Újpest, 2000 (8. évfolyam, 1-25. szám)
2000-05-18 / 10. szám
OlPí V”*JÄ 1 2000. május 18. Könyvhét ürügyén Levelek a távolból Szőnyi István nevét ma már utca őrzi Újpesten. Immár 40 esztendeje, hogy a festőművész - a városrész szülötte - örökre letette az ecsetet. Halálakor Márai Sándor megrázó erejű, szívszorító megemlékezést olvasott fel a Szabad Európa Rádióban. 1960-at írtak, és ez az esztendő egy 30 évig tartó barátság kezdetét jelentette. A festő lánya: a Rómában élő Szőnyi Zsuzsa, Márai Sándor születésének centenáriumán adta közre az íróval folytatott levelezését. Szőnyi Zsuzsával a közelgő Ünnepi Könyvhét (június 1.-5.) alkalmából beszélgettünk. • A hazai könyvpiac „új felfedezettjét" Márai Sándornak hívják. A életmű gondozójaként a Helikon Könyvkiadó az író valamennyi kötetét megjelenteti, emellett - születésének századik évfordulója kapcsán-forrásértékű dokumentumok is napvilágot láttak. Ez utóbbiak közé tartozik a Kortárs Kiadó által kiadott Vándor és idegen című kötet, amely az önök levelezését tartalmazza. Hogyan került kapcsolatba Márai Sándorral?- Márai a háború előtt, 1938-39-ben sikeres író volt Magyarországon. Abban az időben a művészek közös kávéházba, baráti körbe jártak, így apám és Márai jól ismerték egymást. Később emigránsként ő is Olaszországban telepedett le, akárcsak mi a férjemmel. (Triznya Mátyás festőművész - a szerk.) Amikor apám 1960-ban meghalt, Márai a Szabad Európa Rádióban nagyon szép írással búcsúzott tőle. A megemlékezés szövegét egy levél kíséretében elküldte nekem... így kezdődött el haláláig tartó levelezésünk. Az író Salemóban lakott feleségével, Lolával, és ha feljöttek Rómába, vagy nálunk, vagy - ahogyan Pesten szerette - egy kávéházban találkoztunk. • Márai Sándor sohasem tért vissza Magyarországra. íróként hogyan viselte az emigrációt?- Jól beszélt angolul, franciául, olaszul, kitűnően németül. Annak idején - egyetemistaként - a Frankfurter Zeitungban jelentek meg cikkei. Családja 200 évre visszamenően Kassáról származott, a famíliát eredetileg Grosschmidtnek hívták. Mindezek ellenére, emigránsként mindvégig magyarul írt. Kizárólag írással foglalkozott, és ehhez elegendő volt, hogy a tenger közelében legyen egy kis lakása. Az otthonról jött látogatókat nem engedte közel magához. Csak kevesekkel találkozott, mert attól tartott, hogy utánaküldenek és hazacsalják. • A levelek arról tanúskodnak, hogy e különleges elkötelezettségű író megosztotta önnel szakmai és lelki problémáit...- Fiatal lány korom óta rajongtam Máraiért. Számomra ő a legnagyobb csoda. Valamennyi könyvét olvastam - ez minden írónak imponál - ezért szeretett engem. Külföldön maga adta ki könyveit, így eleinte nyomda-ügyben, majd a levelezésben segítettem. • A hetvenes évek végén Márai és felesége Olaszországból az Egyesült Államokba költözött, a levelezés azonban továbbra sem szakadt meg...- A házaspár néhány hónapos kisbabájuk halálát követően, magához vett egy kisgyermeket. A fiút Leányfalun ismerték meg, majd sajátjukként nevelték fel. Ragaszkodtak hozzá. A gyerek műszaki érdeklődésű volt, kizárólag miatta, és a magasabb színvonalú tanulmányi lehetőségek miatt vándoroltak az USA-ba. A fiatalember elvégezte az egyetemet, sikeres pályát futott be és családot alapított. 46 éves korában azonban váratlanul meghalt. Ekkor már Lola sem élt és Márai teljesen egyedül maradt San Diego- ban. Egyik levelében azt írta, a haláltól nem fél, csak attól, hogy mesterségesen életben tartják. 1989. februárjában végül önkezével vetett véget életének. • Márai munkáit néhány éve Nyugat-Európa is fölfedezte. Vajon minek köszönhető e kései siker?- A hatalmas érdeklődés magyarázata, hogy az író művei a megalakuvás nélküli életet sugározzák. Mára- inál a hős megszenvedi, hogy becsületes marad, de a saját lelkiismeretével szembe tud nézni. Korunk olvasója kissé megkeseredett, ezért a múltba vágyódik. Mintaként szolgál a századforduló, amikor még béke volt, és a polgári életforma rendjében az egyszerű emberek is jól éltek. Hajdan Észak-Olaszország a monarchia része volt, akárcsak Bécs és Budapest. A korszak kezd mitikussá válni, az olaszok egy része most fedezi fel „a régi” Bécset, Pestet és Prágát. Roberto Calas- so, az Adelphi Kiadó irodalmi tanácsadója alig két esztendeje francia fordításban elolvasta A gyertyák csonkig égnek című Márai regényt. Azóta a kötet 11. kiadását jelentették meg Olaszországban. A Vendégjáték Borsanoban című könyv a közelmúltban jelent meg francia, spanyol és német nyelven. A német kiadásból 130 ezer példányt adtak el egyetlen év alatt. 