Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)

2000-06-30 / 13. szám

2Ööäjä^m ÜIPESr Újpesti dalárda Franciaországban (1. rész) i\ Idén 97 éves a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar. A nagy múltú dalárda május 31. és június 4. között igen szép sikerrel szerepelt Franciaországban, Nancy városában a XI. Nemzetközi Kórusfesztiválon. A szervezők - idén először - az énekkarokhoz közel álló, helyi sajtó képviselőit is meghívták a rendezvényre. Az Újpesti Önkor­I mányzat támogatásával, a Tungsram Férfikart az Óceán Televízió két fős forgató­csoportja - Fogas János operatőr és Prófusz József főszerkesztő kísérte el Nancy-ba. A vendégszereplésről, az útról másfél órás film készült, amelyet a nézők június 15-én láthattak az Óceán TV csatornáján. Azok kedvéért, akik a filmet nem láthatták, azonban szívesen olvasnának az újpesti énekkar sikeréről - tesszük közzé 1 j Prófusz József riportsorozatát. Autóbuszunk közel 18 órás út után érkezett meg Strassbourgba, e gyönyörű francia határvárosba (1. kép), ahol bizony őszi hideg, szakadó eső fo­gadott bennünket. A néhány órás városnézés vé­gére azonban kisütött a nap, mintha érezte volna, A lotaringiai főváros, Nancy főterére, a Las Stanislas Place-ra érve már kánikulai hangulat fogadott bennünket, s nem csak a jó idő miatt. Ide érkeztek sorra 21 ország kórusai, többek kö­zött Angliából, Argentínából, Csehországból, Egyiptomból, Görögországból, Izraelből, Japán­ból, Kongóból, Kubából, Lengyelországból, Lit­vániából, Macedóniából, Magyarországról, Olaszországból, az Orosz Föderációból, Pana­mából és Romániából. Büszkeséggel töltött el, hogy kis hazánkat 2 énekkar is képviseli, hiszen nemzeti színű lobogónk alatt (2. kép) a Tungsram Kodály Zoltán Férfikar mellett, a Pécsi Janus Pan­nonius Tudományegyetem Puaellae énekkarának tagjai is ott meneteltek. A méreteiben is impozáns tér, melyet a száműzött lengyel király, Stanislas Leszczynsky építtetett az 1750-es években apósa, XV. Lajos tiszteletére, le­nyűgözött csodálatos épületeivel, a kovácsolt vas mesterének; Jean Lamour erkélyeinek, kapuinak csipkeszerűségével (3. kép). Vendéglátóink a Hotel de Vilié, a vá­rosháza fogadótermébe kísértek, ahol a hivatalos regisztráció után a kórusok rövid bemutatót rögtönöztek. A magyar csapatnak már itt nagy sikere volt, hi­szen Erkel "Éljen a haza" című műve az 50 férfitorokból felszakadva nem csak minőségében, de hangerejében is oda­figyelésre késztette a közönséget. Ezt követően az énekkarok elszálláso­lása következett a helyi kórusok család­jainál. Minket a Nancy-tól 15 kilométer­re fekvő 5 ezer lakosú kisváros, Pulnoy látott vendégül. A fáradságos, hosszú út után kissé nyűgösen fogadtuk a hírt, hogy bár már közel az este, számunkra ez a nap még nem ért véget. Alkalmi idegenve­zetőink ismét Nancy-ba, a hatal­mas Zenith koncert-komplexum­hoz vittek minket, ahol olyan szín­vonalas hangversenyt láttunk-hal- lottunk, amely minden fáradtsá­gunkat feledtette. Meglepődve lát­tuk, hogy a borsos árú belépők el­lenére, hosszú, tömött sorok kí­gyóztak a bejárat előtt. (Megjegyzem, a fesztivál egé­sze alatt azt tapasztaltuk, hogy az alig 250 ezer lakosú város igen fogékony a kultúrára. Az itt élők a tv-nézés helyett szíveseb­ben választják az aktív kikapcso­lódást, szórakozást, hiszen program is akad bőven.) Ezen az estén Cerschwin "Porgy és Bess" cí­mű operájából három világhírű művész - Wil- helmenia Fernandez, David Lee Brewer és Jo­hannes von Duisburg operaénekes adott elő részleteket a "Nancy Lyric" szimfonikus zenekar kíséretével. Az est fénypontjaként az összevont, 300 ta­gú nemzetközi kórus is színpadra lépett. Az ezt követő napokon a program igen zsúfolt volt. Megkezdődött az igazi "fesztivál", melyet 1979-ben, egy közös évforduló ötletén felbuzdulva 3 helyi kórus alapított. Azóta általában két évente rendezik meg a nemzetközi találkozót. Idén 21 francia és 21 külföldi énekkar kapott meghívást e rangos zenei eseményre, s adott koncerteket folya­matosan, több helyszínen. A próbák és fellépések között azonban mindig akadt egy kis idő kikapcsolódásra, arra, hogy házigazdáinkkal ismerkedjünk. Pulnoy-ban, az alig 5 ezer lakosú telepü­lésen, 3 énekkar is működik. Akadnak, akik egyszerre mindháromnak tagjai. A fesztivál második, napján, egy közös próba után ebédre hívtak meg bennün­ket. Az ízletes francia ételek, a finom bo­rok elköltése után, a kórusok énekléssel oldották a nyelvi nehézségeket. Ezen az estén került sor a Kodály Zol­tán Férfikar első, nagyobb fellépésére Nancy-ban, a St. Sebastian templom­ban. Repertoárjukon Erkel, Kodály, Liszt és Bárdos művek szerepeltek (4. kép). Sikerük egyszerűen frenetikus volt. Kissé megdöbbentett bennünket az a látvány, hogy egy katolikus templom­ban a " közönség " állva, vastapssal fogad egy ze­neművet, de vendéglátóink megnyugtattak ben­nünket: - Nancy-ban, a fesztiválon ez már csak így szokás. Ilyenkor még a templom a zene, az ének­lés szentélyévé válik. A műértő közönség előtt aratott siker a kórusta­gokat annyira fellelkesítette, hogy éjfélkor még egy rövid, önként vállalt koncertet adtak a csodálatosan kivilágított Las Stanislas téren (5. kép). A magyar melódiák hallatára pillanatok alatt több száz fős közönség verbuválódott, s egyszer csak azt vettük észre, hogy egy nemzetközi karne­vál kellős közepén vagyunk. Ifolytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents