Újpest, 1999 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1999-07-16 / 14. szám
1999. július 16. Civilek a közbiztonságért (Folytatás a 2. oldalról) tálát, hogy értékeinkre mi magunk sem vigyázunk kellő mértékben. Milliós értékeket visznek el olyan lakásokból, ahol a legminimálisabb biztonsági intézkedéseket sem teszik meg a tulajdonosok. A lakótelep közös helyiségeiben rengeteg kerékpárt tárolunk, ugyanakkor a legtöbb kerékpártároló egyszerű soproni zárral van csupán felszerelve. (Itt jegyzem meg, hogy hamar az érdektelenség homályába veszett a rendőrség azon pár évvel ezelőtti kezdeményezése is, amely szerint lehetőséget biztosítottak arra: a kerékpárokba a rendőrőrsön azonosítószámot lehetett beütni, s a kerékpárt számítógépes nyilvántartásba vették, így megkönnyítendő a későbbi azonosítást. Miután valamilyen félreértés alapján lakótársaink többsége azt hitte, hogy majd az ügyeletes rendőr fogja az „alvázszámot” beütni, a kétkezi munkától ódzkodva egyre kevesebben vették igénybe a lehetőséget.) De nem jobb a helyzet a lépcsőházak zárása területén sem, a lakótelep házainak többségébe szabadon be lehet jutni. Külön „csemege” a bűnelkövetőknek, hogy a tízemeletes sorházak felső, illetve alsó szintjén percek alatt akár egy háztömbnyit is menekülhetnek az átjárók zárásának hiányában. Talán a kellő propaganda hiánya is okozza, hogy csupán nagyon kevesen veszik igénybe az UV Rt. és a rendőrség által közösen működtetett riasztórendszert, holott ennek segítségével az állandó ügyeletet ellátó rendőrök percek alatt a betörés helyszínére érkezhetnek. A betörő még a zárral babrál, amikor a járőr már a ház előtt van. Noha azt szokták mondani, hogy a lakótelep elidegenít, szerencsére Káposztásmegyeren szép számmal látunk ellenpéldát is. Egy-egy lakóközösség baráti körré is szerveződött, rendben tartják és szépítik környezetüket, közös családi programokat is gyakran szerveznek. Ezt a kezdeményezést tovább kellene fejlesztem az egymás értékeire való nagyobb odafigyelésben is. Tapasztalatok igazolják, hogy a SZEM „mozgalomban” részt vevő házakban nagyságrendekkel csökkent a bűncselekmények száma. Végül, de nem utolsósorban a lakótelep közbiztonsági és bűnügyi helyzetének elemzésekor külön fejezetet kell szánni a fiatalságnak is. Egyrészt azért, mert könnyen célszemélyekké válhatnak, másrészt pedig azért, mert ők maguk is könnyen eljuthatnak az első csínytevésektől a bűncselekmények elkövetéséig. Az okok szerteágazóak, ugyanakkor nyilvánvalóak is. A lakosság több mint felét kitevő fiataloknak kevés lehetőségük van szabadidejük kulturált eltöltésére. Az ÁMK és a Közösségi Ház még az iskolák szabadidős programjaival együtt sem vállalhatják fel többezemyi fiatal rendszeres lekötését. Sem anyagi, technikai lehetőségeik, sem kapacitásuk miatt. Az egyéb lehetőség hiányában az utcákon, tereken csoportosuló vagy csupán céltalanul őgyelgő gyerekek sok veszélynek vannak kitéve. Őket rabolják ki először, az ő kerékpárjaikat veszik el erőszakkal, s őket találják meg először a kábítószerdealerek is. Közülük sokan válhatnak az „egyszerű kíváncsiságból” próbát tevő fogyasztókból terjesztőkké. De a céltalanság, a lehetőségek hiánya önmagában is veszélyes. A főképp a téli hónapok, illetve a nyári szünidő krónikus elfoglaltsághiánya miatt sokszor összetűzésbe kerülnek környezetükkel. Jobb esetben” csak csendháborítás miatt, de sajnos sokszor a rosszul értelmezett vagányság okán is. A lakótelep számtalan kitört ablakú buszmegállója, összetört padjai, felborogatott és -gyújtott szeméttárolói sokat tudnának „mesélni” erről. Mindezeket felismerve a lakótelep civil szervezetei a múlt év decemberében tanácskozást tartottak annak érdekében, hogy tevékenységüket összehangolják. A