Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-09-19 / 18. (249.) szám
HBBBBBSBBBBW 2002. szeptember 19. A paradicsomban (is) jártunk A 2002-es szlovákiai túratáborba mindenki azzal a vággyal indult a Babits Mihály Gimnáziumból, hogy az elkövetkező egy hétben meghódítsa a Szlovák-Paradicsom és a Magas Tátra hegyvidékét. A kalandok sora a határ átlépése után kezdődött. Mivel a vonat csak a határig vitt, a szlovák oldalon egy meglehetőségen marcona külsejű úriember vitt minket tovább busszal az első állomás felé, a dobsinai jégbarlanghoz. A csontvelőig hatoló hideget ellensúlyozta a pulóver és a látvány, ami a szemünk elé tárult. A barlang után indultunk a szálláshely elfoglalására, amely az erőd és a Szlovák-Paradicsom lábánál terült el. Az általunk kaptárnak nevezett tákolmány elsőre inkább sátornak tűnt, mint háznak, de hosz- szabb átvizsgálás után a kartonpapír falak alapján kijelenthettük, hogy viszonylag stabil építménnyel állunk szemben. Szerencsésnek mondhatta magát, akinek nem kaptár jutott, hanem ezeknél a törpelakoknál nagyobb faházakban éjszakázhatott. Másnap a korai ébresztés után szembesülnünk kellett az első akadállyal: a pincérrel. Tudniillik ez a félelmet nem ismerő ember a többi napon is zavartalanul kapkodta el a tányérokat a táplálkozás kellős közepén. Később vicsorgással akartuk rábírni, hogy ezt a szokását elhagyhatná. A tábor első pár napján többen is kénytelenek voltak elhagyni a tábort betegség vagy sérülés miatt, tehát döntött a természetes szelekció. Ezen a napon bemelegítő túrán vettük részt, a Tamásfalvi-kilátó és a Hernád partvonalának érintésével. Ekkor ragadt ránk a Mókus őrs név, amit később Mogyorós Pele Osztagra változtattunk a választékosság kedvéért. A második nap ismét a Szlovák- Paradicsom felfedezésével telt, a Hernád áttörést láttuk és a túrát izgalmasabbá tette, hogy a függőleges mész- köfalból kiálló vastálcákon kellett átjutni. A harmadik nap még mindig a Szlovák-Paradicsomban jártunk, és a Fátyol-vízesést néztük meg illetve a Kysel-szurdokba tettünk néhá- nyan veszélyes betekintést, míg a csoport többi tagja a Klastorisko menedékházban vett magához rántott sajtot néhány koronáért. A negyedik napon már terepet váltottunk és a Magas Tátrában kirándultunk, közel 2200 m magasan, tengerszemek között, ott, ahol már nincs növényzet, csak végtelen sziklarengeteg. Egy hágón át jutottunk vissza a kiindulóponthoz, a Csorba-tóhoz. Másnap szintén a Magas Tátrában tettünk kitekintést, ezúttal a cseppet sem veszélytelen Tarpataki vízeséseket néztük meg, ahol a Tátra legveszélyesebb élőlénye honos, a tarpataki zergecickány. Szerencsére senki se találkozott ezzel a szörnyeteggel. A következő napon gerinctúrát tettünk a Magas-Tátrában, és egy menedékházban mindenki kedvére ehette a gőzgombócot. A hetedik napon volt, aki csúcstúrát tett a Jácinton, volt aki a Zöld-tóhoz látogatott el. Itt meg kell jegyeznem, hogy a csúcstúrát tevő embereket rendesen elkapta a zuhé. Ezen a napon még éjszakai túrát is tettünk a Tamásfalvi kilátóba, felejthetetlen élmény volt. A hazautazás napján még a szepesi várat is megnéztük, ahonnan szép kilátás nyílt a közeli településekre és a hegységekre. A tábor egészét átszőtte a humor és a viccelődés, de emellett volt időnk a tájakat is alaposan szemügyre venni, és újat látni. Oszetszky Dániel 8. b Babits Mihály Gimnázium □ u fim• q Fészket raktak a gólyák a Bródy Imre Gimnáziumban A Bródy Imre Gimnázium (ragaszkodva hagyományaihoz) idén is megrendezte 4 napos gólyatáborát a Velencei-tó partján. Bár a diákok nem járkáltak a tóban féllábon békák után kutatva, a hangulatból ítélve jól érezték magukat az elsősök. A tábornak az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház üdülőterülete adott otthont, az étkezést és a szállást az újpesti önkormányzat jóvoltából kedvezményesen vehették igénybe gólyáink. A 4 nap persze nem csak ismerkedésből állt, arra kiváló alkalmat nyújtott az utazás, illetve az első este. Érdekes volt látni, ahogy kezdetben még a fiúk, lányok külön csoportokba vonulva méregették egymást. Jó néhány közös csoportfeladat megoldását követően már kialakult a tábor alaphangulata, és az első esti tábortűznél a társaság rekedtre énekelte magát. Talán kicsit hosszúra is nyúlt az első este, hiszen a másnapi kirándulás úti céljáig a legtöbb gólya (és a legtöbb szervező) igyekezett alvó pozitúrát felvenni a buszon, Veszprémben már nyoma sem volt a fáradtságnak. Belvárosi séta, fagylaltozás szerepelt a programban, és persze nem hagyhattuk ki az állatkert meglátogatását sem. Itt persze nemcsak a gólyák vonzották figyelmünket, nagy sikert arattak körünkben a medvék és a majmok is. (Veszprémből továbbindulva többen nemtetszésüket fejezték ki az állatok körülményei miatt, főleg amiatt, hogy tehetetlenül nézték a melegtől hervadozó lakókat)." A délután folyamán meglátogattuk a nagyvázsonyi várat, és egy kellemes sétát tettünk egy egykori pálos kolostor romjaihoz a vár mögötti erdőben. A harmadik nap várta a legkeményebb feladat Bródysok bródys pólóban a veszprémi vár új diákjainkat, minden díszkútja körül osztálynak közös produkciót kellett összeállítania az esti tábortűzhöz. Az egész napos munka meghozta gyümölcsét, és bár néhány momentum a legtöbb osztálynak csak az utolsó pillanatban állt össze, mindenki kitett magáért és nagyon sikeres volt az összes előadás. Ezen az utolsó estén kicsit mi is gonoszkodtunk, egy játékos vetélkedő keretén belül elkezdtük a gólyák beavatását a Bródy Gimnázium tanulói közé. Utolsó nap, a vonat indulása előtt már a tóparton az volt a téma elsőseink közt, vajon még mi vár rájuk az iskolai gólyaavatáson?! Nos, elárulhatjuk: a java még hátravan! Gólyáinkra sok-sok feladat vár nemcsak a tanulás terén, hanem október 18-án a Bródy idei gólyaavatásán is! BIG Diákönkormányzat
