Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-06-13 / 12. (243.) szám
2002. június 13. 3 Benedek Anna és Nagy Ágnes, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola tanulói, négykezest játszottak zongorán találkoztak. A tanárok többsége nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne jönne szembe velük valaki, akit tanítottak. E pedagógusok vállán hatalmas felelősség nyugszik, hiszen rajtuk is múlik, a gyerekek a későbbiekben hogyan tudják megállni a helyüket. Évtizedekkel később tanítványaik gesztusaiban, döntéseiben ismerhetők fel a nevelők által közvetített pozitív motívumok. Döntő fontosságú, hogy a gyerekek szeressék családjukat, otthonukat és a várost. „A fentiekhez hasonló gondolatok járhattak a címzettek fejében, amikor elolvasták a díjátadásról szóló értesítést” - mondta az alpolgármester. (folytatás a 7.oldalon) Simon Norbert, az Újpesti Erkel Gyula Zeneiskola növendéke trombitán adta elő Hacsaturján kardtáncának átiratát Újpest Önkormányzata tizedik alkalommal ítélte oda az Újpest Gyermekeiért díjat, amelyet egy évvel később a tanulmányi munkában és a sportban élen járó, iskolájuk hírnevét ezúton is öregbítő diákoknak adományozott követett. A kitüntetések sorát a harmadikként, a diákközösségi munka elismerésének szándékával alapított tette teljessé. A 2002. esztendő díjazottait, családtagjaikat, a diákok tanárait, sportedzőit és természetesen a képviselő-testület tagjait, közéleti személyiségeket Újpest városrész vezetése május 31-én várta a díjátadó ünnepségre a városháza dísztermébe. Hock Zoltán alpolgármester Újpest Önkormányzata nevében köszöntötte a díjazottakat, a képviselő-testület megjelent tagjait és a városháza vendégeit. Hock Zoltán, Újpest alpolgármestere ünnepi köszöntőjében a pedagógusok és a diákok kiemelkedő teljesítményéről szólt Ünnepi beszédét személyes vallomással kezdte, amelyben elmondta, a május hónap - amelynek utolsó péntekén immár hagyomány, hogy kitüntetésátadásra gyűlik össze a város apraja és nagyja - különösen kedves számára. „Legkisebb gyermekem, a kislányom is ebben a hónapban látta meg a napvilágot, és magam is májusban születtem” - mondta az alpolgármester, majd folytatta köszöntőjét. - A gyermeknaphoz kapcsolódóan, a díszteremben ezúttal ismét díjátadásra kerül sor. Kitüntetést vehetnek át a gyerekek, és néhányan azon felnőttek közül, akik Újpest felnövekvő ifjúságát nevelik, illetve nevelték az elmúlt évtizedekben. Valamennyi kiosztásra kerülő díj - közös elnevezésként - a „jövő díja” nevet is viselhetné. A jövő díját kapják a felnőttek, akik a köZanaty Pintér Márk, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola tanulója, az Újpesti Erkel Gyula Zeneiskola növendéke gordonkán játszott vetkező generációkat nevelik, és ugyanez a kitüntetés jár azoknak a gyerekeknek, akik tehetségtől duzzadva a jövőben tudással, hittel, becsülettel szolgálják a város ügyét is. A katedrán oktató tanár és az iskolát fenntartó pedagógusszakember egyaránt tisztában van azzal, a jövő szempontjából meghatározó, hogy milyen nevelési környezetben nőnek fel a gyerekek. Jelenleg Újpesten az általános iskolások létszáma több mint kilencezer tanuló, mellettük több ezer diák alkotja a középiskolások táborát. A városra mindig jellemző volt, hogy polgárai szerették az otthonukat. A múlt arra biztat, hogy a város gyermekei tudnak, akarnak, és fognak tenni a városért. A jelképes mag elvetése az óvoda feladata, a hajtás nevelése az általános iskoláé. Az óvodapedagógusok és tanárok jó kertész módjára gondozzák a gyerekeket. A pezsgő otthoni életnek csak akkor van esélye, ha a szakemberek a maximumot hozzák ki valamennyi fiatalból. Az alpolgármester ünnepi beszédét folytatva elmondta, néhány nappal e rendezvény előtt megpróbálta beleképzelni magát abba a helyzetbe, amikor a postás átadja az értesítést a címzetteknek arról, hogy nekik ítélték a díjat. Gondolatai között számos ötlet villant fel: ahogyan meghatódtak, örültek, majd visszafelé barangoltak a múltban. Bizonyosan végiggondolták, hogy a szülők, a tanítványok, a kollégák vajon miért éppen őket javasolták kitüntetésre. „Ezúttal nekünk kell kimondani helyettük” - folytatta Hock Zoltán. Számos közös vonás fűzi össze a díjazottakat. Van, aki 43 éve, van, aki 50 éve, többségük 30 éve dolgozik Újpesten. Pályájuk során öt, nyolc, tizenkétezer gyermekkel A „jövő díja”
