Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)

2002-06-27 / 13. (244.) szám

2002. június 27. „Ez nem betegség, ez állapot” A diákújságíró különdíja Elismeréssel figyelem ezt a tizenöt éves lányt, ahogy rendbe rakja gondolatait. Nézem, ahogy picit még nedves haját igazgatja az­zal az utánozhatatlan, női­es mozdulattal, ami most elengedhetetlenül szüksé­ges, hiszen - edzésadagját teljesítve - percekkel eze­lőtt jött az uszoda vizéből. Reggel hatkor kelt, s mint mondja, ha hazaér, valószínűleg a vacsora végeztével még átismétli a holnapi tanulmányi „adag” egy részét. ❖ Az általános iskolát befejező „kollégát” Zana Anitának hívják, és itt él közöttünk „Káposztás kettőn" édesanyjával. Hogy miért is újságíró­kolléga Anita? Mert a mögöttünk hagyott 2000- es és 2001-es esztendőkben az országos diákúj­ságíró- és diákrádiós pályázaton sportújságírói különdíjban részesült. (Csak zárójelben, ami azért nem mellékes, a pályázók felső korhatára 25 év volt.) Az előbbi díjon kívül Anita 2001-ben megkapta „Az Év Legtehetségesebb Ifjú Sport- újságírója” dijat. A vonzalom az irodalomhoz, vagy inkább a gondolatok papírra vetéséhez már a harmadik­negyedik osztályban, a - kitűnőkre értékelt - fogalmazásokban érlelődött. Később a sporto­lás kapcsán további, immár nagyobb lehetőség adódott. Azóta Anita a Nemzeti Sport külső munkatársa, de gyakran ír a Szivárvány című hírlevélbe, a Humanitásba, a Fradi Magazinba is. A lap hasábjain ő „búcsúztatta” a válogatott kézilabdázó Kökény Beát. Emlékezetes írása a „Szurkolj, ne háborúzz!”. Ez utóbbit a haza üd­vére jó néhány politikus is megfogadhatná, mert ennek a kamaszlánynak - egyéni boldogu­lásával karöltve - bizony ilyesfélén is jár az esze. Dicsőséget szerezni a háromszínű lobo­gónak. Szeretne majd kikerülni az olimpiára.- Nemcsak szeretem, számomra a sport életfor­ma - mondja. Anita tehát nemcsak megírja má­sok sikereit, hanem kemény munka után meg is éli. Többszörös országos ifjúsági úszóbaj­nok, és most már a Halassy Olivér SC felnőtt­úszócsapatában igazolt sportoló. A tanulással kapcsolatos óvatoskodó kérdésem­re - kitalálva gondolataim - elém rak egy fény­másolatot az alábbi szöveggel: „Zsótér Pál ösz­töndíj”. A Zsótér Pál Alapítvány kuratóriuma az osz­tályfőnöki tanács döntését megerősítve a 2001- es ösztöndíjat Zana Anita tanulónak adomá­nyozza. A díj annak tanúsítása, hogy Zana Ani­ta tanulmányi előmenetelével, szorgalmával, közösségi magatartásával egyaránt kiérdemelte tanárai elismerését. ♦> S bizonyára Anita kiérdemli az olvasó elismeré­sét is, ha leírjuk, amit eddig nem véletlenül nem tettünk. Zana Anita születése óta mozgássérült. Édesanyja, mint mondta, életét lánya boldogu­lásának szenteli. Az ő élete sem könnyű, mert elvált, rokkantnyugdíjas. Nem gond, hogy mire költsék jövedelmüket. Igaz, az újpesti önkor­mányzat támogatja a csonka családot, de ettől Zana Anita függetlenül nagyon is szükséges a mellékkere­set, hiszen a színháztól a könyvvásárláson ke­resztül egy új úszódressz vásárlásáig semmit sem tagad meg az édesanya Anitától. Az egyik nagy álmáról már szólt Antia: kijutni a paraolimpiára. A másik az ELTE, mert még so­kat kell tanulni a szakmához, az újságíráshoz. Az egyetemig persze még le kell érettségiznie a sportgimnáziumban, ott, ahova most felvették. ❖ Valakiről hiteles portrét rajzolni talán a legne­hezebb hírlapírói műfaj, mondja el hát végeze­tül Anita saját szavaival, hogyan vélekedik he­lyéről a világban.- Osztálytársaimnak állandóan mondom, hogy ne sajnáltassák magukat, hanem próbáljanak a társadalom hasznos tagjaivá válni. „Mások va­gyunk” című versében is hasonló gondolatokat fogalmaz meg. „Fogadtasd el magad a világgal! / Mert a világ elfogad. / Bizo­nyítsd be a világ­nak, / hogy Te is ember vagy!” Anita tizenöt é- ves korára már sok mindent bi­zonyított, bizo­nyára álmai is megvalósulnak.