Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)

2001-01-12 / 1. szám

Múlt évi emlék Két kórussal Erdélyben (1. rész) A Tüngsram Kodály Zoltán Férfikar és a Vám- és Pénzügyőrség Liszt Ferenc Férfikar össze­vont, 70 tagú kórusa romániai kollegáik és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület meg­hívásának eleget téve erdélyi hangversenykörú­­ton vett részt. Október 6-án, pontosan 151 évvel az után léptük át a magyar-román határt, hogy az első magyar minisztert - Gróf Batthyány Lajost és Aradon 13 tábornokát ki­végezték. Úti célunk Kalotaszeg volt. Kolozsvár, Tordaszentlászló és Torockó magyarjai vártak, hogy a szabadságharcra, mártírjainkra emlé­kezzünk. Az idő gyönyörű volt, a táj is valami egészen cso­dás ajándékkal kedveskedett. A fákat, bokrokat itt már megcsípte a hajnali dér, amitől a levelek ezer színben játszottak - a bíbortól az aranyig. A Sebes Kőrös forrásánál megálltunk pár percre, de nem időzhettünk sokáig, hiszen már utunk első napján Kolozsváron volt fellépése a két kórusnak. A Szent Mihály templomban ökumenikus isten­­tisztelettel emlékeztek az aradi vértanúkra. Dr. Czir­­ják Árpád érseki helynök, Dr. Csiha Kálmán, az Er­délyi Református Egyházkerület püspöke, Mózes Ár­pád Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus püs­pök, Dr. Rezi Elek, az Unitárius Egyház főjegyzője, és Mikes Sámuel, a Magyar Baptista Imaház főlelké­sze hirdetett igét, majd Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke mondott beszédet. Dalárdáink az igehirdetések között Erkel és Liszt műveket adtak elő. Másnap délelőtt volt egy kis időnk, hogy megnéz­zük Kolozsvárt. Este a Kolozsvári Zeneakadémián adott hangver­senyt az összevont férfikar a Kolozsvári Állami Ope­ra magánénekesei - Konrád B. Erzsébet és Bancsov Károly közreműködésével. A koncert után találkoztunk Guttman Mihály nyu­galmazott tanárral; a Tordaszentlászlói énekkar veze­tőjével, akivel arról beszélgettünk, hogy tetszett az előadás?- Megszoktuk már, hogy a Magyarországról érkező énekkarok mindig csúcsteljesítményt nyújtanak Most a lelkemhez szólt ez az énekkar. Fémjelzett kórusok, szé­pen kiműveltek a hangok, muzikális az előadásuk. Új hangszínt hoztak Kolozsvárra, mert eltűntek a mi férfikórusaink. Tudom jót, hogy az anyaországban is kevés van. Jólesett hallgatni őket.- Kolozsvárott milyen szerepe van a kórusmuzsi­kának a magyarság életében? Egyetlen hivatalos kórusunk van, a Magyar Állami Opera Énekkara, akik magyarul is énekelnek. A Ko­lozsvári Filharmóniának is van kórusa, melynek több, mint 20 éven át voltam a művészeti titkára, és boldogan emlékszem vissza azokra a próbákra, ami­kor Ferencsik János karnagy úr is közöttünk volt, és vokál-szimfonikus műveket vezényelt. Ez a kórus a vi­lág minden nyelvén énekel, de sajnos, magyar műve­ket még nem szólaltatott meg. Kórusélet van, de nem olyan, amilyen lehetne. A Romániai Magyar Dalos Szövetség éppen ezért 2 évenként tart középiskolai és elemi iskolai kórustalál­kozót. Egyik évben Aradon mindig október 6-án az elemi iakolák találkoznak az ottani volt Kölcsey Pa­lotában (most Művelődési Palota), utána pedig kivo­nulunk a vesztőhelyre, ahol minden jelen levő kórus koszorúz, délután pedig a csodás minorita templom­ban folytatjuk az éneklést. A következő éven itt, Kolozsváron tartjuk a középis­kolák találkozóját az Operaház színpadán, amely után az itt összegyűlt erdélyi fiatalság opera előadásban ré­szesül. Természetesen gondolunk arra is, hogy olyan előadást kapjanak, ami nekik lelki táplálékul is szolgál. Kárpát-medencei magyar kórusokat idevonzza, ide­várja. Ez nem meghívás, hanem felhívás alapján tör­ténik, ami mindenkihez szól, aki énekelni szeret, le­gyen az egyházi, vagy világi vonatkozású kórusmű. Ez évente több mint ezer magyar dalost jelent a Kár­pát-medence minden részéről. Ilyen az október 6-i és a Szent István napi megem­lékezés karácsony második napján, de ilyen volt nem­rég a Kolozsmonostori apátsági templom körül kiala­kult milleneumi sokadalom, ahol a Tordaszentlászlói Kórus és Ifjúsági Táncház Együttes is szerepelt a leg­kisebbektől a legnagyobbakig. Kalotaszeg népe eze­ken az ünnepeken mutatja meg viseletét, művészetét, azt hogy őrzi a nyelvet. Prófusz József Utunk harmadik napján szálláshelyünkön, Torda­­szentlászlón, a református templomban adott hang­versenyt a budapesti dalárda. E barátságos kisközséget magyar ajkú emberek lakják. Főleg mezőgazdasággal foglalkoznak, de ko­moly, kialakult rendszert alkot a falusi turizmus is. A vendégfogadó szolgálat vezetőjét, Boldizsár Zeyk Im­re tanár urat az itt élők mindennapjairól, hagyomá­nyaikról kérdeztük.- Hogyan sikerül megőrizni a hagyományokat?- Sok lélekkel, szívvel, erős akarattal, és állandó buzdítással. Minél jobban tiltották, annál jobban éledt ez a láng a hamu alatt is. Azt tudjuk, hogy a közművelődésben az egyik legrégebbi hagyomány a kórushagyomány, amely közösségeket teremt, maga közé hívja és maga köré vönja mindazokat, akiket ér­dekel a kultúra, akik önma­guk nem tudják művelni, de legalább ennek az eszméjét, illetve üzenetét felfogják. Fellendülőben vannak az ünnepekhez, jeles napokhoz, évfordulókhoz kapcsolódó hagyományok is. Ezek most reneszánszukat élik. Szinte minden településnek van va­lamilyen saját ünnepe - vagy falunapja, vagy vala­milyen személyiséghez kap­csolódó évfordulója. Itt, Tordaszentlászlón min­denek előtt a Szent László Napi Kórustalálkozók az a nagy mozgató erő, amely a Tordaszentlászlói felvétel a Kodály Zoltán Férfikarról Az összetartozást jelképezi Iskolazászlót avatott a Bródy Imre Gimnázium A millenniumi esztendő számos különleges rendezvény, történelmi, kultúrtörténeti megemlékezés tanújaként vonul be a krónikáskönyvbe. Országos és helyi ünnepségek tették színessé a palettát. Újpesten az év, az évszázad egyik utolsó jelentős ünnepélyét a Bródy Imre Gimnázium közössége rendezte december 7 3-án. Bensőséges hangulatú rendezvény keretében került sor - az Újpesti Gyermek és Ifjúsági Házban - egy ma még szokatlan jelkép: az iskolazászló felavatásá­ra. Prenner Károlyné igazgató asszony szavai szerint a zászló az erős közösség szimbóluma. A lobogó fel­avatására egyedi alkalmat kínál a millennium. Az is­kola jelképének életre hívása az elődök érdemeit is tükrözi, így többek között Kovács Árpádné munkáját, aki a gimnázium első igazgatója volt (betegsége mi­att az ünnepségen nem tudott részt venni), illetve Fe­kete Jánosné tevékenységét, aki ugyancsak hosszabb ideig vezette a gimnáziumot. A zászló, amely évszá­zadokkal ezelőtt is a csapatszellemet, az összetarto­zást jelentette, és amelynek megjelenése bátorságot öntött hordozóiba, ma sem vesztett eszmei értékéből. A Bródy Imre Gimnázium lobogója a következő év­században az utódok számára hordozza ezt az üze­netet - zárta szavait az igazgató asszony. A Lengyel István tanár úr által tervezett iskola­zászlót Molnár Zita, a 2000. évi sydneyi olimpia versenyzője, a gimnázium egykori diákja helyezte el a zászlórúdon. Újpest önkormányzata nevében Hock Zoltán alpolgármester levélben kö­szöntötte a középiskola diákjait és tantestü­letét. Üzenetében annak a kívánságának adott hangot, hogy a gimnázium zászlajá­nak jelmondatára tekintve, valamennyi ün­neplő otthon érezhesse magát szeretett isko­lájában, a Bródy Imre Gimnáziumban; 140 éve alapított városunkban: Újpesten; 1000 éves hazánkban: Magyarországon. Az avatási ceremóniát követően Hirbek Sándor 12/b osztályos tanuló Vörösmarty Mihály Szózat című költeményét adta elő, majd a Berda József Diákszínpad társulata dramatizált jelenetsorral idézte föl Szent Margité letét. (A darabot Nagy Károly tanár úr rendezte.)

Next

/
Thumbnails
Contents