Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-05-02 / 9. (240.) szám
_ ŰJP 2002. május 2. Hock Zoltán alpolgármester: Orgonavirágzás idején T alán Önök között is sokan érzik úgy, hogy egy-egy illat ugyanarra az eseményre, jelenségre emlékeztet. Ahogy a gyöngyvirág illata számomra mindig az anyák napját idézi, az orgona virágzása a ballagás idejét hozza közeibe. Úgy tűnik, az idei ballagók sem lesznek szerencsésebbek elődeiknél, a korai tavasz eredményeként a búcsú napjára minden bizonnyal most is elvirágzanak a bokrok, de most, hogy Újpesten is orgonaillatot vegyít a levegőbe a szél, csalhatatlan jele ez a ballagás, és az érettségi vizsga közelségének. Az újpesti önkormányzat három gimnáziumában mintegy háromszötven, a városrészben lévő szakközépiskolákkal együtt mintegy kétezerötszáz diák készül az érettségire, és közülük sokan főiskolán, egyetemen szeretnék folytatni tanulmányaikat. Dolgos, ugyanakkor örökre emlékezetes napok, hetek következnek. Ezekben a napokban minden bizonnyal a közelgő ballagás köti le az ifjakat. Életük első nagy „rendezvényének” sikeréért a tanárok és a szülők a diákokkal együtt sokat tesznek. Egyszeri és megismételhetetlen lesz az a nap, amelynek délutánján búcsút vesznek középiskolájuktól, tanáraiktól, és szívükben elraktározzák a diákévek emlékeit. Titkon remélem, a szemünk láttára felnövő diákok városrészünk törekvéseiből is megőriznek valamit. Ahogy a tanulásban, úgy egy település életében is nagyon lényeges dolog a folyamatosság, a több éven I át tartó és alulról jövő építkezés, új és újabb célok kijelölése. Városvezetőként és tanárként hiszek abban, hogy csak magas szintű oktatási-nevelési intézményhálózat szolgálhatja, szolgálja az ifjúságot. Ez a szándék, és törekvés végigsegítheti, végigsegít minden nehézségen, buktatón. Hiszem azt is, az iskolai évek alatt tudtunk segíteni a diákoknak, a családoknak. yrost ballagó diákjaink már része- í\ / I sülhettek az ingyenes tanköny- JL V JLvekből, a táborozás megannyi formájának támogatásából, a diákétkeztetés, a menza családi pénztárcakímélő voltából. Persze nem csak az anyagiakon mérhető le a tanév sikere. De a családok, és főleg a több gyermeket nevelők számára ez is nagyon fontos. Mint ahogyan az is, általános és középiskolásaink számára a még jobb eredmény elérését teszi lehetővé, hogy kis létszámú osztályokban folyik a tanítás, mindennapos, ha 25-28 diák alkot egy osztályközösséget, és emellett az idegen nyelve(ke)t, a matematikát, avagy mindkettőt osztottan, vagyis fele létszámmal tanulja. Ez ösztönzi a tanulót a gyorsabb haladásban, a tananyag elmélyítésében és tanár abban, hogy szárnyalni segítse növendékeit. D e van, ami pénzzel nem mérhető. Ezek körébe tartozik a tudás is. Jómagam az intézményvezetőktől, munkatársaimtól értesülök az újpesti diákok tanulmányi verseny eredményeiről, és rendszeres olvasója vagyok az Újpest lap „Böngészdéjének” is. Büszke vagyok ara, amikor a kerületi tanulmányi versenyeken nemcsak a helyezéseket szerzik meg a tantárgyak kiválóságai, hanem a munkaközösség vezetők véleménye szerint igen magas szintű az a tudás, amellyel a dobogó legmagasabb fokára jutnak a diákok. Sok diák végigversenyzi az általános,- vagy középiskolai éveket, rendszeres résztvevőként neve ismerősen cseng mindenki előtt. Külön elismerés illeti azokat, akik a fővárosi, sőt az országos tanulmányi versenyek megmérettetését is vállalják, ezáltal dicsőséget szereznek önmaguknak, iskolájuknak, de városrészünknek is. A legjobbak, legeredményesebbek számára díjakat alapított az önkormányzat. Éppen április utolsó keddjén döntött arról a képviselő- testület, hogy 2002-ben kik lesznek Újpest kiváló tanulói, kiváló diáksportolói, a diákközösség összetartásában élenjáró fiataljai. Úgy érzem, az érettségi előtt álló diákok fogékonyak a napi események iránt, felnőttként képesek dönteni sorsukról. Biztos vagyok abban is, iskolai életük során megérintette őket a „hely szelleme”, kötődnek városrészünkhöz is. Három évvel ezelőtt, az érettségi előtt álló Könyveses diákok a „nagy” ballagást megelőzően, fáklyás felvonulást tartottak, elsősorban önmaguk emlékére. Ám már azzal a céllal, hogy elköszönjenek városrészünktől. Egy évvel később, már a három középiskola ballagó osztályai helyeztek el koszorút a Szent István téren a városalapító gróf Károlyi István szobránál, és vonultak a fáklyák fényénél a városháza Trombita téri homlokzatához. Az iskolák, a diákok hagyományt teremtettek. Olyannyira, hogy már abban is megegyeztek, ezeket a csütörtök esti májusi ballagásokat minden esztendőben más és más középiskola szervezi. Az ideit a Babits Gimnázium, és nemsokára, az évek múltával minden bizonnyal „belép” a felmenő rendszerben 12 éves gimnáziumként működő „Károlyi” is. A városrész egyik vezetőjeként örömmel és bevallom meghatottan várom a Trombita térre most is a fiatalokat és tanáraikat. Ennyi szép, jókedvű fiatalember láttán természetes az elérzékenyülés. Ráadásul a fáklyát vivők között a nagyfiam is ott lesz... H ogy milyen útravalót adhatunk gyermekeinknek? Ezekben a napokban minden és mindenki a nagybetűs életre, annak számtalan és előre nem látható veszélyeire figyelmezteti őket. A tanárok, a családok azonban tapasztalatból tudják, bármenyire is felnőttek a gimnazistáink, sok megpróbáltatás várja még őket, és az érettségizők több mint kétharmadának csak a középiskolai éveket zárja le az érettségi, továbbtanulási szándékuk erős és meghatározó. A munkába állás, később a családalapítás örömeit árnyékként követheti a gond is. Mi felnőttek, nem engedjük el kezüket, csak lazítunk - és azt is látszólag - a köteléken. A család és az iskola szeretete, példamutatása lehet az a kapocs, amely útravalóul szolgálhat, válhat egy olyan szigetté, ahová visszatérve erőt gyűjthetnek. Köszönöm a szigetépítést valameny- nyi középiskolai tanárnak és a családoknak. A ballagóknak pedig sikeres érettségit, az élethez sok szerencsét kívánok! 1 s
