Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-07-12 / 14. (220.) szám
2001.július 12. 11 Megújul a Clarisseum Lányok, akik keresik a fényképeket Alig néhány hete, egy nyár elejei szombaton szélesre tárták a Clarisseum kertjének kapuját. Korábban hirdetés jelent meg néhány női magazinban, hogy a Bányai Júlia Gyermekotthon találkozóra hívja egykori növendékeit. „Aki hallja, adja át!” - szólt a felhívás, amelynek hatására közel százan látogattak vissza ifjúságuk helyszínére. Az Ybl Miklós tervezte épület teljes felújítás előtt áll, így régi formájában a haj- ^ dani bentlakók utoljára járhatták végig a folyosókat és a hálótermeket. A nosztalgianapról és a hamarosan megújuló gyermekotthonról a tanév végével nyugdíjba vonuló igazgató asszonnyal, Szendrey Sándornéval beszélgettünk.- Bármely időszakról is beszélünk, a „bányais” lányok életéből mindig hiányzott a rendezett családi háttér, szinte valamennyien szociális és mentális problémákkal küzdöttekküzdenek. Az ön számára milyen tanulságokkal szolgált a sok-sok év utáni találkozás?- Legtöbben az „első” nemzedékből jöttek el. Itt voltak az ötven évvel ezelőtti gyerekek, akik immár felnőtt lányukkal, fiukkal, unokáikkal látogattak vissza. Az itt nevelkedett ötezer gyerekből most közel százzal találkozhattam újra. Ez elenyésző arány, mégis azt kell mondanom, óriási merítés. Azok jöttek el, akik szívesen emlékeznek rá, hogy itt nőttek fel, akiknek sikerült karriert csinálniuk. Közéjük tartozik a Miskolci Nemzeti Színház vezető színésznője - aki az egész napot velünk töltötte -, valamint egy fodrászüzletlánc tulajdonosa, és az a „gyerekünk”, akik tetoválószalont nyitott. Ők természetesen kiemelkednek az átlagból, de a többiek is rendezett, normális körülmények között élnek. Elmondhatom, hogy senki sem érkezett üres kézzel, mindenki hozzájárult valami aprósággal a nap sikeréhez.- Az elért pozícióra való büszkeség, vagy inkább az emlékek vonzották vissza az egykori bentlakókat?- Ezen a szombati napon mindenki érezhetően keresett valamit: szerették volna megtalálni azokat a perceket, amelyek idekötötték őket. Kollégáimmal készültünk egy kis meglepetéssel, és összegyűjtöttük a fellelhető fényképeket. Öt évtized fotói borították a falat. Aki családban nő fel, az fotókkal tudja nyomon követni a múltját, mert a család lefényképezi a gyerekeit. Aki nevelőotthonban nő fel, arról csak ritkán maradnak gyerekkori emlékek. Néhányan csalódottak voltak, mert róluk készült felvételek híján, csak a falakat mutathatták a gyerekeiknek. A Bányaiban hosszú ideje kéznél van a fényképezőgép. Nincs szükség ünnepi alkalomra ahhoz, hogy kezembe vegyem a masinát és elkiáltsam magam: - Gyerekek, ki akar fényképezkedni? Miután elkészültek a képek, kisebb részük albumba kerül, de ennél sokkal lényegesebb, hogy a lányok is kapjanak fotót, Szendrey Sándorné igazgató asszony a Clarisseum parkjában fogadta egykori tanítványait legyen majd mit megmutatniuk. Valaki azt mondta a találkozón: „Az, hogy most itt vagyok és élek, annak köszönhető, hogy valaha megsimogattak.” Sokan próbáltak emlékeztetni rá, hogy a kellő pillanatban segítettünk, máskor elhangzott egy jól időzített mondat. Az emlékekből az derült ki, néhányan megértették és meg is fogalmazták: „Hiába voltam drogos vagy alkoholista, hittek nekem!” Szép Károly né, Lenke - az első igazgató, ötven évvel ezelőtt - olyasmit tudott, amit más nem: ő maga volt a csoda! A találkozón őt is a vendégek között köszöntöttük; ma is itt él Újpesten. A Bányai nevelési elve régóta változatlan: képes vagy rá, meg tudod csinálni! Mindenkinek segítséget nyújtunk, de a döntés a gyerek kezében van. Szeretnénk a lányokat meggyőzni arról, hogy higgyenek magukban, s hogy minden ember önálló egyéniség. Akik eljöttek a találkozóra, hittek magukban.- Milyen benyomásokkal távoztak a vendégek?- A jól sikerült nap után ők fogalmazták meg, hogy folytatni kellene az összejövetelek sorát. Megalakult tehát a Bányai Barátok Klubja, és a jövőben volt növendékeink gondoskodnak róla, hogy a többiek bekapcsolódhassanak a programba.- A gyermekotthont hamarosan felújítják, ön azonban úgy döntött, nyugdíjba vonul. Miért?- Ez a találkozó nem búcsú volt, inkább egy megálló a gyermekotthon és mindnyájunk életében. Azért távozom, mert teljesítettem, amit ígértem a tantestületnek. 33 évet töltöttem e 117 éves épületben, amely fennállása óta gyermekeket fogadott a falai között. A gyermekvédelem speciális területén bebizonyosodott, hogy szükség volt a munkánkra. Legnagyobb büszkeségem a lelkes kollektíva, amely az épület felújítása után egy korszerű gyermekintézményben viheti tovább a stafétát. Szakmai tudásomat ezt követően szeretném egy kicsit más formában hasznosítani, és talán több idő jut majd a családomra is. Elárulom, hogy nagyon szeretnék főállású nagymama lenni.- Mikor és milyen átépítési munkák kezdődnek a gyermekotthonban ?- November végén indul az építkezés, amelynek nyomán - nyolc-tíz hónappal később - külsejében az Ybl Miklós tervezte eredeti formáját nyeri viszsza az épület, míg a belső tereket a 21. század színvonalának megfelelően alakítják ki. A fővárosi önkormányzat 270 millió forintot fordít a teljes beruházásra. A szakiskola épületei már készen vannak, és az iskola zavartalanul működik. Az átépítés után új korszak kezdődik a Bányai életében; a terveket együtt készítettük a gyerekekkel. A hálótermeket lakásszerű megoldások váltják fel, az otthonokat összekötő közös folyosó - akár egy társasházban - a szomszédasszonnyal történő beszélgetések színtere lehet. Valamennyi lakáshoz központi társalgó, amerikai konyha, étkező, előszoba, kamra és gardrób tartozik. A földszinten közös mosószalon, tornaszoba, konditerem és vasalóhelyiség áll a lányok rendelkezésére. A két-három ágyas szobák lakói megtanulnak önállóan gazdálkodni, háztartást vezetni, ruházkodni és - ha sikeresen pályáznak - még nyaralásra is jut pénz. A fenntartó döntése értelmében, a speciális problémákkal küzdő gyerekek - nem lakásotthonban, hanem ugyanebben az épületben - egy elkülönített egységben kapnak helyet. Összesen negyvenen laknak majd a felújított gyermekotthonban, amelynek egyik újdonsága a kortárs segítői képzés és munka 'esz- Rojkó A. Szép Károlyné a „Bányai” első igazgatónője - középen - a vendégek gyűrűjében (Fotó: Horváth D.)
