezzel bebizonyosodott, hogy odafigyelnek tevékenységemre, számon tartanak, s mindenkor számítanak rám nemcsak azok, akik e címre jelöltek, hanem azok is, akik a mindennapok forgatagában meglátogatnak és a segítségemben bíznak.- Mi volt az első gondolatod?- Bármilyen meglepő, azon gondolkodtam, ki lehetne az a baráti körömből, aki szintén megérdemelné, hogy egy év múlva itt álljon és lovaggá üssék.- Szerinted milyen munkádnak vagy tevékenységednek köszönhető a kitüntetés?- Az indoklásban felolvasták a jelölő által leírt sorokat, mely alapján „a magyar kultúra anyagi támogatásáért” vehettem át az elismerést kifejező bronz emlékérmet, az oklevelet és kitűzőt. Sokan ismerik tevékenységemet, s tudják, hogy lehetőségeimhez képest segítem a publikálni vágyó alkotókat, a kiállításra készülő művészeket. Kevesebben tudnak arról, hogy kiadványaimat számtalan település könyvtárába, iskolákba, művelődési központokba juttatom el ajándékképpen, határainkon belül és azon túl is. Odafigyelek a fiatal generáció irodalmi és művészeti próbálkozásaira. Létrehoztam gimnáziumi osztálytársaimmal a Nemzedékek Alapítványt, mely a diákság támogatását szolgálja jelentős tőkével. Köszönettel tartozom művészeti egyesületeknek, irodalmi társaságoknak, íróknak, költőknek, hiszen az ö alkotókedvük nélkül az én tevékenységem is szép lassan elsorvadna. Köszönöm még a bíráló, a javaslatot elfogadó testületnek, s végül köszönettel tartozom feleségemnek, lányomnak, fiamnak, hiszen közösen végezzük a munkát, közösen sírunk és nevetünk. Az ő határtalan támogatásuk nélkül nem jutnék semmire, tehát nekik is szól ez az elismerés, kitüntetés.- Mit tennél jobban, bölcsebben e szűkebb hazában az itt élő szerzők, írók, költők vagy képzőművészek érdekében?- Folyamatosan küzdők azért, hogy a látóterembe került alkotások egyre szebbek és jobbak legyenek. Az a kérésem az író emberekhez, hogy alkotásaikban figyeljenek oda a szerkesztésre, a helyesírásra, hiszen ők a tevékenységükkel részt vállalnak a jövő nemzedék kultúrájának kialakításában. Mindig és mindenkihez az a kérésem, hogy a magyar nyelvet, magyar kultúrát műveljék és szeressék, hogy a nagy globalizáció se tudja majd azt soha eltörölni. Mutassuk meg a nagyvilágnak, hogy él a Kárpát-medencében egy nemzet, mely olyan örökséget ad a vüágnak, amely ékszerként csüloghat majd az európai nemzetek közös zászlaján!
