Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-03-08 / 5. (211.) szám
2001. március 8. ÚJPEST Karesz végakarata Mindennapjaink részévé vált a drog. Halljuk, látjuk, olvassuk a hírekben, hogy újabb nagy mennyiségű kábítószert foglaltak le valamelyik határállomáson, ismét terjesztőket fogtak el a rendőrök, újabb áldozata van a túl tiszta, túl szennyezett vagy túlméretezett adag drognak. Az ember legrosszabb tulajdonsága a megszokás... Ezekhez a hírekhez is hozzászokunk, érdektelenné válik a téma. Persze csak addig, amíg részeseivé, érintetté nem válunk. A Magyar Televízió M2 csatornája március 19-én és 20-án 20 óra 45 perces kezdettel mutatja be a „Karesz végakarata” című dokumentumfilmet. A kétrészes film egy „kábítószerhalált” halt huszonéves fiatalemberről, családja küzdelméről, arról szól, hogyan veszi át a hatalmat a heroin a józan ész fölött, s hogyan próbálja a család visszafordítani a visszafordíthatatlant. Mindez eredeti „házi” videofelvételekkel illusztrálva. Látjuk Kareszt életvidáman, szinte gyerekként, látjuk megtörtén, kábultan, és látjuk holtan is. Látjuk az elveszett fiát sirató apát, aki missziót vállalt, felvette a harcot a kábítószer ellen, előadásokat tart, s fia példáján próbálja meggyőzni hallgatóságát. Nehéz film. Nem lehet indulatmentesen, érzelmek nélkül végignézni. Gáspár Károlyt, Karesz édesapját (aki egyébként az Újpesti Önkormányzat képviselője) és Paulus Alajos rendezőt a filmről kérdeztem. * Magam is döbbent tanúja voltam annak, amikor a Városháza dísztermében, 1998 novemberében, a testületi ülésen bejelentette, hogy fia herointúladagolás következtében elhunyt, s ön kábítószer-ellenes alapítványt kíván tenni. Most pedig elkészült ez a film. Nem lehetett könnyű felvállalni ezt a küldetést. Gáspár Károly: - Nem, de nem bántam meg ezt a lépést, sőt, talán még kicsit könnyebbnek is érzem a lelkemet, mert egy szülőnek a felelőssége az, hogy hagyja elpusztulni a fiát. Látja, hogy napról napra épül le, és nem tud rajta segíteni. Aztán érzi azt az űrt, amit a gyerek hiánya okoz. Az egész családomnak - a feleségemnek, a kislányomnak és Karesz bátyjának is - fontos volt, hogy ezt igenis a maga rettenetes valóságában ismerjék meg az emberek. A filmben látni fogják a fiam „halott arcát” is. Rettenetes, hogy mit tett vele a heroin, és ettől mindenkit meg akarok kímélni a magam szerény lehetőségeivel. Nem sokkal az alapítvány létrehozása után ismertem meg Paulus Alajost, s a beszélgetéseink során elmondtam, hogy van egy kb. 10-12 órás videoanyag a kábítószerhalált halt fiam életéről, s a családdal úgy döntöttünk, hogy szeretnénk egy olyan soha nem látott dokumentumfilmet elkészíttetni, amely végre valóban felrázná - s nemcsak felszínesen, hanem zsigerekig hatóan - a közvéleményt. Támogatókat kerestünk a film elkészítéséhez. Az Újpesti Önkormányzat félmillió, Harrach Péter miniszter úr és az ORTT pedig 1-1 millió forinttal szponzorálta a kezdeményezést. A forgatás 1999liprilisában kezdődött el, s 2000 júliusáig tartott. • A filmből kiderül, hogy nem véletlenül kapta a Karesz végakarata címet. Ő segíteni szeretett volna azoknak, akik hasonló problémával küszködnek. Gáspár Károly: - Most így utólag már tudom, a gyerek érezte, hogy nem tud véglegesen megszabadulni a herointól, hogy az megöli őt. Azt az iszonyatos kiszolgáltatottságot, azt a testi és lelki lepusztulást, azt a tehetetlenséget, ami benne volt, még mindig érzem. Azt mondta, hogy szeretne segíteni minden „testvérének” és ezt komolyan is gondolta. Hát most én próbálok segíteni nekik, a testvéreinek. • Ilyen film még nem