Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-12-06 / 24. (230.) szám
2001. december 6. í ÍÍPFqT • 3 J Megkérdeztük... ...dr. Derce Tamást, Újpest polgármesterét, hogyan vélekedik az Alkotmánybíróság döntéséről, és milyen következtetéseket vont le?- Örömmel könyvelem el az Alkotmánybíróság határozatát, hiszen nem egyebet „mond ki”, minthogy a forrásmegosztásban szükség van az általunk évek óta hiányolt törvényes szabályozásra. A törvényi szabályozás hiánya alkotmányellenes állapotot idézett elő, és ez az állapot a fővárosi törvény eltörlésével, 1994-ben keletkezett, és azóta áll fenn.- Milyen kérdésekben döntött az Alkotmánybíróság?- Az Alkotmánybíróság határozathozatala során négy kérdésben döntött, egyben mi, beadványnyal élő polgármesterek kértük az állásfoglalást, három témában pedig dr. Demszky Gábor főpolgármester fordult a testülethez. A főváros beadványában két dolgot kifogásolt. Egyfelől bizonyos bevételek parlamenti elosztásának lehetőségét, melynek vizsgálata során az Alkotmánybíróság elvetette a fővárosi beadványt és megerősítette, hogy a parlamentnek joga van a pénzek elosztását törvényi úton szabályozni. Helyt adott azonban az Alkotmánybíróság a főváros beadványának egy eljárás jogi kérdésben, nevezetesen abban, hogy minősített többségi szavazattal, vagyis a jelenlévő képviselők 2/3-ának szavazatával lehet a forrásmegosztásra nézve törvényt alkotni. Az Alkotmánybíróság helyt adott a mi beadványunknak. Ez azért jelentős döntés, mert jómagam tíz éve vagyok szószólója annak, hogy a pénzelosztásban előre meghatározott játékszabályokra, vagyis törvényi garanciákra van szükség. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy amikor a kerületi és a fővárosi önkormányzat forrásmegosztási előterjesztése van napirenden, a kerületi önkormányzatokat megillető véleményezési jog pusztán formalitás, a vélemény kikérése a döntés során semmire nem kötelezi a fővárosi önkormányzatot. Garanciát csupán törvény adhat, s ettől az Alkotmánybíróság által hozott határozattól kezdődően soha többet nem fordulhat elő, hogy törvényi keretek nélkül történjen a szabályozás. A taláros testület eme határozatával azt is kimondta, hogy a főváros, amikor így járt el, jogellenesen járt el, mégpedig tíz éven keresztül. Pedig senki és semmi nem tiltotta, hogy önmagára nézve is kötelező jogszabályt, rendeletet alkosson e témában. Végkövetkeztetésként számomra azt jelenti a határozat, hogy Budapest valamennyi önkormányzatának ott kell lennie a 2002. decemberéig megszülető törvény előkészítésénél. Számomra a mai napig példaértékű, amikor az önkormányzatok létrejöttét követően a fővárosi törvény előkészítésébe nemcsak formálisan vonta be az Antall-kormány a kerületi városvezetőket, hanem a javaslatainkat fel is használta, folyamatosan zajlottak az egyeztetések. Az 1994-es kormánykoalíció ezt a törvényt hatályon kívül helyezte, és a fővárosi törvény ily módon való eltörlése a mai napig tartó alkotmányellenes helyzetet idézett elő, kiszámíthatatlan helyzetbe sodorta ezáltal az önkormányzatokat. Az 1994 óta fennálló alkotmányellenes állapotot csak a törvényhozás szüntetheti meg, állíthatja helyre. Erre garanciát jelenthet az alkotmánybírósági határozat. Bízom abban, hogy a törvénytervezet előkészítése csak a mi közreműködésünkkel, vagyis az önkormányzatok közös akaratával történhet. Fordulópontot jelent az Alkotmánybíróság döntése (folytatás a 3. oldalon) dúlt a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához, kérve a fővárosi és kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztási gyakorlat felülvizsgálatát. Beadványukban indítványozták a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 64. §-a (5) bekezdésének, valamint a Budapest Főváros Közgyűlésének a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek 2000. évi megosztásáról szóló 4/2000. (II. 10.) számú önkormányzati rendelete alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát. Javasolták mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, amely azáltal jött létre, hogy az Országgyűlés a fővárosi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztásának elveit és részleteit nem szabályozta törvényben, egyben kérték, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze az Országgyűlést - rövid határidő kitűzésével - jogalkotói feladatának teljesítésére, a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére. Kérték ezen törvényi rendelkezés és önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítását és - az önkormányzati rendelet vonatkozásában visszamenőleges hatállyal történő - megsemmisítését. Az indokolás A polgármesterek többek között azzal indokolták beadványukat, hogy az önkormányzati bevételek a fővárosi és a kerületi önkormányzatok által ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskörök arányában illetik meg a fővárosi és a kerületi önkormányzatokat. A fővárosi forrásmegosztásnál azonban az önállóan és közvetlenül megillető bevételek is figyelembevételre kerülnek, ez sérti a kerületi önkormányzatok önállóságát. A vagyoni eredetű bevételek figyelembevétele a forrásmegosztásba való bevonása emellett különösen sérti a kerületi önkormányzatok alkotmányban is biztosított - tulajdonhoz való jogát. Az egész forrásmegosztási rendelet a deficitarányos forrásmegosztásra alapul. A jogbiztonság, a kiszámíthatóság és az önkormányzati gazdálkodás biztonsága szempontjából alapvető garanciális jelentősége van annak, hogy az Országgyűlés törvényben határozza meg az osztott források felosztásának részletes szabályait. A magyar jogrendszerben alapvető alkotmányos követelmény, és általánosan követett jogalkotói gyakorlat is, hogy az állami pénzek felhasználásának kereteit törvényi szinten kell szabályozni. A fővárosban működő 24 önkormányzat tetemes állami pénzeszközöket használ fel, így alapvető alkotmányos követelmény, hogy ezen pénzeszközök megosztásának, vagyis a forrásmegosztásnak a szabályai is törvényi szinten kerüljenek meghatározásra. Az Alkotmánybíróság határozata Az Alkotmánybíróság 2001. november 20-án hozott határozata megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet keletkezett azáltal, hogy az Országgyűlés az önkormányzati törvényben nem szabályozta a Fővárosi Önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat osztottan megillető bevételek megosztásának elveit és részletes szabályait. Az Alkotmánybíróság felszólította az Országgyűlést, hogy törvényi kötelezettségének tegyen eleget, 2002. december 31-i hatállyal megsemmisítik a kétéves költségvetésről szóló törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek meghatározták azt a forrásminimumot, amelyet a fővárosnak biztosítani kell a kerületeknek az elosztás során. Az indokolás tartalmazza azt is, hogy az önkormányzati törvény 64. § (5) bekezdése úgy ad felhatalmazást a fővárosnak, hogy az jogi kötöttségek nélkül, széles mérlegelési jogkörben rendelkezhet az önkormányzati törvény 64. § (4) bekezdésében meghatározott bevételi források felett. Döntési szabadságának egyetlen eljárási feltétele van, nevezetesen az, hogy ki kell kérnie a kerületi képviselő-testületek előzetes véleményét. A vélemény azonban a közgyűlést nem köti, szabad belátásától függ, hogy döntése során figyelembe veszi-e vagy sem, illetőleg milyen mértékig veszi figyelembe. A Fővárosi Önkormányzat maga is gazdasági érdekeltséggel rendelkezik ezeknek a bevételi forrásoknak az elosztásában. A Fővárosi Önkormányzatnak ez a forrásmegosztást befolyásoló gazdasági érdekeltsége magában hordozza a centralizációs törekvések érvényesítésének, a kerületi önkormányzatok önállósága csorbításának a lehetőségét. Lehetőséget ad arra, hogy a kerületi önkormányzatokat az alkotmány 44/A § (1) bekezdés a) pontja alapján megillető alapjog, a kerületi önkormányzatokat az önkormányzati feladatok ellátásában megillető autonómia sérüljön. Ezért az önkormányzati rendeletalkotás körébe utalt forrásmegosztás tekintetében törvényi szabályoknak kell megteremteni azokat a garanciákat, amelyek a főváros gazdasági érdekeivel szemben a kerületi önkormányzatok alkotmányban szabályozott alapjogait védelemben részesítik, biztosítékot nyújtanak arra, hogy az anyagi források hiánya a kerületi önkormányzatok feladatellátását ne veszélyeztesse. Bangha Katalin