Újpest, 2001 (9. évfolyam, 1/207-25/231. szám)
2001-04-05 / 7. (213.) szám
2001. április 5. ÚJPEST 9 lep a pára, mindenki fulladozik. Bár az összedőlt házak egykori lakói néha irigylik azokat, akiknek megmaradt a házuk, az idelátogató bizton érzi: nincs miért irigykedni egymásra. Sorsuk közös. Mi is közösen látunk az egységcsomagok elkészítéséhez. A Vöröskeresztes Marika elmondja: igyekszünk azonos tartalmú és értékű csomagokat készíteni. De a kínálat többsége adomány, ki mit küldött. Van olyan doboz, amelyek tartalma csak a bontáskor derül ki. Második körben pedig a takarókat, ágyneműket rejtő zsákokat bontjuk ki. Mi, pestiek, gyorsan nekilátunk a párás melegben, megosztjuk a feladatot. Ki a cukrot, ki a lisztet, a rizst, más az étolajat, a száraztésztát, a konzervet, a hipót, a csokit, a szappant, az instant levest teszi a körbejáró és egyre nehezebb zacskókba. Előkerül egy letépett sárga papír is, amely körbe jár a várakozók között, rajta egy sornyi szöveg: „együttérzéssel az Angol Tagozatos Általános Iskola diákjaitól"... És erre előjönnek a könnyek... Azután vannak „célzott” termékek: bébiétel, pelenka... sőt egy nagy dobozban vadonatúj márkás melltartók sorakoznak. A helyzet nem olyan, hogy ezen elmosolyodjunk, senki sem tesz kétértelmű megjegyzést. Normális esetben bezzeg helye lenne a tréfának! De így a pelenka mellé sorakoztatjuk a dobozt, jelezve, akinek szüksége van erre, vegye el, vigye haza. Az asszonyok nemsokára szatyrokkal, kosarakkal állnak sorba. Megkezdődik az osztás. Az árú átvétele szervezetten, folyamatosan zajlik. Mindenki kap egy nagy zacskó mosóport is a csomag mellé, és ráadásként 5-6 narancsot. Az óvodavezető azt kéri: ^először az jöjjön, akinek összedőlt a háza. A sorban azonban nincs lényeges változás, alig akad helycsere... Azután a távozók láttán híre megy Gulácson, hogy adomány érkezett, jön az is, akit ugyan most nem hívtak ide. Elküldeni azonban senki sem küldenek el, legfeljebb egy-egy megjegyzés hangzik el, kik azok, akik már „jól jártak” egy-egy adományosztás során. Konzervből, tyúkpástétomból szerencsére túlkínálat van. Egy külön zacskóban ebből és pogácsából, habcsókból tartalékolunk az ovisoknak, akik a tervek szerint talán április 2-ától ismét itt lesznek... Azután egy fiatalasszony érkezik, elsősorban rizs érdekelné, mert a kisgyereke lisztérzékeny, nem mindegy mit eszik. Rizs már nincs. Bébiétel van és jó tanács, hogy feltétlenül beszéljen a védőnővel, a gyermekorvossal mit lehet tenni. Azután konzervet adunk búcsúzóul és egy ötletet: talán lesz a településen olyan aki kapott rizst és esetleg konzervre elcserélné... Próba szerencse... A takarók és az ágyneműk pillanatok alatt elkelnek. Nem jutott mindenkinek. A ruhaneműért később jönnek vissza. Az üres dobozok között tehetetlenül állunk, tudjuk, nincs az az árumennyiség amely ne talált volna gazdára. A helybéliek közül már csak az óvoda dolgozói vannak velünk, akik nem győzik köszönni a segítséget. Felszakadnak a felületesen összeforrt sebek, felidézik a közelmúlt vészterhes napjait, az újrakezdés kínjait. Nem is vidéken járnánk, ha evés nélkül engednék vissza a messziről jött látogatót. Rántott hús, Énekelt az ifjúság... Az aranyminösítést elérő kisgimnazisták kórusa a Babits Mihály Gimnáziumból. Vezényel: Sillye Gergely. Emlékezetes percek: A muzsika hangjá-t a gyerekek együtt szólaltatták meg a színpadon Borosné Kézy Zsuzsa igazgató asszonnyal. A Bőrfestősök kórusa bronz minősítést kapott. Az újpesti általános és középiskolák Éneklő Ifjúság hangversenyére - amelyet az Újpesti Pedagógiai Szolgáltató Központ szervezett - nagy érdeklődés mellett március 23-án került sor az Ady Endre Művelődési Központban. A hangversenyen történő bemutatkozás során, nemcsak a fellépési lehetőség jelentett örömet a kórusoknak, hanem az iskolák kérésére a kórusok minősítését is elvégzi