született Magyarországon. Hogyan sikerült megoldani azt, hogy figyelemfelkeltő legyen, de ne essen a szenzációhajhászás hibájába? Paulus Alajos: - A család által átadott filmanyagból egy végtelenül kedves, aranyos fiatalembert ismertem meg, így többszörösen is döbbenetes az a tragédia, amit a heroin vele elkövetett. Én tulajdonképpen a Károly nyomdokain járva próbáltam meg rögzíteni azt a miszsziós tevékenységet, amelyet ő felvállalt. Csak csodálni tudom azt a lelkierőt, amivel ő újból és újból feltépte a sebeit, amikor a hallgatóságának elmondta a tragédiáját. Jártunk börtönben, a flottillánál, gimnáziumban, s a szakemberek előadása nem igazán kötötte le a hallgatóságot. Amikor viszont Károly kezdett beszélni a saját tragédiájáról, akkor megsűrűsödött a levegő. A drogos elítéltek fél óra alatt feloldódtak, s a legbensőbb dolgaikról meséltek. Később az egyik nevelőtiszt bevallotta, hogy ő évek alatt nem tudott ilyen közelségbe kerülni az elítéltekkel, mint a Karcsi. Úgyhogy, ha van erőssége ennek a filmnek, akkor az az, hogy talán a nézőnek sikerült átadni azt a hihetetlen erkölcsi erőt, tartást, amivel a Karcsi agitál, s ahogy felvállalja ezt az ügyet. Károlyból, az egész családból olyan erősen sugárzik a segítő szándék, hogy ez mentesít engem s a filmet attól, hogy szenzációhajhásznak tűnjön. • Kiknek ajánlja a filmet? Szülőknek, vagy inkább a gyerekeknek? Gáspár Károly: - Elsősorban minden magyar fiatalnak, de a felnőtteknek is. A felmérések szerint legalább félmillió fiatal próbált már ki valamilyen szert. Hogy hova vezet ez az út, erről szól a „Karesz végakarata”. Azt szeretnénk, hogy nézzék meg az „illetékesek” is, és végre komolyan kezdjenek gondolkodni erről a súlyos problémáról, tegyenek is azért valamit, hogy ne legyenek ilyen szerencsétlen apák, mint én. Prófusz József LÉGY ÉSZNÉL! A „Légy észnél!” egészségmegőrző kampány keretében nemrégiben egész napos felvilágosítórendezvényre került sor iskolánkban. A 8-9-10. évfolyam részére szervezett programon mintegy 250 fő vett részt. A rendezvényen több neves előadóművész (Betty Love, Bery), sportoló és mentálhigiénés szakember szólalt meg. Beszéltek arról, hogy mit tehet a család és az iskola azért, hogy a fiatalok ne forduljanak a drogokhoz, vagy ha ez már megtörtént, hogyan lehet számukra segítséget nyújtani. Tájékoztatást kaptunk a Magyarországon forgalomban lévő drogokról és arról, hogyan hatnak ezek a drogok magatartásunkra, életmódunkra és személyiségünkre. Találkoztunk és beszélgettünk gyógyult drogosokkal is. Kis csoportos beszélgetés keretében lehetőségünk volt arra, hogy feltegyük a minket leginkább érdeklő kérdéseket. A fentieken kívül volt még aikidóbemutató, filmvetítés, autogén tréning, szó került az AIDS és a drog kapcsolatáról, valamint a szexuális úton terjedő betegségekről. Összegzésként elmondhatom, hogy hasznos volt ez a nap, jól éreztük magunkat. Kellemes és őszinte légkört teremtve ismerhettük meg a drogok káros hatásait. Köszönjük a szervezők munkáját! Nyár Utcai Általános és Szakképző Iskola 10. a osztály-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------T plmz... Az autó menő: új Ford Escort, a bevásárlóközpont parkolójának egyik legjobb járgánya. A tanuló vezetőt jelző „T” betű házilagos kivitelezés, szövegszerkesztős változat. A felirat is egyedi: T+nő... Barátnőm megjegyzi: úgy lenne teljes a gondolat, hogy T+nő+szőke... No lám, vannak még bátor, s jó humorú emberek az utakon. Kedves T+nő! A felfestett csíkok közé ily párhuzamos beállásra nem sok T+férfi képes! Sok szerencsét és balesetmentes volánforgatást!
