Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-12-17 / 25. szám
mam Brichta Károlyként 1935-ben Újpesten látta meg a napvilágot, 14 éves korában szüleivel és ikertestvérével hagyta el Magyarországot. A család további sorsáról, saját tanulmányairól és diplomáciai pályájáról az Újpest újság olvasói 1997 nyarán olvashattak először. Őexcellenciája Joel Álon - 45 évi távoliét után -, Izrael állam nagyköveteként érkezett vissza, hogy „hazáját képviselje a szülőföldjén”. Újpest város szülöttének a képviselő-testület 1998-ban díszpolgári címet adományozott. A jövő esztendő első napjaiban a nagykövet úr külügyi szolgálata lejár, a diplomata nyugállományba vonul és visszatér Izraelbe. Örök emlék: 1998 augusztusában, a díszpolgári ünnepségen, az újpesti városháza dísztermében. Nagykövet úr, engedje meg, hogy mindenekelőtt az egykori újpesti polgárt és immár díszpolgárt kérdezzem a várossal kapcsolatos érzelmeiről.- Előző állomáshelyemről, Oslóból, annak idején jöhettem volna egyenes repülőjárattal is, de én a Bécsből induló szárnyashajót választottam. Nagyon jól tudtam - bár 45 évig nem jártam itt hogyha hajón utazom, az első amit még Budapest előtt meglátok majd, az Újpest lesz. A visszafelé út során mindez már megismételhetetlen... Ittlétem alatt többször nekem szegezték a kérdést, hogy mi köt engem Magyarországhoz? Készen állok tehát a válasszal: a magyar nyelv és irodalom, a kultúra, a magyar konyha és Újpest; azaz színek, ízek és Újpest. Ez a felsorolás nem egyszerűen frappáns, hetyke válasz, mert ezek tények. Néhány nappal ezelőtt, amikor félig hivatalosan, félig baráti- an elbúcsúztam Újpest polgármesterétől, erről a témáról is szó esett. Amikor Újpest városa díszpolgárrá választott a szülővárosomban, azt kérdeztem a város vezetőitől, vajon mivel érdemeltem ki e magas kitüntetést? Azt válaszolták, hogy eddigi életemmel, pályafutásommal öregbítem Újpest hímevét. Úgy vélem, hogy díszpolgártársaim névsora - hogy csak néhányat említsek: Kossuth Lajos, Wolfner nagyiparos, Szusza Ferenc, Somos András stb. - a jövőre nézve is kötelez. Továbbra is megteszem, ami tőlem telik, hogy Újpest eredményesen fejlődhessen. így számomra is természetesnek tűnt, hogy ez év december 8-án, amikor Göncz Árpád elnök úr a magyar-izraeli baráti kapcsolatok fejlesztéséért a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjével tüntetett ki, kérésemre dr. Derce Tamás, Újpest polgármestere is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget. Az elnök úrhoz intézett szavaimban is kiemeltem Újpest fontosságát a Magyarországhoz való kötődésemben. Újpest számomra a családi emlékeken túl az egykori zsidó hitközséget Is jelenti. Én abban a közösségben születtem, nevelkedtem, amelynek többségét deportálták. Korosztályomból Újpestre mindössze ketten tértünk vissza a testvéremmel. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy rövid idővel a megérkezésem után felkértek rá, vállaljam el az újpesti zsidó szeretetotthon fővédnökségét. Szívesen eleget tettem a kérésnek, és amikor tehetem, meglátogatom az ott élőket. December 5-én a Chanukka ünnepség keretében köszöntem el a hitközösség tagjaitól. Első beszélgetésünk alkalmával nagykövet úr azt mondta: szeretné beutazni és megismerni Magyarországot, mert gyermekkorában erre nem volt lehetősége. Elegendő idő állt rendelkezésére, hogy eljusson az ország minden sarkába?- A vidéket korábban valóban kevéssé ismertem. Nagyköveti küldetésem alatt azonban talán csak egyetlen város maradt az országban: Baja, ahová nem jutottam el. Különösen érdekes lett volna, ha a híres halászlé- főző-verseny idejére szervezem a látogatást, de ez sajnos nem sikerült. • Az újpesti halásziénál a bajai sem lehet jobb...- Bevallom, én különben sem kívánom az olyan halászlevet, amibe tésztát tesznek, Baján pedig erről van szó... Komolyra fordítva a szót, az ország minden tájára sikerült eljutnom, sőt barátaimmal alkalmam volt magánkirándulást tenni Erdélyben, majd Szlovéniában: a Mura-vidéken is. Utazásaim során igyekeztem összekötni a kellemest a hasznossal, azaz a turisztikai programokon kívül beszédeket és előadásokat tartottam, tárgyaltam a helyi intézmények vezetőivel, a baráti társaságok tagjaival. Legutóbb a Német Színház meghívására Szekszárdon jártam. Az Anna Frank és kora című kiállítás megnyitására kértek fel, majd bemutatták az Anna Frank naplója alapján készített előadást. A kérdésére válaszolva valóban úgy gondolom, hogy sikerült megismernem Magyarországot, és a különböző országrészeket. A legtöbb időt a Duna mentén töltöttem, de természetesen eljutottam a Tiszához is. • Arra kérem, foglalja össze, hogy a két ország kapcsolatában milyen változások történtek azalatt az idő alatt, amíg ön nagykövet volt!- Ahogy valaha mondták: „nem én fedeztem fel Amerikát”, hiszen korábban kiváló elődeim dolgoztak Magyarországon. Izrael és Magyarország a világ különböző térségeiben élő két kis állam, és éppen tíz éve, hogy újból fölvették egymással a diplomáciai kapcsolatot. A több évtizedes megszakítás nem Izrael hibájából, és nem Magyarország szabad akaratából történt. Az utóbbi tíz évben azonban rohamosan fejlődnek a kapcsolatok. A politikai relációk kitűnőek, a hétköznapok feladata ezeket mélyíteni és szélesíteni. A civil szférában megháromszorozódott a magyar-izraeli testvérvárosi kapcsolatok, és legalább megkétszereződött a baráti társaságok száma. A turizmus területén is látványos fejlődés tapasztalható. Ma évente 15-16 ezer magyar turista utazik Izraelbe, ugyanakkor legalább 70 ezer azoknak az izraelieknek száma, akik közvetlenül érkeznek ide. Sokan közép-európai kirándulás közben keresik fel Magyarországot, az ő létszámukat nem tartalmazza a fenti adat. Néhány évvel ezelőtt a Magyarországra látogató izraeliek óriási többsége azért jött, hogy gyökereit, kötődését ebben a kultúrkörben, ezen a nyelvterületen keresse. Ma már nem ez a helyzet: nagy többségük azért jön, mert itt jól érzi magát, úgy találja, ebben az országban megkapja azokat a szolgáltatásokat, amelyek a turisztikai világban szokásosak. A gazdasági fejlődés ugyancsak rohamos léptekkel halad. A külképviseletek - többes számban mondom, mert meg kell említenem Magyarország igen aktív kül------------------------ V H rf""11' a 11 1999. december 17. 1. Ili r -^1 k épviseletét Izraelben mindent megtesznek annak érdekében, hogy elősegítsék a kétoldalú kapcsolatokat. Ön néhány nappal ezelőtt nyitotta meg az izraeli kereskedelmi hét rendezvénysorozatát...