Űjpest, 2003 (11. évfolyam, 1/256-18/280. szám)
2003-03-13 / 5. (260.) szám
2003. március 13. 11 Idén is volt Pécsi-gála Idén is megrendeztük a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola hagyományos gálaműsorát. Erre a műsorra most is lázasan készülődtek a gyerekek a legváltozatosabb ötleteket vonultatva fel. Volt country, latin tánc, a zenét tanuló diákok fuvoláztak, zongoráztak, és láthattuk Petőfi: A helység kalapácsa című művét is. Voltak tanárok, akik felléptek a tanítványaikkal. Egy osztálynyi kisgyerek öltözött be legkedvesebb mesehősének, míg mások inkább kedvenc meséjüket adták elő. A műsor második felét a nyolcadikosak tánca, a palotás nyitotta, mely mára hagyománnyá vált. Ezután következett az est fénypontja. A nevelő- testület minden évben megválasztja az év tanáKicsi a bors, de sok van belőle A két díjazott: Csécsy Katalin 8. é osztályos tanuló és Kriszticsné Forgács Gabriella tanárnő (Fotó: Horváth D.) rát és tanulóját, akik a legtöbbet tették az iskoláért. Idén Kriszticsné Forgács Gabriella kapta a legtöbb szavazatot. A díjat a Pécsi család képviseletében Kolos Zsuzsa adta át. A Pécsi-díjas tanuló a 8. é osztályos Csécsy Katalin lett, aki évek óta a kerületi tanulmányi versenyek eredményes résztvevője és helyezettje. A Pécsidíjon kívül valamennyi tanulót, aki kerületi versenyen jó eredményt ért el, könyvvel jutalmaztak. A meglepetés műsorszám idén sem maradt el. Ezúttal a dr. Locsmándi Miklósné igazgatónő által szervezett felsős fiúkórus ért el nagy sikereket. Az előadás sikeres volt, és reméljük, még sok hasonlóan jó Pécsi-gálát nézhetünk meg. Kocsis Piroska 8. é Jubileumra készülve A Bajza József Általános Iskola 2003-ban ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból rendezvényeink egy részét szeretnénk megosztani Önökkel,. Veletek: közös sportolásra, versenyzésre, ünneplésre hívunk minden érdeklődőt! A következőket tervezzük: • március 29. szombat - Fuss a Bajzáért! és Szülői foci • április 25. péntek - játékos angol nyelvi verseny • május 12. hétfő - kerületi Ki Mit Tud? • május 23. péntek - jubileumi műsor az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban • május 28. szerda - tantestületek közötti kosárlabda- bajnokság • június 11. szerda - iskolák közötti kosárlabda-bajnokság. Májusban megjelenő emlékkönyvünk szerkesztéséhez kérjük mindazok segítségét, akik visszaemlékezéseikkel, gondolataikkal gazdagíthatnák a meglévő anyagot. Kérjük, hogy legkésőbb március 31-ig írásaikat küldjék el az iskola címére: 1046 Bp., ^za u ^ Ágotái Ferenc igazgató Az Idegennyelvi Továbbképző Központ (Rigó utca) bejelentett akkreditált vizsgahelyén, az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnáziumban nyelvvizsgát tart (IV., Görgey Artúr út 26. tel.: 369- 6755) 2003. április 12-én angol és német nyelvből alap- és középfokon. Jelentkezés 2003. március 20- ig munkanapokon 8-15 óráig az iskola titkárságán. A rendkívüli nyelvvizsgaidőpontot ajánljuk az érettségi előtt álló középiskolások, de bármely vizsgát tenni szándékozó figyelmébe egyaránt. egyszerűen megkövetelte tőlük, hogy mesteriek szólítsák, és ez már így volt hosszú évek óta. Fejét kinyújtva, kezét maga mellett lógatva árkált közöttük. Néha kiosztott egy-két dicsértet vagy szidalmat, aki nem tudott elég gyor- ran dolgozni, azt meglökte vagy megütötte. De ;enki sem szólt semmit. Mindenki némán dolgozott, és csak még jobban meggyorsították nunkatempójukat. Pár perccel később érkezett meg egy kisebb :soport. Rögtön látszott rajtuk, hogy nem idevalósiak. Szép ruháik voltak, legyezőik és