részt vevő tizenkilenc civil szervezet, az iskolák és intézmények vezetői, az önkormányzat képviselői és tisztségviselői egyetértettek abban, hogy az „állami” lehetőségek mellett a civil szférának is többet kell tennie a fiatalok érdekében. Számtalan ötlet és felajánlás hangzott el a tanácskozáson, s ha kis lépésekkel is ugyan, de valamennyit sikerült előrelépni. Az AMK és a közösségi ház a téli hétvégi estéken megnyitotta kaput a fiatalok előtt, hogy ne a hidegben töltsék el szabadidejüket. A Bőrfestő Utcai Általános Iskolában rendszeresen nyitott diszkót szerveznek. A civil szervezetek saját programjaik szervezésekor nagyobb figyelmet fordítottak fiataljaik lekötésére, érdeklődési körüknek megfelelő programok biztosítására. Az önkormányzat, az AMK, a Sirály Életmódklub, valamint a polgárőrség „bábáskodásával” beindult és nagy sikerrel folyik hétvégeken az éjszakai asztalitenisz. Á Káposztásmegyeri Környezetvédelmi és Sportegyesület kezdeményezésére az önkormányzat sportirodája, illetve a Település- részi Ónkormányzat szervezésében nagy tömegeket mozgatott meg a „Fuss egy fáért” rendezvénysorozat. Nemrégiben helyi fiatalok jelentkeztek, hogy a nyári szünidő alatt minden vasárnap kosárlabdaversenyt szerveznének a lakótelepen, zenével, vetélkedőkkel. Több civil szervezet tagjai jelezték, hogy hétvégeken és a nyári szünidőben kirándulásokra, kerékpártúrákra, strandra viszik az érdeklődő ,kulcsos gyerekeket”. Amennyiben a kezdeti lendület a későbbiekben sem fog csökkenni, akkor jó esély van arra Káposztásmegyeren, hogy az érdeklődő, valóban csak a lehetőségek hiányában csellengő fiatalok kedvezőbb körülmények közé kerülhessenek. Eddig az önkormányzat, a rendőrség, a civil szervezetek és a polgárőrség együttműködése zavartalan és hatékony volt, így remény van arra is, hogy a hátrányos helyzetű családok gyermekei is részt vehessenek - az egyébként a helyzetükből fakadóan számukra nehezen elérhető - programokon. Szabó Béla önkormányzati képviselő, a Közbiztonsági bizottság tagja Uj helyzetben - felelősségteljesen, jövőorientáltan (Folytatás a 2. oldalról) tálában a fővárosi átlag kétszerese, és a kerületek közötti .rangsorban” a dobogós helyeket birtokoljuk évek óta. Érdekes és figyelemre méltó adatokat olvastam arról, hogy míg a saját munkából származó jövedelmek tekintetében Újpest a kerületek közötti rangsor első harmadában foglal helyet, addig a vállalkozásokból származó jövedelem tekintetében az utolsók között található. 3. Újpesten a munkaképes lakosság képzettségének mutatói nem rosszak, de bizonyára a létesítendő új munkahelyek megszerzéséhez jelentős mértékű átképzésekre, továbbképzésekre lesz szükség, hogy a munkaerőpiacon nagyobb esélyei az irt lakóknak legyenek. Az Újpesten lakóknak igen magas aránya kerületen kívüli munkahelyeken dolgozik, amely napi többórás utazást is jelenthet. Feltehetően sokan választanának közelebbi munkahelyet, ha képzettségüknek megfelelne és a jövedelem is jobb, de legalább is hasonló lenne, mint jelenlegi munkahelyén. Mindezekre figyelemmel, biztosítani kellene a lehetőségeket, és fel kellene készíteni a munkavállalókat is. Ebben a tevékenységben szerepet vállalhatna az önkormányzat, a kamarák, az ipartestület, és jó együttműködés alakulhatna ki a Fővárosi Munkaügyi Központ helyi részlegével is.4. Végül, de nem utolsósorban, az önkormányzati és a térségi marketingmunkát jelentősen fejleszteni kell. Tudomásul kell venni, hogy versenyhelyzet van, és a kerületet, a térséget „el kell adni”! Meg kell ismertetni a reális lehetőségeket, a helyi sajátosságokat, a lehetséges preferenciákat csakúgy, mint az ingatlanok állapotát, a szabályozás lehetőségeit, a helyi bérrendszereket és adózási feltételeket. Ehhez