Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-10-08 / 20. szám
1999. október 8. ÚJPEST A Clarisseum egykor és most rész) Az Újpestet Palotával összekötő felüljáró helyén és környékén hajdan hatalmas őspark húzódott. A Károlyi grófok birtokán több száz díszfa és cserje hirdette a család nemes szándékát: a kultúra megteremtését. Az arborétum belsejében megbúvó épületegyüttes: a Clarisseum ma is áll, csak épp a zöld övezet helyett most az Árpád utat szegélyezi. A korábban szervesen összetartozó templom és a mellette álló internátus napjainkban elkülönülten működik. Az utca szintjéről aligha láthatunk a bástyaként terpeszkedő szürke betonfal mögé, ahol korunkban Budapest Főváros Önkormányzatának Bányai Júlia Gyermekotthona és Szakiskolája működik. Lépjük át együtt a küszöböt, és Szendrey Sándorné igazgatónő segítségével ismerkedjünk meg a falon túl élők múltjával és jelenével! Kis magyar neveléstörténet- Történetünk több mint száz esztendeje, 1884- ben indul, amikor Károlyi István menye, Komis Clarisse ajándékba kapta Istvántelket - kezdi a történetet az igazgató asszony. A grófnő a magyar gyermekvédelem megteremtőjeként írta be nevét a honi neveléstörténetbe, hiszen saját ékszereiből, vagyonából ezen a helyen, az újpesti szegénygyerekek számára építtette fel az ország első nevelőotthonát, és a hozzá tartozó templomot. A Clarisseum épületeit a Károlyi család építésze, Ybl Miklós tervezte. A cselédsorból származó diákok a népiskola hat osztályát elvégezve szakmát tanulhattak e falak között. Itt oktatták mesterségre az újpesti ipar munkásutánpótlását. A bőrös, szűcs, cipész szakma mellett iskolánkban működött Európa első műkertészképzője. Innen került ki a schönbrunni park főkertésze is. Az ifjúság lelki gondozásáról a Vincés apácák gondoskodtak. Több mint három évtizeddel később, az 1920-as években az otthont bérbe adták az államnak, amely fiú-nevelőintézetet rendezett be az épületben. Az oktatást a szalézi szerzetesek vették át. A pedagógiai munka a Milánóban működő Donbosco atya tanításai szerint folyt. Az olasz szerzetes szerint a bűnöző gyerekeknek esélyt és életlehetőséget kell adni. Ennek szellemében a szaléziak nyomdát is működtettek az otthon falai között. Később a rendet betiltották, de a templom továbbra is működött. 1944-ben, a nyilas uralom alatt zsidó- és kommunista gyerekeket egyaránt bújtattak az épületben. A pince falán lemoshatatlan vérfoltok jelezték ezt az időszakot. Az államosítás után az egyháznak el kellett hagynia a Clarisseumot, és a kor szellemének megfelelően az épületben pártiskolát rendeztek be. A Clarisseum 1999-ben Akkoriban történt, hogy az Ybl által készített hőlég- fűtéses rendszert - amely addig kitűnően biztosította valamennyi helyiség melegítését - megszüntették, a nyílásokat lefalaztatták és helyette 64 (!) kéményt építettek. Csodák nincsenek...- Az épület 1953 óta újra gyermekotthonként működik. Az elmúlt évtizedekben nevelkedtek itt óvodások, kisiskolás fiúk és ipari tanulók. A hetvenes évek végétől a sok problémával küszködő, nehezen nevelhető 14-18 éves lányok kerültek ide. Mindazok, akik ittak, zavarták a munkát, a hátsó padosok, a túlkorosak, a bagósok, a társadalom által „kiselejtezett” gyerekek. Az akkori ideológia szerinti megfogalmazásban: a szocialista társadalomban a gyerekek boldogok, s aki mégsem volt az, azt el kellett rejteni. Az „amit nem látunk az nincs” szellemében gyűjtötték össze