- Februárban lesz két éve, hogy országaink között életbe lépett a szabadkereskedelmi egyezmény, azóta jelentősen megélénkült a kétoldalú kereskedelem. A magyarországi izraeli beruházások nagyságrendje ma már meghaladja a 700 millió dollárt. Ez az adat nem csupán Budapest, hanem az ország egész területére vonatkozó befektetéseket fejezi ki és hangsúlyozom, nem állami, hanem magántőkéről van szó. Mindez azt jelenti, hogy az izraeli üzletember itt olyan gazdasági klímát talál, amellyel elégedett. Egyes vállalkozások Magyarországon kívánják létrehozni regionális központjukat, mert itt találják meg Közép-Európa legstabilabb gazdaságát, és az infrastruktúra is fejlettebb mint a régió más országaiban. A kétoldalú kapcsolatok akkor lesznekrigazán kiegyenlítettek, ha eljutunk odáig, hogy a magyar tőke is befektet Izraelben. Erről jelen időben még nem beszélhetünk. Kulturális téren ugyancsak szélesedik, bővül a kapcsolat; az izraeli kultúra jelen van Magyarországon. • A 2000. év a keresztény világ számára különleges évszám. Az ön életében egy „magán évforduló” várható jövőre, hiszen 50 éve lesz annak, hogy Izrael földjére lépett...- A 2000. év azért foglalkoztat minket Izraelben, mert jelentős, fontos év Izrael állam számára. A második millennium a katolikus egyház szent éve. A pápa első alkalommal látogat el Izraelbe: a Szent Földre. Nagy a sürgés-forgás, mert mindenki számára biztosítani kívánjuk, hogy jól érezze magát. Ez nem egyszerű feladat, hiszen az átlagosnál milliókkal több lesz a látogatók, a zarándokok száma. Ami a „magán évfordulót” illeti, erre nem is gondoltam, de igaz. Valóban 50 éve élek Izraelben, és ez főként azt mutatja, hogy felettem is eljár az idő. Különleges öt évtizedet éltem át Izrael polgáraként és Izrael szolgálatában. A sors ajándéka, hogy külügyi szolgálatom éppen a 2000. év elején itt ér véget Magyarországon. Számomra fontos, hogy pályám nem csupán érdekes, de élvezetes is volt, hiszen ez a tény az, ami optimistává tehet - nem mondom, hogy a következő 50 évre -, de a jövőre nézve. • Vannak-e konkrét tervei? Gondolt arra, hogy esetleg könyvben foglalja össze diplomáciai emlékeit, tapasztalatait?- Higgye el, nagyon nehéz megmondani, hogy mit teszek, ha nyugállományba kerülök, mert még sosem voltam nyugállományban... Bevallom, könyvírási terveim nincsenek. Nézze, amikor az ember elbeszélget a környezetével, akkor sokan azt mondják: ha ön ennyi érdekes tapasztalattal rendelkezik, hogy-hogy nem írja meg mindezt egy könyvben? Igen ám, csakhogy ott az érem másik oldala, hiszen az élete folyamán mindenkinek megvan a maga története...- Szeretném, ha Újpest lakóinak ön mutatná be elsőként leendő utódját, Izrael állam következő nagykövetét!- Akiről szó van, egy nálam jóval fiatalabb, nagyon kedves hölgy: Sorérné Várnai Judit. O lesz az első izraeli nagykövet Magyarországon, aki ért és beszél is magyarul, de izraeli születésű. Nagyszülei és szülei Magyarországról származnak. 1975 óta dolgozik külügyi szolgálatban; korábban az ENSZ-nél, majd Washingtonban szerzett diplomáciai tapasztalatokat. Nagyon jó választásnak tartom, egyrészt, mert ma még nem mindennapos dolog, hogy egy hölgy képviseljen egy országot, másrészt tudom róla, hogy komolyan veszi feladatát, és nagy érdeklődéssel, ambícióval készül rá. • Nagykövet úr, szeretnénk remélni, hogy a jövőben is találkozhatunk Önnel Újpesten...- Biztos vagyok benne! A szigorú izraeli jogszabályok szerint, az a diplomata, aki betölti a 65. születésnapját, nyugállományba kerül. A paragrafus természetesen rám is vonatkozik, de ez nem akadályoz meg abban, hogy visszajárjak Magyarországra. És Magyarország számomra elsősorban Újpestet jelenti. Rojkó Annamária 13
