Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1999-11-19 / 23. szám

1999. november 19. Ú iocrcrr Frankfurti seregszemle A könyvvásáron jártunk Még négy nap volt a frankfurti könyvvásár kezdetéig, amikor meglátogattuk Kocsis Andrást, a Kossuth Ki­adó vezérigazgatóját, hogy egy interjúban szóljon ar­ról, kiadója milyen kiadványokkal képviselteti hazán­kat. Természetesen mi tudtuk, hogy az újpesti képző­művészek közül Szunyoghy András és Jozefka Antal könyvei szerepelnek az „ utaslistán". Akkor még gon­dolni sem mertünk arra, hogy ott a helyszínen is fel­vételeket készíthetünk a világ legnagyobb könyvbör­zéjéről. Néhány óra múlva azonban útnak indultunk. Október 18-án, hétfőn reggel elindultam Frankfurtba Prófusz József igazgató-főszerkesztővel és Szilva Ist­ván műszaki vezetővel, no és az Óceán Televízió ka­merájával. A szállásunk a város közelében volt, így kedden reggel már 9 órakor ott voltunk a hármas pavilonban, amely ez évben a magyarországi kiadókat látta ven­dégül. Akkor ott egy kicsit hihetetlen volt, hogy a délutáni megnyitóig minden készen lesz, de tudjuk, csodák azért vannak. A Kossuthnál is még éppen pa­koltak, a minket legjobban érdekló két könyv azon­ban már kint volt a polcon. Szunyoghy András: A ló művészeti anatómiája, illetve az Ember tragédiájá­nak Jozefka Antal által illusztrált kötete mind mejele- nésében, mind tartalmában méltón képviselte hazán­kat. A Magyar Kódex eddig megjelent kötetei és a koronázási ékszereket bemutató kiadvány külön ki­tűnt a Kossuth Kiadó polcain. Délelőtti körsétánkon ellátogattunk a környező pa­vilonokba is, így találtunk rá a legnagyobb német ki­adó, a Könemann standján Szunyoghy András anató­miai könyveire. Ez a kiadó már az első tárgyaláson felfigyelt a művészre, és úgy tűnik, a jövőben is szá­mítanak Szunyoghy András munkáira. A magyar pavilon első emeletén szintén egy kedves ismerősre bukkantunk Buták András személyében, aki kiállítótársaival együtt művészkönyveket hozott el Frankfurttá. Ha valaki nem ismémé ezeket a könyve­ket, tudnia kell, hogy olvasásra nem alkalmas képző- művészeti alkotásokról van szó. Buták úr elmondta, akik ezeket kedvelik, többnyire a könyvespolcot dí­szítik vele, vagy mindenképpen a lakás feltűnő pont­ján helyezik el. Ő személy szerint nagyon sok érdek­lődőre számított, hiszen művei egyediek, sokak szá­mára teljesen új művészeti ágat mutatnak be. Délutánra tényleg csoda történt, a magyar pavilon tel­jes pompájában várta a megnyitó felemelő pillanatait. Az október 13. és 18. között megrendezésre kerülő frankfurti könyvvásár díszvendége Magyarország volt, így a nemzetközi kiállítás - ahol 130 magyar író, költő mutatkozott be - Göncz Árpád köztársasági elnök be­szédével vette kezdetét. Göncz Árpád arra hívta fel a fi­gyelmet, milyen fontos egymás kultúrájának, irodalmá­nak ismerete, megismerése, hiszen ez egy új hidat je­lenthet a nemzetek kapcsolatában. Saját olvasói élmé­nyeit is megosztotta a jelenlévőkkel, és azzal a re­ménnyel nyitotta meg a vásárt, hogy a díszvendégnek legalább olyan jól sikerül majd a bemutatkozás, mint a vendéglátónak a vásár. A megnyitón Eszterházy Péter író aratta a legna­gyobb sikert, aki humorával, szellemességével a vá­sár kedvenc magyarja „címet” vívta ki magának. A házigazdák a magyar pavilont méltóságteljes­nek, ugyanakkor nem hivalkodóként jellemezték. Itt a kiadókon kívül világhírű magyarjainkról készült szobrok, országunkat bemutató fényképek, tárgyak voltak hivatottak megismertetni kultúránkat a látoga­tókkal. A tankönyvektől a szépirodalomig, az orvosi könyvektől a képzőművészeti kiadványokig a magyar könyvek teljes tárházát elhozták a ma­gyar kiadók. Szinte le sem tettük a kamerát, nehogy lemaradjunk valami fontos esemény­ről. A vásárra jellemző a nagy forgatag, a pezs­gés. Nos, Frankfurtban sem volt ebben hi­ány, hiszen a könyvbemutatókon túl kerek- asztal-beszélgetések, felolvasások, színházi előadások, koncertek gazdagították a prog­ramot. Sajnos a mi kiküldetésünk szerdán véget ért, már csak a csütörtöki adás miatt is igyekez­nünk kellett a hazatéréssel. Kicsit szomorú­an hagytuk ott a vásárt, hiszen nagy élmény ennyi magyarral és magyar könyvvel külföl­dön találkozni, személyesen látni a magyar írók si­kerét. A könyvvásárnak már vége, most folynak a különféle értékelések, illetve a rendezvény többol­dalú megítélése. Mivel később érkezett a kiállítás­ra, Jozefka Antallal éppen elkerültük egymást, így őt hazatérte után láttuk vendégül adásunkban, és úgy nyilatkozott, a pavilon lehetett volna szebb, ésszerű lett volna, ha nagy magyarjaink szobra alatt nevüket is megtaláljuk. Az élmény neki is fe­lejthetetlen marad, különösen, hogy személyes si­Nézzük először a színész szemével: Végre egy ké­zikönyv, amelyben a vidéki színész egyenrangú a fő­városival, a mellékszereplő a főhőssel, a kezdő a be­futott pályatárssal! Szerencsére nem színikritikus írta a szócikkeket, ezért a kötet mentes mindenféle rajon­gó vagy gonoszkodó, elfogultságtól csöpögő meg­jegyzéstől. Itt nem az utókor választja ki a legemléke­zetesebb szerepeket, hanem a színészek maguk sorol­ják fel mindazt, ami számukra fontos volt eddigi pá­lyájuk során. Ráadásul a portréfotókról is maguk dönthettek, így akad, aki e kötetben épp oly hamvas ifjú, mint hajdanán, ám a többség vállalta mai arcát. A közönség szemével: Végre megtudhatjuk, hogy mikor született a népszerű színész, aki kéthetente fel­tűnik egy szappanoperában. Az is kiderül, hogy ma már nem mindenki a Színház- és Filmművészeti Főis­kolán szerez diplomát, sőt, van aki oklevél nélkül lett vezető színésznő. Hosszabb lapozást igényel, hogy melyik kedvencünket melyik szerepében láttuk, vagy miben mulasztottunk el megnézni. A közel másfélezer szín- és előadóművész adatai - név, születési idő, ta­nulmányok, a pálya állomásai, díjak, kitüntetések, fontosabb színházi, film- és televíziós szerepek, vala­mint egyéb művészeti tevékenység — alapján összeáll bennünk a kép: ki kicsoda a hazai színészvilágban. A magyar pavilont a hazai kultúra 12 ismert személyiségének szobra díszítette kerekről számolhatott be. Számára kicsit fájdalmas volt, hogy Madách Imre művét, bár sokan Goethe: Faustjához hasonlítják, Németországban nem is­merik. Reméljük, Jozefka Antal könyve segít e mű népszerűsítésében. Még néhány hétnek el kell telnie ahhoz, hogy reá­lis képet alkothassunk a magyar könyvek iránti ér­deklődésről. Egy biztos és számunkra nagyon jó hír, a Kossuth Kiadó könyvei közül hat könyv iránt volt komoly érdeklődés, ezek között Szunyoghy András és Jozefka Antal műve is megtalálható, és ez minden­képpen sikerként könyvelhető el, és legyünk egy ki­csit elfogultak: újpesti sikernek. Mi pedig szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy mindezt személyesen is láthattuk, és reméljük vissza tudtuk adni a frankfurti könyvvásár hangulatát. Fodor Margó szerkesztő-riporter, Óceán TV A felvételeket Szilva István operatőr készítette médiái mellett Camolet­ti: Hatan pizsamában című vígjátékát több neves művész is fontosnak tartott szerepei között említi. A teljesség igénye nélkül, a sor élére az Újpesten élő Bessenyei Emma kívánkozik, majd Radó Denise, aki rendezőként mutatkozott be a városrész közön­sége előtt. Besenczy Árpád, Csonka András, Fehér Anna, Nyertes Zsuzsa, Román Judit és az alkalmi társulat többi tagja ugyancsak jelzik az újpesti pre­miereken játszott szerepeiket. A színházkedvelő közönség számára karácsonyi ajándékként ajánlható kötet kedvezményes áron meg­rendelhető a Magazin Holding Kft. címén: 1147 Bp., Ilosvay Selymes u. 34. Telefon. 252-3497, 252-1155. Fax: 251-3995. Rojkó A. Könyvajánló^ Új Kortárs Magyar Színészlexion

Next

/
Thumbnails
Contents