Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1999-12-03 / 24. szám

1999. december 3. fimrcT U|PE5>I Jön a Mikulás! V asárnapról hétfőre virradó éjszakán bi­zonyára többezren próbálnak virrasz­tóm a gyerekszobák sötétjében. Persze ma már a legkisebbek is megismerik a szomszéd bácsit, aki ilyenkor vattaszakállt ra­gaszt, vagy a takaró alól lesik meg, amikor anya lábujjhegyen az ablakhoz oson. Lehet, hogy ma már a Mikulás sem a régi? Volt idő - pontosan az 1560 és 1611 közötti fél évszázad amikor Oláh Miklós püspök-prí­más Magyarországon elrendelte Szent Miklós napjának kötelező megünneplését. Az emléknap névadója: a kisázsiai Miklós püspök, Myra váro­sában tevékenykedett a IV. században. A december 6-i ajándékozási szokás több forrásból táplálkozik. Mindenekelőtt abból a legendából, hogy Miklós annak idején sajátos módon segített egy család három leányán. A lányok szegénységük miatt erkölcstelen életet akartak kezdeni, amikor egy éjjel a püspök annyi pénzt dobott be az ablakukon, amennyivel mindhárman tisztességes házassá­got köthettek. Egyes néprajzkutatók szerint az álöltözetes alak német területről került hozzánk, ahol a germán mítosz fő istenét, a jutalmazó és büntető Wotant váltotta fel. Maga a Mikulás cseh eredetű szó, a múlt szá­zadban terjedt el. A téli ünnepek ajándékozó lé­nyeinek egyébként más országokban is nagy hagyományai vannak. A német Frau Holle, a francia Pére Noel, de az orosz Gyedmaróz - azaz Fagy Apó - is részint szerencsét hozó, ré­szint ijesztő, démonikus lények. Vallásos legendák, pogány mítoszok és üzleti szellem egyesülnek ma már a téli Mikulás-szoká­sokban, amelyek „közös nevezője" a világ kü­lönböző részein az a joviális öregúr, aki ajándé­kot hoz, de néha morcosán büntet, s akit négy ország: Dánia, Finnország, Norvégia és Svédor­szág is a maga polgárának vall. A „mai magyar" Mikulás - akit az utóbbi év­tizedekben - Télapónak is neveztek - ezen a na­pon az áruházak előtt ugyanúgy megtalálható, mint az óvodákban, az iskolákban, vagy a ren­dezvényeken. Megrendelésre házhoz jön, meg­szemléli a gondosan kitisztított lábbeliket..., s egész évben ez az egyetlen nap, amiért őt okol­hatjuk, ha reggelre tele lesz a hócipőnk... roj­Kiállítás a nyugdíjasházban Az idősek nemzetközi éve alkalmából november Babits-nap ’99 Mindenki készült rá... „Kis és nagy gimnazisták” az aulában Négynapos ünnepségsorozattal emlékezett a Babits Mihály Gimnázium diáksága és tantestülete névadó­juk születésnapjára. A november 24-29. között lezaj­lott - immár hagyományossá vált - ünnepségsorozat kezdetét Babits Mihály sírjánál megtartott megemlé­kezés jelentette. Másnap, november 25-én került sor a IV. és XV. kerületi gimnazisták vers- és prózamon­dó versenyére. Éder Zoltán irodalomtörténész „Miénk a színpad” produkció: Chikány Dániel I. helyezett: Reiber Gabriella (Babits Mihály Gimnázium) II. helyezett: Mészáros András (Dózsa György Gimnázium) II. helyezett: Tanka Balázs (Újpesti Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium) III. helyezett: Adsch Gergely (Bródy Imre Gimnázium) A közönségdíjat Mészáros András (Dózsa György Gimnázium) vehette át. November 26-a - igazi diáknap volt, a gimnázium kis gimnazistái közül többen a „kedvenc költőm” té­makörben meghirdetett versmondó versenyen reme­keltek, ezzel egyidőben Don Quijote irodalmi kávé­házban várták az érdeklődőket, élménybeszámolók, diákelőadások hangzottak el. Az ünnepség keretében megkoszorúzták az aulában Babits Mihály emléktábláját, majd „Babits Mihály a katedrán” címmel Éder Zoltán irodalomtörténész és Jordán Tamás színművész elevenítette fel a költő, mű­fordító másik arcát, az oktatóét. Délután „Miénk a szín­pad” címmel a diákok léptek produkciójukkal a világot (is) jelentő deszkákra. A hét végét követően november 29-én László Károllyal, Svájcban élő irodalompártoló­val tölthettek el egy rendhagyó irodalomórát a diákok. Színpadon az Ages Együttes; középütt az együttes két Babits-os diákja: Hibsch Sándor és Szórádi Viktor. és Molnár Sándor 12-én az Újpesti SzEI Szociális Gondozó Szolgá­lata hangulatos kiállítást rendezett a Pécsi Sándor utcai nyugdíjas házban. Az épület társalgójában dr. Kiss Attila állította ki festményeit, a megnyi­tón Szabó Csilla magánénekes közreműködött. A rendezvényre meghívták valamennyi újpesti nyugdíjasház és idősek otthonának lakóit. Hollai Zsigmondné, a ház vezetője, valamint Radvánszki Edit, a III. számú gondozási központ vezetője - az ötlet kitalálója - folytatni kívánja e hagyományte­remtő kezdeményezést, így a jövő esztendőben több alkotónak is lehetőséget kínálnak műveik be­mutatására. (Fotó: Zalka I.) Jótékonysági árverés a hajléktalanokért Az immár öt éve bejegyzett, s ma már közala­pítvánnyá nyilvánított Szalmaszál a Hajlékta­lanokért Alapítvány kuratóriuma és névtelen önkéntes munkatársai idén ismét - már ne­gyedszer - megrendezik hagyományos árve­résüket az otthont nélkülözők javára. E nemes szándék sikeréhez adományaikkal a hazai kortárs képzőművészek, műgyűjtők, galériák járultak hozzá. Valamint a lakosságból mind­azok, akik évről évre apróbb-nagyobb tárgyi adományaikkal a megszokott és megszeretett bazárárverés sikerét segítik elő. S persze azok, akik eljönnek a műtárgy vagy a bazár árverésére, s vásárlásaikkal betetőzik mind­nyájunk közös igyekezetét. Az adományok gyűjtése december 10-ig között a Budapest V., Kálmán Imre utca 27-ben, az Iro­dagép-műszerészek Iparkamarája helyiségében folyik munkanapokon 10-18 óra között. A kalapács alá kerülő műtárgyakat kiállításon tekintheti meg a közönség. A megnyitó 1999. de­cember 15-én, 17 órakor lesz a Centrális Galéria (Bp. V, Nádor utca 11.) helyiségében. Megnyitja: Kepes András. A hagyományos mötárgyárverés idén a Centrá­lis Galériában lesz december 18-án 17 órakor. Árverező: Marsó Diána. Bazár-árverésünk december 19-én 17 órai kez­dettel várja a nagyközönséget a MUOSZ Andrássy út 101. alatti székházában. Az árverést Fábry Sándor vezeti. SZALMASZÁL A HAJLÉKTALANOKÉRT KÖZALAPÍTVÁNY

Next

/
Thumbnails
Contents