1 Könyvajánló Szőnyi Zsuzsa: Vándor és idegen Márai-levelek, emlékek “Az emigráns, aki a hazamenésre gondol, nem igazi emigráns. Hazamenni lehet, de csak úgy mint Ulysses: meghalni.” - írja Márai Sándor Béke Ithakában című könyvében. A száz esztendeje született író immár ismét “itthon van” és a sors sajátos fintora, hogy halálával keltek új életre munkái. Márai külföldön töltött éveiről, gondolatairól eddig csupán Naplója tudósított. Önkéntes száműzetésében elzárkózott minden olyan személyes találkozás elől, amelyet Magyarországról érkezett írók és rajongók ajánlottak számára. Szőnyi Zsuzsa könyvéből tudjuk, hogy Márai még Karinthy Ferenccel sem kívánt megismerkedni. pedig annak édesapja jó barátja volt. A kötet tehát valóban hiányt pótol, hiszen a levelekből kirajzolódik az itthon mellőzött író különleges világlátása. Személyes hangú beszámolóiból nem elsősorban a családi eseményekről értesülhetünk, inkább egy olyan magyar értelmiségi levélformában megírt jegyzeteit olvashatjuk, aki a társadalmi, politikai és kulturális folymatokról fejti ki bölcseletéit. Emellett természetesen - a levelek keltezése nyomán - jól követhetjük az író magánéletében, egészségi és lelki állapotában bekövetkezett változásokat. Szőnyi Zsuzsa gyakran segített az emigrációban született művek kiadásakor: a magyar nyelven szedő, megbízható nyomdák keresésétől egészen az egyes regényekben felhasznált adatok beszerzéséig számos esetben kért és kapott tőle segítséget Márai. A Rómából San Diegoba küldött utolsó levél dátuma: 1989. január 9. Az író még megkapta a levelet, válasz azonban már nem érkezett; a végzetes puskalövés február 21-én dördült el...Márai Sándor legszebben talán a Halotti beszéd című versében búcsúzott: ‘ ’Látjátok feleim szemtekkel mik vagyunk./ Por és hamu vagyunk./ Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek./ Össze tudod még rakni a Mar- git-szigetet?/ Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat./ A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat./ Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak/ Elporladnak, elszáradnak a szájpad alatt. A Kortárs Kiadó által megjelentetett kötet valamennyi nagyobb könyvesboltban megvásárolható. íMOWtoKWOMWOMMOWÍCC'WOÍWMWOOGWWW-OCWWCWMi'HMO-WíW Rojkó A. Kultúrával a nyugat kapujában Amatőr művészeti fesztivál újpesti részvétellel A közelmúltban lezárult a Magyar Millennium jegyében megrendezett művészeti fesztivál helyi selejtezősorozata. Az országos gálaműsorra 2000. augusztus 20-án kerül sor. Városrészünkben az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház adott otthont a két napos versenynek. A rendezvényen a különböző kategóriákban közel százan vettek részt. A fesztiválon az alábbi indulók jutottak a fővárosi fordulóba: Néptánc kategóriában: a Bem Florklór Egyesület (Művészeti vezető Oskó Endréné); Czigány Péter szóló táncos. Komolyzenei együttesek kategóriában: Az Erkel Gyula Zeneiskola vonószenekara Skripecky Istvánná vezényletével. Kórus kategóriában: A William Byrd Kórus Papp István vezényletével valamint a Babits Mihály Gimnázium Kamarakórusa Kazinczy Tamás vezetésével; a Könyves Kálmán Gimnázium Kamarakórusa Zalayné Füles Márta vezényletével. Komolyzenei szólisták kategóriájában: Kutrik Bence zongora, Kantó Zsanett gordonka. Sándor Adám oboa, valamennyien az Erkel Gyula Zeneiskola növendékei. Népdal-népzene kategóriában: Pálfy Júlia Anna, a Könyves Kálmán Gimnázium tanulója, a Boglárka Citeraegyüttes (Művészeti vezető: Bodnár Ferenc), a Meteorfolk Együttes (Hladony Attila vezetésével). Vers-és prózamondók: Baracsi Katalin, a Könyves Kálmán Gimnázium tanulója, Reiber Gabriella, a Babits Mihály Gimnázium tanulója, Szűcsné Baráth Zsófia. Felnőtt színjátszók: A „Csiribiri Színjátszó Csoport” (a Homoktövis Óvoda óvónői). Ifjúsági színjátszók: „Osztályszínpad" - a Babits Mihály Gimnázium csapata. Balatoni Teréz tanárnő vezetésével; „Berda Színpad" - a Bródy Imre Gimnázium csapata, Nagy Károly tanár úr vezetésével. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott és a fesztivál nyertese Fehér Éva, az Erkel Gyula Zeneiskola növendéke. (A budapesti fordulóban nem hirdettek ének kategóriát). Különdíjban részesült: az Újpesti Nyugdíjas Kamarakórus, Kovács Lajos karnagy vezetésével; Singh- Bahadar- Amar szaxofonos és Bozsó Sándor citerás, az Erkel Gyula Zeneiskola növendékei; Papp Irén nyugdíjas óvónő. A zsűri tagjai voltak: Budai Ilona énekes. Szitányi János, a Bartók Rádió zenei főszerkesztője, Szűts István zenész, Regős István zenész, főiskolai tanár, Schrötter Mária zenetanár, Borebély Sándor színművész, Hajdufy Miklós rendező, Sajóhelyi Gábor gimnázium igazgató valamint Käfer György klarinétművész. A verseny szervezői külön köszönetüket fejezik ki a fesztivál nyugdíjas résztvevőinek. A fesztivál helyi fordulóját Újpest önkormányzata támogatta, Szűts István zenész stúdiófelvétel készítését, Kántor Jenő, Tóth László, T. Selmán Ilona, Jozefka Antal képzőművészek alkotásaikat ajánlották fel a győzteseknek. Szőnyi Zsuzsa harminc esztendő levelezését adta közre
