Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-10-27 / 21. szám
Békére várva A tánccsoport itthon maradt tette volna elő például a néptánccsoport izraeli fellépése is. Vendéglátóinkkal együtt most abban reménykedünk, hogy a jövő év tavaszán utazhatunk. Ismét van mit várni, van miért készülni, esetlegesen tovább bővíteni a tánccsoport műsorát. A közel-keleti mielőbbi béke a mi utunk feltétele. reples es együtt eltöltött egy hét során nemcsak ismeretséget, de barátságot is közöttünk lián Komával, a Bet Danny vezetőjével, Sheli Go- nen-Segallal, a tánccsoport,- és Zezi Lehanaval, a zenei vezetőjével, éreztük, hogy ők is nehéz órákat éltek át, hiszen készen volt a program, amely sok munkát és körültekintést kívánt részükről is. A családok készen álltak diákjaink fogadására, elhelyezésére. Mindezek ismeretében megköszöntem vendéglátóink megértését, a toleranciát, amellyel az út lemondását fogadták. Utaltam arra, a tolerancia, a más népek megismerése gimnáziumunkban nagy nevelő erő. Ezért ösztönözzük számtalan lehetséges formában aiaKjaink külföldi tanulmányútjait, s ezt segíA közös fellépés újpesti emléke: a Babits Gimnázium néptánc csn- portja az Ifjúsági Ház színpadán. Tel-Avivban minden készen állt a fogadásukra. (Fotók: Horváth Dávid.) Nemcsak mondják, tudják is : Olvasni jó... A millenniumi esztendőt a Testnevelés Tagozatos - Munkásotthon utcai - Általános Iskolában az olvasás éveként is nyilvántartják. Nem mintha mellőznék a könyvforgatást az oda járó diákok, gazdag az iskola könyvtári gyűjteménye is, de mégis úgy vélik a tanárok és a tanulók : nem árt, ha időnként egy-egy témának nagyobb figyelmet szánnak. ( így került sor egy korábbi alkalommal a víz témahét során a víz teljes körforgásának megismerésére, vagy éppen az olimpia eszméjének mélyebb megismerésére és újabb a sportversenyek megrendezésére.) Persze az olvasás éve, időben is hosszabb az előbb említett programoknál, vonzerejét több hónapon át fenntartani nem semmiség. A tantermek falát plakátok színesítik, az osztály névsorok mellett az is szerepel: szabadidejében éppen ki melyik könyvet olvassa. Egy jó könyv sztorija azután szájról-szájra jár, s a könyvek is kölcsönkönyvekké válnak. A sikeres Luca-napi vásárok ötletét továbbfejlesztve a diákok iskolai antikváriumot nyitottak, ahol az otthonról behozott, kiolvasott, esetleg ajándékként több példányban megkapott könyvek - jelképes áron - gazdát cserélnek. Az olvasás évének azonban a legjelesebb eseménye annak az olvasókuckónak az avatása volt, amelyet a diákok az iskola legfelső emeletére felvezető lépcsőfordulóban alakítottak ki. A meghitt, könyvekkel teli olvasósarok kedves és látogatott helye lesz a Muki-suliba járóknak. A gyerekek egybehangzó véleménye szerint még akkor is, ha véget ér az olvasás éve... bk (Fotó: Horváth Dávid.) Képletesen szólva, már valamennyien becsomagoltunk, amikor egyik napról a másikra aggasztóbbak lettek a híradások - mondja Dr. Kö- vesdi István igazgató. mieioDDi viszontlátás reményében búcsúztak el az augusztusban Újpesten, nevezetesen a Babits Mihály Gimnáziumban vendégeskedő izraeli tánc- együttes és zenekar tagjai a vendéglátóiktól. Ám a lapunkban is több alkalommal „beharangozott" program, a gimnázium húsz tagú néptánccsoportjának októberre tervezett Tel- Aviv-i útja elmaradt. (A tánccsoport meghívását megelőzően, két évvel ezelőtt, a gimnázium énekkara szerepelt nagy sikerrel Izraelben. A kulturális együttműködés során két évente terveznek találkozót a közel-keleti ország és az újpesti gimnázium képviselői. ) A resztetekről Dr. Kövesei iSivam, a Dauús íviiiiáiy Gimnázium igazgatóját kérdeztük:- Valóban a viszontlátás reményében, sőt biztos tudatában búcsúztattuk el vendégeinket augusztusban. Ugyanis több hónapos előkészítő munkát, számtalan próbát és fellépést magunk mögött tudva, egy jól előkészített program ismeretében vettük át a repülőjegyeket az október 10-i Tel-Aviv-i repülőgép járatra. Útunk költségeit a gimnázium alapítványa biztosította és a szereplő diákok családjai is anyagi áldozatot hoztak. Mivel nem mindennapi vállalkozásról volt, van szó, alapítványunk számára további támogatókat kerestünk és találtunk. Pályáztunk az önkormányzat civil alapjához, segítettek továbbá cégek, vállalkozók, akik ily módon is elismerték diákjaink tehetségét, és azonosultak céljainkkal. Képletesen szólva már valamennyien becsomagoltunk, amikor szinte egyik napról a másikra egyre aggasztóbbak lettek a híradások a Jeruzsálem területén folyó utcai harcokról. Bár néptánccsoportunk elsősorban a Tel-Avivban lévő Bet- Danny ifjúsági ház vendégszeretetét, és az ottani fellépési lehetőségeket élvezte volna, nyolc naposra tervezett utunk során természetesen messzebbre is vágytunk, vendéglátóink a programba iktatták Jeruzsálemet, és a Holt tenger környékét is . Az idő rövidsége miatt gyorsan kellett döntésre jutnunk. Három nappal a repülőjegyek átvétele után sajnos a visszaváltás - és az ily módon keletkezett anyagi veszteség felvállalása - maradt hátra, hiszen ilyen puskaporos levegőben diákokat és felnőtteket Izraelbe utaztatni egyaránt igen felelőtlen vállalkozás lett volna. Az azóta eltelt napokban egyre inkább megbizonyosodtam arról: jól döntöttünk, hogy itthon maradtunk. • Hogyan fogadták a vendéglátók a döntést ?- A döntést ránk bízták, ugyanakkor minden egyes telefonbeszélgetés során jelezték számunkra, hogy megértik aggodalmunkat, és meghívásukat természetesen továbbra is fenntartják . Mivel az augusztusi újpesti vendégsze-
