Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-06-28 / 13. (219.) szám
Kórusfesztivál 2001. június 6-tól 10-ig rendezték meg 01- mützben (Csehország) a XXIX. Olomouci Nemzetközi Kórusfesztivál és Versenyt, melyen 36 országból 105 kórus vett részt Európa számos országából, valamint a tengerentúlról. A kórusversenyt 16 kategóriában hirdették meg. Az újpesti Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola Kicsinyek Kórusából 44 gyermek utazott a fesztiválra. Az iskola életében ez volt az első alkalom, amikor a gyerekek ilyen rangos nemzetközi eseményen szerepeltek. Június 6-án reggel 7 órakor indultunk, nem is sejtve, milyen élményekben lesz majd részünk az ott eltöltött napok alatt. Este 7 órára foglaltuk el szállásunkat, mely 12 km-re Olmütztől, egy fenyves erdő közepén elhelyezkedő kempingben volt. Amikor nem énekeltünk, a gyerekek azonnal birtokba vették a kemping sportpályáit, és a lengyel fiúkórus tagjaival hatalmas focimeccseket játszottak. Június 7-én a gyerekek már reggel 6-kor az „udvaron” fociztak. Reggeli után meglátogattuk Bouzov várát, mely falucska kb. 40 km-re fekszik Olmütztől. Bár a vár csak néhány száz éves, hangulata Csipkerózsika várát idézi, s pincéjében mesefigurákkal teli panoptikum található. Ebéd után egyórás kóruspróbát tartottunk, majd hazamentünk pihenni és felkészülni az esti koncertre, melyet az egész együttes nagy izgalommal várt. Az esti hangversenyt egy másik kisvárosban, Unicovban tartották, egy olyan templomban, melyet elsősorban koncertteremnek építettek. Első szereplésünk kiválóan sikerült, melyben fontos szerepet játszott az is, hogy a terem nemcsak gyönyörű volt, hanem kiváló volt az akusztikája is, így a gyerekek hangja nagyon szépen csengett. A jól sikerült koncert után teljesen felszabadulva tértünk haza, megvacsoráztunk, és egy kis foci után mindenki nyugovóra tért. Június 8-án már délelőtt szerepelnünk kellett egy olyan koncerten, melyen a résztvevő kórusok egymásnak adtak műsort. Nagyon jólesett a többiek gratulációja a hangverseny után, s másnapra már „Sebastian”-ként emlegettek bennünket. Ebéd után a gyerekek városnézésre indultak, a zongorakísérő s a kórus karnagya a részt vevő külföldi kórusok karnagyai .számára rendezett fogadáson vett részt. A vacsora után mindenki lefeküdt, hiszen másnap volt a kórusverseny, melyet nagy izgalommal vártunk. Június 9-én a reggeli után beéneklés és rövid próba következett, majd 11-11.15-ig énekeltünk a kórusversenyen. Furcsa volt úgy a színpadra lépni, hogy előtte nem lehetett helyszíni próbát tartani. A gyerekeknek teljesen ismeretlen volt a helyszín, a zongorakísérőnek pedig a hangszer. Most is nagy érdeklődéssel hallgattuk az utánunk éneklő együtteseket, s csak reménykedhettünk abban, hátha nekünk is sikerül valamilyen díjat nyernünk. A hosszúra nyúlt délelőtt után átöltöztünk, és indulhattunk vissza a városba az eredményhirdetésre. Ezt e város Téli Stadionjában rendezték meg, ahova befért a 4500 énekes. Nagyon nagy volt az izgalom, és a részt vevő kórusok nagy szeretettel ünnepelték egymást. A díjakat kategóriánként osztották ki, s nem tudom leírni azt az örömöt, amit az jelentett, amikor meghallottuk, hogy a B1 kategória ezüstérmese a Pécsi Sebestyén Általános Iskola gyermekkórusa. Ebben a pillanatban felhangzott a „hajrá magyarok! kiáltás a többi részt vevő magyar kórus részéről, s azt az örömöt, ami akkor éreztünk, nem lehet szavakkal kifejezni. Egyébként 4 magyar együttes vett részt a fesztiválon, amelyek mindegyike nyert valamilyen díjat. Összesen 1 arany, 3 ezüst és 1 bronzérmet hoztunk el. Az eredményhirdetés után a gyerekek közül sokan sírva fakadtak, s a boldogságunk határtalan volt. Vacsora után elmentünk a győztesek koncertjére, melyen a zsűri által kiválasztott 5 kórus énekelt. A hangverseny után ugyan esett az eső, de ez most végképp nem zavart senkit, s a búcsúmeccset játszották a magyar és a lengyel fiúk a lányok lelkes szurkolása mellett. Észrevétlenül elszaladt az idő, s 10 óra után muszáj volt a gyerekeket ágyba küldeni. Csak az okozott kis szomorúságot, hogy letelt a 4 nap, s másnap haza kellett utaznunk. Június 9-én, reggeli után városnézésre indultunk, végre úgy, hogy nem kellett sehova sem sietnünk. Ebéd után elfogyasztottuk a megígért jutalomfagyit, s elindultunk hazafele. Eset 10 órakor, mikor az újpesti városháza melletti parkolóban a gyerekek meglátták szüleiket, lelkesen integetni kezdtek, majd míg a busz a piros lámpánál állt, hirtelen csönd lett, s minden gyermek leült a helyére. Úgy látszik, jól érezték magukat, mondogattuk egymásnak, s valóban egy-két perc múlva meg is kérdezték: nem lehetne visszamenni Olmützbe, ugye jövőre is elmegyünk? Hazaérkezésünk óta eltelt néhány nap, de az együtt átélt izgalmak és örömök még nagyon dolgoznak bennünk, s nap nem telik el anélkül, hogy ne emlegetnénk, milyen jó is volt nekünk együtt. Ez a pár nap ismét bebizonyította, hogy az együttes zenélés milyen fontos közösség- és emberformáló hatású, s a gyerekeknek egy életre szóló, örök élményt adott, melyet egyikünk sem fog soha elfelejteni. Ezúton is szeretném megköszönni Hock Zoltán alpolgármester úrnak és Bemard Meunier úrnak, a Nestlé Hungária Kft. vezérigazgatójának segítségét, hiszen az ő támogatásuk nélkül ez az utazás nem valósulhatott volna meg. Milibákné Megyesi Éva énektanár, karnagy Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola
