Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)

2002-02-21 / 4. (235.) szám

2002.február 21. ÚJPEST Amíg ön távol van, lakása, üzlete biztonságban van Betörőcsapda I. rész: Mi, mit tud? Két évvel ezelőtt mutattuk be - briliáns csapdának nevezve - lapunk hasábjain azt az elektronikus behatolásjelző és távfelügyeleti biztonságtechnikai riasztórendszert (rövidítve: TBR), amelyet az Újpesti Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÚVRT) ajánl az újpestieknek. A távfelügyeleti biztonsági rendszer világszínvonalú, a lehető legmoder­nebb műszaki megoldásokat alkalmazza. Betörőszemmel nézve azonban egy láthatat­lan csapda, amelybe gyanútlanul sétál bele az elkövető, s mire eszmél: csuklóján kat­tan a bilincs, 10 percen belül ugyanis megjelenik a rendőrség... Ám a rendszer ennél is többre képes: tűzesetet, hirtelen rosszullétet is jelez további szolgáltatásként. Az eltelt két esztendő tapasztalatairól cikksorozat indul az Újpest újság négy egymást követő lapszámában, melyben a telepítők, a rendőrség a biztosítótársaságok szakemberei és a károsultak vallanak tapasztalataikról. Azzal a nem titkolt céllal, hogy minél többen él­jenek még ezzel a lehetőséggel. Sorozatunk első részében az ajánlattevőé a szó...- Amikor két esztendővel ezelőtt megjelentünk a távfelügyeleti biztonságtechnikai riasztórend­szerrel, az Újpesti Vagyonkezelő Részvénytár­saság egy merőben új oldaláról mutatkozott be, és egy új szolgáltatást ajánlott a városrészben élők részére - mondja Gömbös Attila vezérigaz­gató-helyettes. A távfelügyeleti biztonsági rend­szer nem újpesti találmány, világszerte ismert és működik. Lényege, hogy lakásunkat, irodán­kat, üzlethelyiségünket olyan védelmi rend­szerrel láthatjuk el, amely a kiépítést követően telefonvonalon és/vagy rádión keresztül néma riasztással jelzi az illetéktelen behatolást egy ri­asztóközpontnak, amely azonnal értesíti a tu­lajdonost vagy annak megbízottját a korábban megadott telefonszámokon. Rendszerünknek azonban van egy csak Újpesten alkalmazott és az újpestiek érdekében született eleme: a táv- felügyeleti központból „kifutó” digitális jelek a káposztásmegyeri rendőrőrs épületébe érkez­nek, és az ott szolgálatot teljesítő diszpécser azonnal értékeli a „bejelentést”. Ennek nyomán tíz percen belül a helyszínre ér az intézkedésre Kép a rendőrségi archívumból, a sietős kutatás-keresés nyomával. jogosult rend­őr, és mint már említettem, ez­zel egy időben értesíthető a tulajdonos is.-Az ÚVRT vállalja a ri­asztórendszer telepítését, és azt követően működteti a rendszert. Hányán éltek már ezzel a lehetőséggel, és mindez mennyibe kerül?-Éppúgy, mint az egyik önmagát reklámozó banknak, számunkra is kétségtelenül az lenne a legjobb reklám, ha nyilvánosságra hozhat­nánk ügyfeleink körét. Ám maga a riasztórend­szer megtervezése, kiépítése bizalmi munka, így csak annyit mondhatok: több ezer megren­delőnk van, ám szeretnénk - éppen a jó tapasz­talatok miatt -, ha a vevőkör tovább bővülne. A riasztórendszer megtervezését és kivitelezését természetesen az ÚVRT szakemberei vállalják, a helyszín, a védendő objektum ismeretében teszik meg ajánlatukat a tulajdonosnak.- Ezek szerint az árat a védendő lakás, üzlet, iroda elhelyezkedése és méretei szabják meg?