persze jó eszközök is kellenek, például kitűnő public relation (PR) munka, azaz jó propaganda is. Magától értetődőnek tartom, hogy e munkában az önkormányzatnak kell a meghatározó szerepet játszani. De nemcsak általában kívánom a feladatokat körvonalazni, hanem úgy gondolom, konkrétan a mi önkormányzatunkhoz kötötten is meg kell fogalmazni teendőket. Azt hiszem, Újpest komplex fejlesztési programjának kidolgozását nagy szakmai tapasztalatokkal, jó referenciákkal rendelkező szakembergárdára kell bízni. Szerencsére ilyen „csapatok” már vannak. Nem szabad sem az eszközöket, sem az információkat sajnálni akkor, ha ténylegesen komoly munkát várunk el. Úgy gondolom, egy év elégséges idő ahhoz, hogy egy ilyen megalapozott fejlesztési terv elkészüljön, amely alternatívákat is ajánl, hiszen a döntéseket mégiscsak az önkormányzatnak, a képviselő-testületnek kell meghoznia. Abban is bízni lehet, hogy a képviselő-testület átérezve a lehetőséget és felelősséget, teljes konszenzussal fog dönteni annak tudatában, hogy ténylegesen Újpest hosszú távú fejlesztéséről van szó, amely több választási ciklust is átfoghat. De mielőtt megbíznánk a szakembereket a fejlesztési program kimunkálásával, szükséges, hogy az e nélkül is végrehajtandó, de a fejlesztési programhoz nélkülözhetetlen feladatokat önkormányzatunknál elvégezzük. • Úgy gondolom, közismert, hogy az ingatlan-nyilvántartásunk nem teljes körű. A földhivatali munka nehézségei is közismertek, de azért feltétlenül szükséges a rendezett ingatlan-nyilvántartás, hiszen e nélkül nehezen lehet ingatlanfejlesztésről beszélni. • Haladéktalanul meg kell kezdeni azt a munkát, amely arra irányul, hogy az önkormányzati törzsva- gyonról pontos információink legyenek, és meg tudjuk határozni, mely vagyonunk forgalomképes, forgalom- képtelen és korlátozottan forgalomképes. • Nem nélkülözhető, hogy jól átgondolt, alapos és reális vagyonpolitikai irányelveket is elfogadjon a képviselő-testület. • Ki kellene már végre dolgozni az önkormányzat lakáspolitikai koncepcióját, amely tartalmazná a lakásmobilizációra ösztönző elképzeléseinket és preferenciáinkat, a szociális alapon juttatható lakások lehetőségeit, a fiatalok részére biztosítható kedvezményeket, a nyugdíjasok esélyeit és lehetőségeit a lakásaikkal való gazdálkodásban. • A szomszédos kerületi, valamint az agglomerációhoz tartozó önkormányzatokkal az együttműködés lehetséges módjait is meg kell teremteni, ha szükséges, akkor az intézményeket is létre kell hozni. Ez jobb feltételeket teremtene a fejlesztéshez, és nélkülözhetetlen bizonyos fejlesztési forrásokhoz való hozzájutáshoz. • Meg kell nyerni a lakosság legnagyobb részének támogatását elképzeléseinkhez. Történetesen arról van szó, hogy a most rendelkezésre álló forrásokat másképpen is el lehetne költeni, amelyet a lakosság egy kis része biztosan „érezne” is, akár a szociálisan rászorulók, akár mások is, hiszen látható és érzékelhető, .kézzelfogható” lenne. De ez egyszeri eset. Amikor ez a jelentős összeg elfogyna, akkor nem lenne utána semmi, mert nem valószínű, hogy még egyszer ilyen lehetőségekhez tudnánk jutni. Viszont, ha a fejlesztés generálására is okosan tudjuk a mai forrásokat felhasználni, akkor hosszabb távon egész Újpest, a helyi társadalom egésze fogja pozitív és tartós hatásait élvezni. Biztos vagyok abban, hogy bölcsen és helyesen cselekedni csakis akkor tudunk, ha forrásainkat további befektetők térségünkbe való ösztönzésére, az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatások fejlesztésére, új és jövedelmezőbb munkahelyek létesítésére használjuk fel. Megkockáztatom azt a feltételezésemet is, hogy a lakosság döntő része is ezt várja el tőlünk! Kiss Sándor önkormányzati képviselő MSZP 4