séta- totjaik, finom szivart szívtak, és elegáns sálat íordtak a nyakuk körül. Hősünk már ismerte Sket. A hajó és az egész telep két társtulajdo- íosa volt a két férfi, velük voltak feleségeik, il- etve az idősebbik úr lánya. A mester eléjük ment, és köszöntötte őket. lajlongásuk közepette megszorította a két úr ;ezét, aztán karját a raktár felé tárva elkezdte íket körbevezetni a fiúk között. Hősünk, akiről a történet elején már szót ejettünk, egy nagy ládával a kezében tartott a aktár felé. Hirtelen csobbanást hallott a tenger elől, és fejét arra fordította, miközben nem ette észre, hogy egy csuszamlós kődarab áll ki lőtte a földből. Ahogy előrefordult, már nem lírta kikerülni, cipője megcsúszott, és ő már sak úgy bírt állva maradni, hogy eldobta kezé- lől a ládát, ami nagy csattanással ütődött a öldhöz, tört darabokra és hullott ki belőle a Irága fűszer. A fiú felpillantott, de már rögtön ott volt mellette mestere, aki vöröslő arccal és táguló orr- cimpákkal éktelen szitkozódások közepette úgy nyakon vágta a fiút, hogy az rögtön hanyatt vágódott, és a nedves sárban kötött ki. Néhány pillanatig mozdulatlanul feküdt, szemét behunyta, és csak azután nézett fel. Látta, amint a két úr arcán halvány mosoly tűnt fel, majd észrevette közeledő mesterét. Már beletörődött a helyzetbe, és várta a reá zúduló ütések áradatát, amikor hirtelen valami átvillant az agyán. Gondolatok egész sora cikázott rajta keresztül, és érezte, hogy valami megmozdul benne. Mereven feküdt, és közben kérdéseket intézett magához. Miért van az, hogy őt folyton verik? Milyen alapon van ehhez joga a mesterének? És ha akar, miért nem játszhat ő is társaival a domboldalon? Ha elkésik, miért üthetik meg, és ő miért nem szólhat egy szót sem? És miért kell neki itt feküdnie a sárban, és tűrnie az ütéseket, miközben azok az emberek csak ott állnak, és bámulják őt? A mestere nem lehet erősebb nála, mivel a sok cipekedés izmait már fiatalon acélossá edzette. Nem gondolkozott tovább. Mintha elvesztette volna akarata fölött az irányítást, és egy hatalmas erő kerítette volna hatalmába. Emberfeletti erő költözött belé. Hirtelen felpattant, egyenesen megállt, és öklével vadul előreütött. Mestere halkan felnyögött a gyomrát ért irtózatos ütéstől, aztán elterült, mint egy krumpliszsák. A következő pillanatban erős karok ragadták meg, és minden irányból záporoztak rá az ütések. Teste összecsuklott, tagjait átjárta a fájdalom, aztán hirtelen elsötétült előtte minden, és ájultan rogyott össze. Amikor felpillantott, csak azt érezte, hogy mindene fáj, és zúg a feje. Szinte elviselhetetlen volt. Körülnézett, és csak halvány fényeket, embereket, tárgyak körvonalát látta. Pár perc kellett, mire megértette, hogy a faluszéli kis halászkunyhóban van, és akik vele szemben ülnek, a szülei. Egy pillanatra megrémült, mert a mai nap úgy indult el hazulról, hogy összeveszett szüleivel, mert nem tisztította meg a halakat. De ez csak egy pillanatig tartott. Felnézett, és halk, elfojtott hangon csak ennyit kérdezett:-Tudjátok?- Igen - felelték a szülei elcsukló hangon. E gy pillanatig még némán bámulták egymást, aztán a fiú felpattant, és könnyes arcú szülei karjaiba borult. Minden erejével beléjük kapaszkodott, átölelte őket, és halk zokogásban tört ki. Elveszett számára minden, az, hogy mi lett a mesterével, hogy került ide, mi lesz ezután. Szemét elborították a könnyek, és csak annyit érzett, hogy itt van a gyermekkor vége. Hlavacska Tamás Babits Mihály Gimnázium 9. a osztály ❖ A novella a legutóbbi Babits-nap „így írunk mi” iskolai versenyén készült.
