Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-05-17 / 10. (216.) szám
2001. május 17. ÚJPEST 17 Újpest, Tavasz utca 4. Gondolatok az első tizenöt évről Április utolsó hétvégéjén látványos szabadtéri programokkal várta Újpest közönségét az Ady Endre Művelődési Központ. /íz intézmény tizenötödik „születésnapjára” azok a művészek kaptak méghívást, akik gyakran lépnek fel sikerrel az „Ady" színpadán. Az évforduló kapcsán Horváth Emillel, a művelődési központ igazgatójával a helyi kulturális élet sajátosságairól és változásairól beszélgettünk.- Ugorjunk vissza tizenöt évet! Az első pillanattól ön bábáskodott az épülő művelődési központ felett?- 1985-ben neveztek ki igazgatónak, de már két évvel korábban műsorszervezőként dolgoztam Újpesten. Abban az időben kaotikus állapotok uralkodtak a közművelődésben; az intézmények a városrész különböző pontjain, funkciójuk számára alkalmatlan helyiségekben működtek. A régi „Ady” az Árpád út 66.-ban volt, a galéria egy szűk alapterületű épületben szorongott, az Árpád út egy másik részén. A látogatók elől eldugva, a Templom utca egyik háza rejtette a Berda József-emlékszobát. Amikor megszületett a döntés a művelődési központ építéséről, a tanácsi vezetés optimista vállon veregetéssel közölte, az új „Ady”-ban „kiváló lehetőséget kapunk a sokszínű, minden réteghez eljutó programok szervezésére, és mindenre jut majd pénz”. Átjártam az építkezés alatt, és megdöbbentő dolgokat tapasztaltam. Sem a tervező - egy észak-magyarországi iroda -, sem az építtető nem vette figyelembe, hogy az épület milyen célra készül. A használhatóságot senki sem tartotta fontosnak. Elég hangosan mondogattam a véleményemet, emiatt az építkezést felügyelő általános elnökhelyettes kitiltott a területről, hogy úgymond: ne zavarjam össze a munkásokat... A házat csak a nyitás után vehettem birtokba.- A Pompidou központot sem kedvelték meg rögtön a párizsiak. Kritikusai annak idején olajfinomítóhoz hasonlították. Önnek mennyi idő alatt sikerült megbarátkozni az „Ady” épületével?- Eleinte egy szerelőcsarnokra hasonlított, bevallom, most is van ebben valami... Jó két évbe telt, amíg megszoktuk, hogy ez valójában kulturális intézmény. Szőnyegezéssel, függönyözéssel nagyon sokat tettünk azért, hogy a színházterem színházteremre hasonlítson. Ez a helyiség eredetileg egy téglalap alakú „lovarda” volt, ahol neon világított. Hiányzott a színpad, és hiányoztak a reflektorok. E kellékek megléte, minősége nagyon sokat számít, hiszen amikor a kerület lakója megjelenik egy előadáson, az enteriőr, a látvány, a hangulat is meghatározó az emóciók kiváltásánál.- A kezdet kezdetén hogyan tudták becsalogatni „kerület lakóját”?- Egy területre nyitott kulturális intézménynek mindig alapvető problémája, hogy hogyan tudja behozni az embereket. Korábban, az üzemi rendezvényekre talán kötelező volt beülni, ide I. RÉSZ azonban soha. Az általunk tervezett programoknak - akár szórakoztató, ismereteket bővítő vagy közhasznú tanfolyamról van szó - mindig igazodniuk kell a lakosság igényeihez. Valamilyen módon fel kell keltenünk az érdeklődést. Az sem jó, ha rendkívül magas színvonalú dologgal előre szaladunk az időben, de ha utánakullogunk, az is a szakma bűne. Az elmúlt tizenöt évben olyan gyors fejlődésen ment keresztül a társadalom és az emberek gondolkodásmódja, hogy itt évente mást és mást kellett csinálni. A ’80-as évek közepén például még népszerű volt az ismeretterjesztő előadás műfaja, amelyen valaki diaképekkel illusztrálta külföldi útibeszámolóját. Ma már erre nincs kereslet, a legtöbben beülnek a saját kocsijukba és elutaznak a helyszínre. Ugyancsak a nyitást követően Csillagfény-diszkókat rendeztünk, ahol alkalmanként 1200-an szorongtak. Akkoriban ez a lehetőség még új volt, és a fiatalok ideözönlöttek. Később diszkók nyíltak a vendéglátóiparban, megnőtt a kínálat a területen, nálunk már „csak” 1000-en, 800-an, 500-an jelentek meg. Diszkót ma már nem rendezünk, de a fiatalok számára alkalmanként könnyűzenei hangversenyt - mint amilyen a május 18-i Republic-koncert -, igen. Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház megnyitása óta kimondatlanul is megosztjuk a közönséget. Mi elsősorban a felnőtt lakosság igényeit kívánjuk kielégíteni.- Léteznek „örökzöld” programok?- Másfél évtizede még úgy fogalmaztam, az emberekben igény van a közösségi életre. Napjainkban azt mondom: óriási szükség mutatkozik a társasági életre, a társas szórakozásra. Erre példa néhány rendezvényünk, amely még a régi „Ady”-ban indult, és a népszerűsége azóta sem csökkent. Ilyen a vasárnapi Öt órai tea, amelyet negyed százada télen-nyáron elmaradhatatlanul megtartunk. Érdekesség, hogy ma is ugyanaz a háromfős Hangulat zenekar muzsikál, és 200- 230 vendégünk szórakozik ezeken a délutánokon. Ugyancsak nagy hagyományokkal rendelkezik a havonta meghirdetett, szombat éjszakai báli rendezvényünk, amelyre elővételben elkelnek a jegyek. Ezekre a programokra kb. 70%-ban törzsközönség jár. Mára a tízéves Újpest Színház előadásainak is kialakult a kerületi törzsközönsége, de említhetném a mozgásművészeti tanfolyamokat is, amelyeket eredetileg a 20 és 30 év közötti hölgyek részére szerveztünk. Kitűnő oktatónk: Péter Márta balettművésznő olyan magas színvonalon dolgozik, hogy egykori tanítványai ma már a gyerekeikkel járnak hozzá. Régi igazság a szakmában, hogy csak olyat szabad csinálni, aminek hitele van, ami minőség, mert kizárólag így várhatjuk el, hogy legközelebb is eljöjjenek az emberek.- Hogyan, milyen módon tervezik a programjaikat?- Az elmúlt évben 536 tevékenységi formát végeztünk, ennek minden óráját, minden hetét, minden hónapját megterveztük előre. Felmértük a kiadás és bevétel egyenlegét. Folyamatosan ellenőrizzük a programok látogatottságát, mert szem előtt kellett tartanunk, hogy hasznosan gazdálkodjunk. Ilyen módon tavaly több mint 70 millió Ft bevételre tettünk szert. Ebben az öszszegben a bérleti díjakból, tanfolyamokból, a szórakoztató rendezvényekből és a színházjegyekből befolyt bevétel szerepel. Az épület adottságai arra ösztönöznek, hogy rendkívül sokféle programot szervezzünk, mert csak akkor tudjuk kihasználni valamennyi helyiségünket. A legnagyobb szakmai bűn, ha a berendezett helyiségek üresen állnak.- Az elmúlt tizenöt évben akadt-e példa váratlan sikerre vagy bukásra?- Nagyon nagy csalódásunk nem volt, mert árgus tekintettel figyeltük, hogy az adott időszakban mire fordítsunk pénzt, energiát. Előfordult azonban, hogy nagyon sok szervezési munkát öltünk bele egy-egy fajta dolog indításába, amire végül a vártnál kevesebben jelentkeztek. Az ellenkezőjére is volt példa, amikor szinte oda se figyeltünk, és rengetegen jöttek. A tervezés időszakában a közönség igénye még kiszámíthatatlan, nálunk nem lehet kiegyenlítetten szervezni. Ősszel jóval szélesebb kínálatot hirdetünk meg, mint amennyi tanfolyam végül elindul. A lakosság nem vesz mindent igénybe, mégis azt kell mondanom, hogy az év során, összességében minden helyiségünk kihasznált. Rojkó A (folytatás a következő számban) A tizenötödik születésnapon fúvószenekar és majorette-ek vonultak végig a városrész főutcáin (Fotó: Horváth D.)