a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokat. Ugyanakkor komoly elvárásokat fogalmaztak meg a nevelői karral szemben. Csodát vártak tőlük, olyan intézményt, ahová - mintegy darálóba - bemegy a gyerek, és a másik oldalon kijön a „a csoda”. A gyerek azonban nem kolbász, nem lehetett alapvetően megváltoztatni. Aki eddig nem szerette meg a tanulást, az itt sem rohant az iskolába. Húsz évvel ezelőtt határoztuk el, hogy elfoglaltságként betanított munkát szerzünk a lányoknak. Ettől kezdve mindig tudtuk, hol tart a magyar ipar: munkakönyves dolgozóként Zsiguli műszerfalakat állítottunk össze, később bársonytokokat, díszdobozokat, szőrmejátékokat készítettünk, csengőt A Clarisseum épületének bővítési terve 1911-bó'l. Műépítészek: Szabó Jenő és Miákits Károly (Az eredeti tervdokumentáció az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona) szereltünk. Még csomagtartókat is gyártottunk a HAFEM gyár számára. A rendszer- váltás után azonban munka nélkül maradtunk. Egy ideig kisebb vállalkozások számára végeztünk bérmunkát, ám később elfogytak a megbízások. A gyerekek kreatív munkára vágytak, ugyanakkor megvolt Szendrey Sándorné, az bennük a vállalkozó gyermekotthon és szakis- szellem. Érezhetően kola igazgató asszonya változott a világ körü- (Fotó: Zalka I.) lőttünk. ...vagy mégis vannak? Minden lehetőséget megragadtunk, hogy a fiatalok értelmesen töltsék el szabadidejüket. Akkoriban történt, hogy egyik gyerekünk nagymamája gyöngyfűzésre tanította a lányokat. A néni negyvenféle nép motívumait ismerte, és a „Bányaiban” pár hét alatt tucatszám készültek a láncok és karkötők. Élelmesebb lányaim az újpesti piacon árulták munkáikat, és magam is meglepődtem, hogy a bevételt nem tették zsebre, hanem a pénzből ismét csak gyöngyöt vásároltak. Kezdetben mindez hivatalos engedély nélkül zajlott. A lelkesedés hatására valamennyien egy vállalkozói alapon szerveződő iskoláról kezdtünk álmodni. Olyan embereket kívántam felvenni a tantestületbe, akik a kézművesség mesterei. A legtehetségessebb gyerekfelügyelők ettől kezdve szakmát tanultak és rövid időn belül rendelkezésre állt az a pedagógusgárda, amely egyben a fazekas-keramikus, szőnyegszövő, bőrdíszműves és a virágkötő mesterségek hivatásos oktatója lett. Hamarosan megtanultuk, hogy pályázatok segítségével miként lehet támogatást szerezni. Kidolgozott szakmai programunkat benyújtottuk a munkaerő- piaci-képzési támogatást biztosító alaphoz, amelynek segítségével már az első évben, a négy szakmában összesen 32 gyerek - lemorzsolódás nélkül - végezte el a tanfolyamot. Vállalkozásunk igazolta, hogy a gyerekek képezhetőek. Néhány esztendő alatt pályázatokon nyert összegekből szereltük fel valamennyi műhelyünket. A fazekaskorongoktól, a kemencéken és szövőszékeken át minden felszerelést sikerült beszereznünk. Az újpesti önkormányzat segítségével Káposztásmegyeren megkaptuk egy virágüzlet bérleti jogát. A boltban virágkötőink munkáit értékesíthetjük. A hátrányos helyzetű fiatalok képzésére kiírt PHARE-programon nyert támogatás elnyerésével ma már a 21. századi technika felhasználásával, teljes értékű szakképzést nyújtunk. Két esztendővel ezelőtt úgy döntöttünk, megnyitjuk az iskolát a fővárosban, illetve az agglomerációban élő hátrányos helyzetű fiatalok előtt. Ma már a bentlakók mellett évente közel harmincán tanulnak nálunk. Nagy a túljelentkezés, ezért rászorultság szerint válogatunk a fiatalok között. Rojkó Annamária (Folytatjuk)
