Újpest, 2002 (10. évfolyam, 1/232-24/255. szám)
2002-04-17 / 8. (239.) szám
2002. április 17. I ^ HIPPIT* ■ mmm 115 fyfóycfítá ^Xfác^fítá fyfóytfítá fauá&oú Mit kell tudnunk az önvérnyomásmérésről? A modem orvosi gondolkodás egyre nagyobb figyelmet szentel az egyén aktív szerepének az egészsége megőrzésében és gyógyulásában. Az egyén is segíthet az orvosnak oly módon, hogy aktív részesévé válik a kezelési eredmények ellenőrzésének, például az olyan idült betegségeknél, mint a magas vérnyomás. Közismert, hogy a vérnyomás folyamatosan változik a fizikai és szellemi aktivitással együtt, ugyanakkor jelentősen csökken az alvás alatt. Az esetek többségében a vérnyomás többé-kevésbé növekszik akkor, amikor az orvos vizsgálja a beteget. Éppen ezért az orvosi vérnyomásmérést hasznosan egészítheti ki az otthoni vérnyomásmérés, különösen abban az esetben, ha a rendszeres klinikai ellenőrzések közötti időben történik. Megfigyelések szerint az otthoni vérnyomásmérés fontos mutatója lehet a betegség kimenetelének. Az önvérnyomásmérés klinikai haszna többirányú, pl. a kissé emelkedett vérnyomású betegek 50%-a normális vérnyomásúvá válik, gyógyszeres kezelést nem igényel. A felesleges kezelés így az otthoni vérnyomás- méréssel elkerülhetővé válik. Az önvérnyomásmérés normálértékének felső határa 135/85 Hgmm, bár ez az érték nem jelent feltétlenül gyógyszeres kezelési javallatot, az orvosok már ennél az értéknél is bizonyos életmód-változtatást javasolnak. Az önvérnyomásmérés előnyeit szembe kell állítanunk az önvérnyomásmérés hátrányaival. A helytelen vagy elégtelen gyakorlat következménye a pontatlan mérés és a félreértett eredmény lehet. Jó tudni, hogy az önvémyomásméréssel kapott egy vagy több magas érték nem egyenlő a hipertónia diagnózisával. Hangsúlyoznunk kell, hogy a hipertónia (magasvérnyomás-be- tegség) diagnózisát csak orvos állíthatja fel, aki értékeli az egymás utáni vérnyomás- mérések eredményeit a beteg egyéb adataival. Azoknak, akik önvérnyomásmérést végeznek, tisztában kell lenniük azzal, hogy a készülék meghibásodása miatt is mérhetnek ismételten magas, illetve ritkábban pontatlan alacsony értéket. A pszichológiai tényezőket is figyelembe véve az önvérnyomásmérést nem ajánljuk azoknak a betegeknek, akik túlságos félelemmel figyelik saját értékeiket. Tehát nagyon fontos, hogy jól tájékozódjunk mind a vérnyomásmérő megfelelő használatáról, mind az eredmények megfelelő értékeléséről. A műszert mindig pontosan és nagyon figyelmesen kell használni. Az önvérnyomásmérők általában megfelelő módon be vannak állítva, és az előbb említett hibák nem feltétlenül következnek be. Az önvérnyomásmérés helyes módszerét tanulnunk kell. Orvos vagy jól képzett nővér lehet az, aki ezt megtaníthatja a betegnek vagy a családtagok közül valakinek. Mivel a vérnyomásmérők érzékeny műszerek, ellenőriztessük őket évente legalább kétszer! Mire figyeljünk az önvémyomásmérés gyakorlásánál? Például arra, hogy a vérnyomást pontosan és rendszeresen mérjük; rendszeresen konzultáljunk a beteget ellenőrző orvossal; ne ijedjünk meg a vérnyomásérték és a pulzus változékonyságától; mindig korrekt módon helyezzük el a hallgatót vagy az érzékelőt, mert a mérés pontossága ettől is függ; ne felejtsük el, hogy az önvérnyomásmérés nem vezethet öngyógyszerezéshez! Néhány gyakorlati szempont, amit tudnunk kell: Pihenjünk legalább 5 percet a mérés előtt; a vérnyomásmérő mandzsettáját megfelelő módon helyezzük fel; kényelmes testhelyzetben legyünk, a karunkat és a vérnyomásmérőt megfelelő módon helyezzük el; a mért értéket pontosan olvassuk le, és rendszeresen figyelmesen jegyezzük fel; a látható meghibásodási lehetőségeket ellenőrizzük! Amennyiben küld felbélyegzett válaszborítékot, vérnyomásnaplót küldünk Önnek, amelybe felírhatja a mért vérnyomásértékeit. Címünk: ÁNTSZ Fővárosi Intézete, egészség- nevelési és kommunikációs osztály, 1390 Bp., Pf. 173. A borítékra írja rá: „Vérnyomásnapló”. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete Kullancsok által terjesztett betegségek I. A kullancsok által terjesztett betegségekről manapság egyre többször esik szó. Fontos tudnunk, hogy ilyenkor nem maga a kullancs, hanem a kullancsban élősködő egyéb kórokozók okozzák a problémát. Ezek közül az emberben és állatokban a Lyme-betegséget okozó Borrelia burgdorferi nevű baktérium, a vírus okozta agyhártyagyulladás és a kutyákban az igen súlyos elbírálás alá eső babesiosis a legfontosabb. A kullancsok az utóbbi években nagymértékben elszaporodtak hazánkban. Ennek oka az enyhe telekben kereshető, ugyanis ilyenkor a különböző kullancsfejlődési alakok nem pusztulnak el, áttelelnek. Ezen vérszívók megjelenésére már márciustól számítani kell, és ez az időszak kitolódik egészen őszig, a hideg idő beálltáig. Sokan úgy gondolják, hogy a kullancsok csak a magas fákról hullhatnak le és betegíthetik meg kedvencünket. Ez koránt sincs így, ebből a szempontból sokkal veszélyesebbek az alacsony, sűrű bokros-füves területek. A kullancsok által közvetített betegségek közül legelőször a babesiosisról beszélünk. Ezt a betegséget a Babesia canis nevű egysejtű okozza. Korábban az ezzel fertőződött kullancsokat a Balaton déli partján és Baranya megye egyes területein találták. Napjainkban leírták már végig a Duna vonalán, sőt Kecskemét környékén is. Sajnos a fertőzött területek napról napra kiterjedtebbek, és egyre több helyről jelentik e betegséget. Az egysejtű a kullancs csípésével jut be az állat szervezetébe. A vérben hozzákötődve a vörösvértestekhez tönkreteszi azokat. A vörösvér- testekből ezáltal kiszabadul a vérfesték, és szabadon kering a vérben. A tünetek bágyadtsággal, étvágytalansággal, levertséggel kezdődnek. Igen jellemző a magas, akár 42 °C-ot is elérő testhőmérséklet. Az előbb említett szabadon keringő vérfesték következtében általános sárgaság tünetei figyelhetők meg. Ezt legkönnyebben a szem kötőhártyáján, a száj nyálkahártyáján és a kan ebek esetében a pénisz előrebuktatásakor ellenőrizhetjük. A vérfesték eljut a vesékig is, ahol lerakódik. A kutyák vizelete ilyenkor vörösbarna, ún. „kávézaccszerű” lesz. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ezen tünetek meglétekor azonnal forduljunk állatorvoshoz. A betegség ugyanis - ha időben észrevesszük - gyógyítható, ezért fontos, hogy a tulajdonos a leghamarabb, a legcsekélyebb gyanú esetén gondoljon erre a betegségre. A súlyos, későn bekerült esetek - a szakszerű orvosi ellátás ellenére - akár halállal is végződhetnek! A Lyme-betegségről, a kullancsok elleni védekezésről és a megelőzésről a későbbi lapszámokban esik szó. Ifj. dr. Horváth László állatorvos