a karnagyokból álló zsűri és a Kóta. A hangversenyen a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola kicsinyek kórusa, valamint az iskola nagykórusa, a Szigeti József Utcai Általános Iskola furulyaegyüttese, a Szőnyi István Általános Iskola kicsinyek kórusa, a Nyár Utcai Általános és Szakképző Iskola,- a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium,- a Szűcs Sándor Általános Iskola,- a Bőrfestő Utcai Általános Iskola,- Homoktövis Általános Iskola, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola Camerata piccola és kamarakórusa, valamint a Babits Mihály Gimnázium kisgimnazisták kórusa, a gimnázium vegyes kórusa, valamint a Könyves Kálmán Gimnázium vegyes kórusa lépett fel. A hangversenyen közös éneklésre is sor került, az egyesített kórust a Bajza József, az Érzsébet Utcai, a Német Tagozatos, a Szigeti József Utcai és a Szőnyi István Általános Iskola tanulói alkották, a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola hangszeres tagozatának növendékeivel. A nagysikerű kórushangversenyt követően elkészültek a minősítések, ennek eredményeként arany minősítést kapott a Babits Mihály Gimnázium kisgimnazisták kórusa, ezüst minősítést a Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium kórusa, bronz minősítést a Bőrfestő Utcai Általános Iskola kórusa. Az év kórusa A fővárosi középiskolák énekkarainak minősítő hangversenyére a Fazekas Mihály Gimnázium színháztermében került sor március 30-án. A rendezvényen a Babits Mihály Gimnázium vegyeskara arany minősítést kapott, kiérdemelte továbbá a legjobb hangzású kórúsnak odaítélt különdíjas valamint az „év kórusa” kitüntető címet. sült krumpli kerül az egyik házban az asztalra. Kínálják a híres szatmári szilvapálinkát is, amely bizony jól esne a nyirkos hidegben, de a „vezető állásra” való tekintettel lemondunk róla. Bár eddig még soha nem találkoztunk, mégis tegeződésre váltunk át mindannyian. Ez a bizalom jele. Késő délutánra jár az idő, mire útnak indulunk. A sártengerből kijövő járműveink nekünk a menekülés lehetőségét nyújtják. De mi lesz a hátrahagyottakkal? A kérdésre a természet adott választ Gulácson... A gólyák már fészket raknak, az áradó Tisza megteremtette számukra az élet folytatásához a feltételeket. Azt már csak remélni tudjuk, hogy a gulácsiak is néha felnéznek az égre, de legalábbis a villanypóznák tetejére. A visszafelé vezető út hosszabbnak tűnik a valóságosnál. Most mi vagyunk a „felvezetők”, utánfutónk üresen pattog mögöttünk. A visszapillantó tükörben figyeljük a bennünket követő vöröskeresztes útitársakat. Jócskán tíz óra után érünk Pestre. Mint ahogyan másnap kiderül, senkit sem kellett elaltatni, de még egy nap kellett ahhoz, hogy egyáltalán beszélni tudjunk egymással és kollégáinkkal a látottakról. A Babitsosok a hátrahagyott holmikat átviszik a Templom utcai Vöröskereszt „bázisra”, hogy mielőbb a rászorultakhoz jusson. A Vöröskereszt szervezet pedig folytatja a gyűjtést, az árvízkárosultakért. A helyi szervezet munkatársa úgy véli: 2-3 hónap múlva ismét útnak indul autónyi rakományával a Tiszahátra. Az biztos, hogy mi először jártunk Gulácson. Ámbár lehet, hogy nem utoljára... Bangha Katalin Köszönjük a segítséget! A IV. kerületi Vöröskereszt gyűjtést szervezett az árvíz súlytotta Gulács település lakói részére. Felhívásunkra az alábbi iskolák jutatták el adományaikat: Bajza József Általános Iskola, Bőrfestő Utcai Általános Iskola, Szigeti József Utcai Általános Iskola, Árpád Fejedelem Általános Iskola, Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium, Angol Tagozatos Általános Iskola, Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola, Erzsébet Utcai Általános Iskola, Babits Mihály Gimnázium, Kozma Lajos Faipari Szakközépikola. Győrfi Lászlóné kerületi munkatárs Magyar Vöröskereszt Az újrakezdés hirdetője: fészket rak Gulácson a gólya.
