Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-12-17 / 25. szám
1999. december 17. Képviselők írják... ...című rovatunkban megjelenő írásokat képviselők írják. Az írásokat szerkesztőségünk változtatás nélkül adja közre... ÚJPEST Betlehemi láng világít az új évezred felé Nehéz évszázad végére érkeztünk. De a magyar évezred se volt könnyű. Volt tatárjárás, törökdúlás, két világháború a materializmusával és egyházüldözéssel, de Szent István országa mindig újrakezdi. Újpesten cserkésztábor volt 1928-ban. Sík Sándor írta a „Megyeri Hitvallást". Látta a pesti problémákat, de prófétáit. Idézet belőle: „Hiszek! A fűzben, amely odalent parázslik, És holnap este újra föllobog, És minden este újra föllobog, És föllobog délen és északon, Egy tűz, száz tűz, ezer tűz, Es föltüzel - piros zsoltár - az égre... ...Hiszek a tűzben, amely eljövendő... ...Hiszek a szélben, fürge cimboránkban... ...Hiszek a földben, ifjú szép anyákban..." Az élet: mindig újrakezdés. Most is várunk valamit, mert a cserkész mindig előre néz! Hosszú évtizedeken át nem lehetett elővenni a cserkészzászlót, cserkészkalapot, az árva- lányhajat. Ám az élet egyszer mindig jóra fordul. Ha jönnek is a problémák, nyüzsögnek is, a vége mindig jóra alakul. A rendszerváltás óta jön a karácsonyi fény, a láng: Betlehemből. Idén is jön. Hozzák a cserkészek a Bécsben átvett lángot. Annak ünnepélyes fogadása most a Szent Imre ciszterci plébániatemplomban; továbbadása pedig a budai Pálos Sziklatemplomban lesz. Sík Sándor előre látta, ami most történik, mikor megírta a Megyeri Hitvallást: Hiszek! Ezzel a hittel jön a láng. Mikor megszólal a karácsonyi éjféli harangszó, nyílik a templomajtó, és belép két öregcserkész: Schopper Fülöp és felesége, hozzák a lángot, a fényt. Erről a lángról gyújtjuk meg az oltárgyertyát, és kezdődik az éjféli mise. De a láng csak külső jelképe annak ami kigyúl ilyenkor a lelkekben. Most olyan évet kezdünk, amelyben már mindenütt azt keressük, ami összeköt bennünket, mert az összetartásban van az erő. Jön a betlehemi láng... Valami minden évben megérint bennünket. Mert volt egyszer egy karácsony. Jézus eljött közénk. Megszületett. Azóta minden évben megünnepeljük. Nemcsak hívők, hanem mindenki szerez valami örömet szeretteinek. Ezáltal a szeretet megsokszorozódik. Jegyezzük meg, hogy a szeretet annyiszor jön el hozzánk, ahányszor akarjuk, ahányszor kinyitjuk szívünket. Akár minden órában, vagy percben is tudunk örömet adni és kapni. Készítsük fel tehát lelkünket, hogy körülöttünk és bennünk hozzon gyümölcsöt az a szeretet, amelyet a Betlehemből érkezett láng jelképez számunkra. Köszönjük a lángot és a szeretetett Tarjányi Ferenc plébános egykori kiscserkész Mindannyiunk karácsonya elé Karácsonyi ünnepléskor nem kell nyüzsgés, hangos zene, rivalda, színház és utca, szükséges viszont a csendes környezet, a nyugalom, és a családias otthon melege. így ünnepel az ember, ki sokat vesződik az élet forgatagában, de bízni és hinni is tud. Most másod- rendűek a világproblémák, nem feszegetünk kényes kérdéseket, nem féltjük hitünket a modernnek álcázott romboló eszmei áramlatoktól sem, hanem ahogy anyagi erőnktől telik, fenyőfán, vagy legalább boróka ágon gyújtunk ünnepi gyertyát, emlékére annak a szent éjnek, mely égi fénytől lett világos... Világít mindannyiunknak, mert hitetlenség látóhatárán is van belőle annyi, amennyi a téli alkony bíboros sávjában van a napsugártól! A szent éj fénye örökkön világít, de elsősorban nem a földi hívsá- gokra, érdekekre, önző gazdaságra, hanem ettől a világosságtól több bizalom, több remény és szeretet, emberség, kitartás, valamint egymás megbecsülése sugárzik. Ez a világosság az a nagy hit, hogy Isten velünk van, hogy Ő a mi napunk, s életünk. Bennünk. S mert ilyen napvilág van nemcsak a fejünk fölött, hanem öntudatunk világában is, azért ünnep a karácsony! Meglehet, hogy valaki lekicsinyli a közönséges ember e szerény, egyéni életfeladatait, s kevés fontosságot tulajdonít az ünnep érzésének. Meglehet, hogy azt mondja, több tudással, ügyeskedéssel, pozitív gondolkodással fölényesebbé tehető az ember az élet harcaiban, s alkalmasabbá arra, hogy a létért való küzdelmet diadalmasan megvívja. Egy pillanatra sem tagadom, hogy ez is kell, de főleg az kell, hogy az ember önsúlyát, önértékét érezze, hogy benső világban legyenek minőségi méretei, értékei, hogy elementáris erővel jelentkezhessenek közjó iránti erkölcsi megnyilatkozásai. Legyen lelki erőnk, hogy életünk érthetetlenségei és igazságtalanságai fölé tudjunk emelkedni! Őrizzük lelkűnkben a biztos perspektívát, mely örök lámpás napi teendőink megoldásában! A karácsony ezt jelenti: jelenti a nagy hitet, a nagy bizalmat, és e hitből bizalomból fakadó belső egyéni átélést a közérdekben. Minél kegyetlenebb életünk mindennapi harca az emberibb megélhetésért, minél több keserűség keveredik a társadalmi fejlődésbe, annál inkább van szükségünk a karácsonyi nagy hit bensőséges, zárt világára a családi kohézióra, az idősebb nemzedék megkülönböztetett megbecsülésére, s van szükségünk az élet mechanikájával szemben, vele együtt a hit miszticizmusára. Szükségünk van egyfajta önmagunkba fordulásra, s a hitetlenséggel, az ellenérdekű blazírt- sággal szemben arra az értékelésre, mely önmagában találja meg az élet mélységét is, meg értelmét is. A karácsonyi szeretet nem naiv lelkek költészete, melyet erős szellemek majd balhiteknek, s babonának ismerhetnek föl, hanem a lélek sajátságos tájékozódása az élet ösztönei és vágyai, melyek a jobb élet elérése felé ösztönöznek. Nem lemondásról, alélt- ságról van itt szó tehát, hanem ellenkezőleg, felemelkedésről, bátor kiállásról, öntudatról, amely birtokában mindannyian egyéniségünknek megfelelően közvetíthetjük hagyományosan bevált keresztény és keresztyén erkölcsi értékeinket, életünk értelmét, mindannyiunk boldogságára. Úgy legyen! Opavszky Szilárd önkormányzató képviselő MIÉP frakció 0 11111