- Valóban így van, továbbá az egyedi igények szerinti kialakítás. Más egységet kíván egy la­kótelepi emeleti és egy földszinten lévő lakás, egy egyszintes és egy többszintes családi ház, vagy egy üzlethelyiség. Lakossági ügyfeleink­nek a már meglévő, vagy az általunk korábban telepített rendszer aktiválása díjtalan. Új vevő­ink számára a felmérés és az ajánlattétel termé­szetesen szintén ingyenes. Ezt követheti a megrendelés és a kiépítés. Nem jelent gondot számunkra, ha a kiépítést más cég szakemberei végzik, ahhoz azonban ragaszkodunk, hogy az általunk installált távfelügyeleti rendszerrel együttműködjön, hiszen az ezen alapuló szol­gáltatásokat: vagyis a betörés- és tűzvédelmet, valamint a hirtelen rosszullét okozta „pánik­funkció” életbelépését csak így tudjuk garantál­ni. Jelenleg a riasztóközpont kiépítése 70 000 forinttól 200 000 forintig terjedő összeg. A leg­(folytatás a 4. oldalon) Megtörtént újpesti esetek... K. László (44 éves biztosítási képviselő) Nagyon vártuk a nyaralást. Nekünk a Bala­ton a Riviéra. Ibivel, a feleségemmel haj­ráztunk a munkahelyünkön, és sikerült szabira mennünk. A gyerekek nem bete­gedtek meg, tombolt a nyár, kellemes volt a társaság az üdülőben. A lakást a közelben lakó szüléimre bíztuk, kétnaponta locsol­ták a virágokat, a betörők elrettentésére ürítették rendszeresen a postaládát, és le- fel húzogatták a redőnyt, mintha lenne ott­hon valaki... Hát, nem jött be... A nyaralás nyolcadik napján jött a telefon, hogy fel­törték a lakást, jöjjünk vissza. A virágáll­ványt, a fényképalbumokat, a porszívót és négy széket kivéve mindent elvittek. Még a konyhából is... A szüleim majd’ infarktust kaptak az üres lakás láttán, mi pedig akkor, amikor felrohantunk és megláttuk anyut, aput, az üres lakást. A házbéliek azt hitték, költözés folyik, a teherautóra precízen fel­pakoltak mindent néhány óra leforgása alatt. Senkinek sem kívánom ezt az érzést, azt a sok-sok anyagi kiadást, a lakás újbóli berendezését, a felvett hiteleket, hiszen a biztosító csak később fizetett, addig is alud­ni kellett valamin. A gyerekek még ősszel sem mertek egyedül hazamenni az iskolá­ból, attól féltek, találnak valakit a lakásban... B. Gáborné (72 éves nyugdíjas) Amikor betörtek a szomszédasszonyom­hoz, hetekig lekiismeret-furdalásom volt, hogyhogy nem vettük észre? Pedig mind­hárman szomszédok otthon voltunk az­nap este, mint utóbb kiderült, a kedvenc tévésorozatunkat néztük. A betörők nem zavartatták magukat, felforgatták szegény Zsuzsa lakását. Találtak néhány ezer fo­rintot és egy nyakláncot. Ezután jobban figyeltünk minden neszre, zajra. De hiá­ba. Alig egy hónap múlva a telken pihen­tünk, ott ért utol a póruljárt szomszéd- asszonyom, hogy jöjjünk haza, tárva-nyit­va a rácsos ajtó és a lakás. Most nálunk jártak a betörők. Ezt a szégyent! A házban már pánikhangulat volt. Nálunk nemkü­lönben. Összes vagyonunk a gyerekeink, a betörők nem is találtak a férjem régi karóráján és az unokánknak félretett pár Schillingen kívül mást. De azt a felfor­dulást, amit csináltak, soha nem felejtem el. Minden a szoba közepére volt kiszór­va, napokig tartott, amíg úgy-ahogy ren­det raktunk, egy hétig tartott, amíg át­mostam minden ruhát, amelyeket az ide­genek megfogtak, két napig nyitott ajtó mellett éltünk, aludtunk, mert a lakatos­nak is idő kellett ahhoz, hogy helyreállítsa a kárt. A rendőrök nagyon emberségesek voltak, ám a bandát nem találták meg. Mi egy újabb zárat - immár a hetediket - sze­reltettük fel az ajtóra. Ám nem érzem ma­gunkat biztonságban akkor sem, ha ott­hon vagyunk, és akkor sem, ha a telken. I H (*.!». 1 :Mt| í • . r.\

Next

/
Thumbnails
Contents