Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-10-25 / 20. (21.) (227.) szám
2001. október 25. ÚJPEST Végleges „nem” a megkeresésre „Sokan ösztönöztek, hogy legyek parlamenti képviselő...” - mondja Újpest polgármestere A napi sajtót már bejárta a hír, és előző lapszámunkban is erre alapozva írtuk meg: dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere a Magyar Távirati Irodán keresztül hozta nyilvánosságra, hogy a 2002. évi parlamenti választásokon nem indul országgyűlésiképviselő-jelöltként, ám továbbra is a városrész érdekében kíván tevékenykedni, ezért az őszi helyhatósági választásokon mindenképpen elindul a polgármesteri posztért. Az MTI-hírt a megjelentetéskor dr. Derce Tamás polgármester nem kívánta kommentálni, ám ígéretet tett arra: következő lapszámunkban indokolja döntését. Időközben a napilapok híradásaiban megjelent: Hock Zoltán alpolgármestert indítja a Magyar Demokrata Fórum a Fidesz- Magyar Polgári Párttal közös jelöltként. Lapunk az alábbiakban Újpest polgármesterét kérdezte a döntéséről.- Minden választási időszak közeledtével felröppen a hír, hogy Újpest polgármestere országgyűlési képviselőként is jelölteti magát... Igaz, ezeket az információkat ez ideig a közös jelöltséget, a támogatást felajánló pártok fogalmazták meg. Ez alkalommal azonban Ön is nyilatkozott arról, hogy fontolóra veszi a 2002-es választásokon az indulást. Miért változtatott az elképzelésén?- Egy közéleti feladatokat vállaló és több éve ellátó ember esetében magától értetődőnek tartom, hogy napvilágra kerülnek olyan elképzelések, amelyek a politikai pályán történő továbblépését célozzák. Országgyűlési képviselőnek lenni a mai Magyarországon, de a világ más országaiban is, ugyanis a politikai pálya csúcsát jelenti. Jómagam számára különösen nagy megtiszteltetés, hogy az elmúlt két választási ciklus kezdetekor és már a jövő évi választásra készülve is többen ösztönöztek arra, vállaljam a jelöltséget. Ezt a bizalom olyan mértékű megnyilvánulásának tartom, amely kevés embernek adatik meg. Már többször és több alkalommal beszéltem arról - e lap hasábjain is - hogy annál nagyobb megtiszteltetés nem érhet valakit, mint ha saját szülővárosában lehet polgármester. Nekem ez megadatott. Örömmel tölt el az is, hogy az önkormányzat eltelt több mint tíz esztendejét nagyon sokan értékelik eredményesnek, ezért is ösztönöztek, ösztönöznek arra, hogy egy más politikai síkon, nevezetesen a Parlamentben vállaljak feladatot, és majdani tevékenységemmel így segítsem tovább Újpestet. Ez irányú javaslataikkal a választópolgárok, civil szervezetek és a városrészben tevékenykedő konzervatív értékrendet képviselő pártok egyaránt megkerestek. Jelzésüket nagyra értékeltem, s amíg az 1994-es és az 1998-as választásokra készülve viszonylag gyors döntést hozva elhárítottam a felkérést, úgy véltem, korai lenne még ez a lépés, most hosszabb ideig fontolgattam a döntés meghozatalát.- Négy- illetve nyolcéves polgármesteri, azaz önkormányzati múlt ismeretében miért lett volna korai a politikai pályamódosítás?- Úgy véltem, a városrész vezetőjeként, alpolgármester társaimmal együtt dolgozva sok még a tennivalónk, ahogy a versenyszférában mondanák: számtalan kihívásnak, feladatnak kellett még megfelelnünk. Olyan feladatok megvalósításába kezdtünk bele, amelyeket szerettünk volna magunk befejezni. Talán elegendő, ha csak annyit említek, sokat dolgoztunk azért, hogy Újpestnek legyen például színháza, galériája, a fővárosban egyedülálló ingyenes tankönyvtámogatása, több új orvosi rendelője, diákösztöndíja, széles alapokon nyugvó szociális ellátó rendszere, elismerten jó közbiztonsága, többféle kitüntetéssel adjunk rangot a legeredményesebben tevékenykedőknek, az Újpest pótlék jelentse a pedagógusok, közalkalmazottak megbecsülését, elkezdhessük önkormányzati lakásépítési terveinket, vagy éppen hosszú távon biztosítsuk a lakosság közösségeit támogató alapokat. Hosszú távra terveztünk és tervezünk ma is.