Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-10-31 / 21. (252.) szám
2002. október 31. A forradalom és szabadságharc emlékezete Tisztelt ünneplő Újpestiek, Hölgyeim és Uraim! Általános iskolánkban idén az október 23-i műsor szervezését, rendezését én vállaltam. Mikor összeállt a műsor, a gyerekek lelkesen próbáltak, készültek a nagy helytállásra. A próbák izgalmában nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a szövegnek, a verseknek, a bemutatott filmrészleteknek, a szemtanú vallomásának. De az ünnepi műsor alatt valami megváltozott. Ott álltak társaikkal, tanáraikkal szemben, látták a tágra nyílt szemeket, a döbbent arcokat, amit műsorunkkal kiváltottunk. A történelmi tények elmondása után, a dokumentumfilm bemutatta a forradalom sodró erejét, a lelkes és békés egyetemisták tüntetését. Látták, hogyan lett a gyűlölt címeres lobogóból lyukas zászló, a forradalom egyik jelképe, és a Sztálin-szobor ledöntését is kíváncsian nézték. Megdöbbentek a Kossuth téri sortűz láttán. Nem értették, hogy mit kerestek hazánkban idegen, szovjet katonák. A forradalom győzelmének hírére a feszültség enyhült, pár napos békés élet, a romok eltakarítása megnyugvást hozott. Megérezték a történelmi párhuzamot: Thököly és Maiéter csúfos elárulása között. Riadtság, félelem a szemekben, amikor a szovjet tankok elözönlötték Budapestet, ahol egy maroknyi szabadságharcos vívta csatáját a hatalmas szovjet hadsereg ellen. Sebesültek, halottak az utcán. Győzött a túlerő. A történelem ott dübörgött körülöttünk. Szemtanúként meséltem az újpesti forradalom csodálatos napjairól. A újpestiek hősies helytállásáról, a szovjet betolakodók elleni harcokról, az elhunytakról, a sebesültekről, a szétlőtt épületekről. A legnagyobb megdöbbenéssel a megtorlásokról szóló igaz történeteket fogadták. Hét nagyszerű hős élete, emberfeletti helytállása, szenvedése, halála és haláluk utáni megaláztatásuk. A műsorunk végén láttuk a megille- tődést, a könnyes szemeket. A felnőttek közül többen elmondták, hogy ’56-ról csak most sejtettek meg valamit. El sem tudták képzelni, hogy március 15-én, nemzeti ünnepünkön halálra és börtönre lehet ítélni embereket! Megjegyzem: Haynau kb. 150 embert végeztetett ki, Kádárék több mint 500-at. Haynaut hiénának nevezték, akkor Kádárt milyen név illetné? A gyerekek pedig úgy érezték, hogy a szüleikkel és velük is megtörténhetett volna ez a borzalom. Egy kislány azt mondta, de jó, hogy nem éltem akkor. Többen megkérdezték, hogy miért vállalom az emlékezést? Azért, mert a múltat elhallgatni bűn. Az ’56-osok egy boldogabb, demokratikus, szabad Magyarországért harcoltak. Ezért adták sokan életüket, szenvedtek a börtönben, és kiszabadulásuk után is vállalták kirekesztettségüket. A ma élő idősebb nemzedék nem emlékezik szívesen '56-ra. A középkorúak ellenforradalomról hallottak. A mai fiatalokkal pedig meg kell ismertetni a valóságot. ’56 ne legyen sötét lap a történelemkönyvekben! Elhangzott. Újpest Önkormányzatának október 23-án tartott koszorúzási ünnepségén. Engedjék meg, hogy megidézzem a hét újpesti mártírt! Dr. Rajki Márton 58 éves ügyvéd, a Forradalmi Bizottság első elnöke feleségét és gyermekét hagyta árván. Bűne: azt kívánta elérni, hogy a valódi keresztényszocialista gondolat is megjelenjen a városban és az országos politikában, a Kereszténydemokrata Párt megalapításán fáradozott. Kása Pál 38 éves asztalosmester, a Forradalmi Bizottság későbbi elnöke feleségét és két gyermekét hagyta árván. Bűne: kezdeményezte az FB megalakítását, a fegyveres polgárőrség felállítását, Mindszenthy bíboros kiszabadítását, magyar- és idegen nyelvű röplapok készítését, terjesztését, a fegyveres harcot a szovjet csapatok ellen, és hatalmas mennyiségű fegyver megszerzését. Csehi Károly 31 éves festő-mázoló feleségét és egy kiskorú gyermekét hagyta árván. Bűne: a gépkocsiosztály helyettes vezetőjeként élelmiszer, gyógyszer és fegyverek beszerzését biztosította. Fegyverrel harcolt az oroszok ellen. Gábor László, 29 éves nőtlen tisztviselő. Bűne: Katonai szervezetekkel, ifjúsági csoportokkal való kapcsolattartás, a szovjetek elleni fegyveres ellenállás egyik szervezője. Gémes József 50 éves vegyipari munkás feleségét és egy gyermekét hagyta árván. Bűne: röplapokon biztatta az embereket a szovjetek elleni harcra. A fegyveres csoportokat ellenőrizte. A forradalom leverése után a munkástanácsokban is kiállt az újpestiek szabadon bocsátása mellett. Kosztema Gyula 26 éves lakatos feleségét és egy gyermekét hagyta árván. Bűne: jelen volt a rádió ostrománál, Újpesten nyomozóparancsnok volt, és fegyverrel is harcolt az oroszok ellen. S. Nagy Sándor 57 éves volt huszáralezredes, aki 1945 után bőrválogató lett, feleségét és két kiskorú gyermekét hagyta árván. Bűne: megszervezte a fegyveres védekezést és támadást az oroszok támadásának hírére. Mindszenthy bíboros úr napjainkra is érvényes szavaival búcsúzom, melyeket 1956-ban, kiszabadulása után mondott: „A rendszert az egész magyar nép söpörte el. A rendszer örökösei ne kívánjanak erről még egyszer bizonyságot! A világon páratlan szabadság- harc volt ez, egy fiatal nemzedékkel léptünk előre. Ez a szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékei felett. Olyan választások kellenek, ahol minden párt indulhat. Ám figyelmeztetek minden magyart, hogy a gyönyörűséges, egységes október napjai után ne adjanak helyt pártviszályoknak és széthúzásoknak, mert az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre. Ugyanakkor a bukott rendszer örököseinek visszatekintő leleplezései feltárták, hogy a törvényes felelősségre vonásnak minden vonalon éspedig független és pártatlan bíróság előtt kell bekövetkezniük. Felelősséget viselnek saját tevékenységükért, mulasztásaikért, késedelmeikért és helytelen, nem igazolt intézkedéseikért. Ma á politizálás másodrendű ügy: a nemzet léte, Szent István-i lelkűiét és a mindennapi kenyér a mi gondunk.” Szendi Lajosné Kósa Katalin az ’56-os Szövetség újpesti elnöke