-reje­Kincsek a falon nagy becsben tartva Doki bácsi Az UTE úszószakosztá­lyát 1904-ben a Szú­nyog-szigeten, Kiss Zol­tán alapította meg. Maga köré gyűjtötte az ott napozó srácokat, hogy „egy szem sava­nyúcukorért” versenyt ússzanak. A később csak „doki bácsiként" ismert Tichy Henrik (az ötvenes évektől Técsői Henrikként) ott volt közöttük. Neve elválaszt­hatatlanul összeforrt az egyesület úszószakosz­tályával. Operákat fütyülve sétált mindig a medence partján az Újpesti Torna Egylet úszóedzésein. Fél évszázadon keresztül, 1963-ban történt el­meneteléig. Mindvégig az egyesület úszószak­osztályának egyik vezetője volt. A Magyar Úszó Szövetségben 1921-től az igazgatótanács tagja, több bizottság elnöke, sőt a helyettes elnöki tisztséget is ellátta. Úszógenerációk sorát nevelte fel itt, Újpesten. A nagy világégés után az UTE úszószakosztálya tisztikarának tiszteletbeli elnöke volt. Ekkor a 15 magyar egyéni bajnokságból 8-at, a 7 csapat­bajnokságból 6-ot vittek el. A legnagyobb ma­gyar úszótehetségek neki köszönhették sikerei­ket. Olimpiai bajnokaink közül Halassy Olivér (1932, 1936), Kulasi (Kusinszky) György (1936), Szittya (Schaffer) Károly (1952), dr. Ma­yer Mihály (1964), Dömötör Zoltán (1964, vízi­póló) és még sokan mások voltak a tanítványai. Mindent saját elszántságának köszönhetett. Asztalostanoncként kezdte, és magánúton fe­jezte be a polgárit, tette le az érettségit. A har­mincas években 1894-ben született sportolónk három diplomát is szerzett. Mai szóhasználat­tal a közgazdasági, a jogi és a közigazgatási területen. Újpest városának alkalmazottja 1926- tól. Ideiglenes napidíjas, számtiszt, árvaszéki ülnök, jegyző, majd az árvaszék vezetője. Az árvaszék megszüntetése után (1951) egy köz­kórháznál segédkönyvelő... Hatalmas, erős ember volt - tanítványai vissza­emlékezései szerint. Szerette és szidta is őket, kiabált és veszekedett velük. A magyar úszós­port egyik nagy egyéniségeként a későbbi baj­nokok is mindig szeretettel emlegették nevét. Életművét a sportérdemérem ezüst és bronz fo­kozatának adományozásával ismerték el. Szü­letésének százéves jubileuma alkalmából, 1994-ben megalapították a Doki Kupa vándordí­ját. Lánya, Illyésné Técsői Vilma édesapja em­lékét ápolva egyedülállóan érdekes sporttör­téneti anyagot őrzött meg az utókor számára. gábriel Ki mit tud? 50 éven felülieknek! Ön is lehet sztár, ha jelentkezik a Kispesti Munkásotthon Műve­lődési Házbon megrendezésre kerülő Budapesti Szenior Feszti­válra. Nevezni lehet: hangszeres zene, ének, vers-, illetve prózomon- dás, színpadi játék, tánc és egyéb (bűvészet, paródia stb.) kate­góriákban, egyéni és csoportos produkcióval, melynek időtar­tama maximum 5 perc (kivétel a színpadi játék kategória). Nevezési határidő: 2002. szeptember 10. Terveink szerint október elején zajlanak majd az elődöntők, me­lyek legjobbjai vehetnek részt az október 19-20-án megrende­zésre kerülő döntőn, amelyet ünnepélyes eredményhirdetéssel zárunk. Jelentkezési feltételek: a fesztiválra Budapesten élő, 50. életé­vüket betöltött, nem hivatásos művészek jelentkezhetnek. Nevezési díj: szólistáknok 500 Ft/produkció, csoportoknak 300 Ft/fő/produkció. Egy versenyző (illetve csoport) maximum két kategóriában indulhat. Jelentkezési lap igényelhető: a kerületek művelődési házaiban, a kerületek nyugdíjasklubjaiban, a KMO Művelődési Házban. A bemutatott műsorszómokat szakmai zsűri értékeli. A legszínvonalasabb produkciók előadói ajándékot kopnak, va­lamint résztvevői lehetnek a Szenior Gálának. Szeretettel vár minden érdeklődőt a KMO vezetősége Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház, 1191 Bp., Teleki u. 50. Telefon: 282-9826,282-9837. Megközelíthető az 5öes villamossal a Kos­suth térig, vagy a metró kőbánya-kispesti végállomásától gyalog.

Next

/
Thumbnails
Contents