- Ezek szerint a munka mára „bevégeztetett’’?- Vannak eredményeink, de legalább ennyi tervünk a folytatásra. És vannak tanulságos tapasztalataink arról, sok olyan feladat vár az önkormányzatokra, amelyet a helyi igényeket felmérő és jól ismerő parlamenti döntésnek, törvényhozói munkának kell elősegítenie. Éppen ezért hiszem és vallom, hogy a Parlamentben csak az a képviselő érhet el eredményeket, akinek van önkormányzati gyakorlata, vagyis képviselőként, avagy bizottsági elnökként, netán alpolgármesterként, illetve polgármesterként szerzett már közigazgatási és politikai gyakorlatot. Ezt a „politikai iskolát” - véleményem szerint - minden parlamenti képviselőnek ki kellene járnia. Azt is lényegesnek tartom, hogy az országgyűlési képviselő szinte napi kapcsolatban álljon városrésze polgármesterével és önkormányzatával, ossza meg a törvény-előkészítés idején vele minden lehetséges információját, és legyenek visszacsatolások munkakapcsolatuk során. Újpesten ilyen együttműködés csak az első választási ciklusban alakult ki, 1990-1994 között. Ennek hiányát viszont azóta érezzük.- A „politikai iskolát” kijárva, most érett volna meg a helyzet a váltásra, vagyis a képviselő-jelöltség felvállalására?- Inkább úgy mondanám: ez alkalommal hoszszú ideig mérlegeltem, mi lenne Újpest számára a legjobb, és ebből a szemszögből kellett elemeznem a lehetőségeket. Tisztában vagyok azzal, hiába van önkormányzati és városvezetői gyakorlatom, ha a magyar parlamenti választási rendszerben a vezető szerepet vállaló és kapó politikai pártok mellett csupán függetlenként alkothatok majd frakciót, ha megválasztanak képviselőnek. Hiszen gondoljon csak bele, bármennyire is népszerű ember például Kupa Mihály, a parlamentben egyedüli független képviselőként jelentéktelen szerepre kényszerül.- Önt a jelöltségben - az elképzelések szerint - a konzervatív pártok támogatták volna...- Igen. Ugyanakkor jómagámat annyira öntörvényű személyiségnek tartom, hogy vélhetően nehezen viselném a frakciók tagjaitól elvárható fegyelmet. Meggyőződésem, hogy Újpestnek olyan országgyűlési képviselőre van szüksége, aki mögött jelentős politikai erő is összpontosul, és a korábban említett feltételeknek is megfelel. Ezért döntöttem úgy, hogy továbbra is polgármesterjelöltként indulok a voksokért, és megköszönve, valamint nagyra értékelve a jelölés lehetőségét, nagyobb eredmény elérésére képes jelöltnek „adom át” a helyet.- Egy cseppet sem sajnálja, hogy így döntött? Hiszen ismét elszalasztott egy lehetőséget...- Tudom, hogy jól döntöttem. Jó szívvel támogatom Hock Zoltánt, Újpest alpolgármesterét, tudom, hogy a konzervatív pártok közös jelöltjeként, tizenkét évnyi képviselői, többéves bizottsági elnöki és majd tizenegy éves alpolgármesteri, vagyis városvezetői gyakorlattal eséllyel indul a parlamenti választásokon. Hock Zoltánnal tizenkét éve dolgozom együtt, ennyi éves ismeretség, munkakapcsolat sőt barátság után jó szívvel támogatom. Tudom, hogy a Parlamentbe bejutva, felkészültségével, tudásával, szorgalmával, óriási teherbíró képességével Újpest polgármesterének és a képviselő-testületnek egy magasabb politikai színtérről lesz partnere.- Városvezetőként nem fog hiányozni önnek az alpolgármester munkája?- Nem gondolok arra, hogy befejeződne a munkakapcsolatunk, hiszen a következő helyhatósági választásokig egyrészt együtt dolgozunk, másfelől Hock Zoltán ősszel is indul a választásokon. Tudása mellett éppen óriási teherbíró képessége a biztosítéka annak, hogy ha úgy hozza a választói akarat, mindkét poszton helytálljon. Meggyőződésem az is, hogy Újpest „ötről hatra” úgy juthat majd, ha minden politikai fórumon ott lesz az a tapasztalt politikus, aki helyzeténél fogva segítheti városrészünk további fejlődését, a helyi képviselő-testület munkáját. Bangha Katalin Ez alkalommal hosszú ideig mérlegeltem...
